2. nap

Megbeszéltük, hogy a második napra hamarabb érkezünk, mivel több fellépőt előre kinéztünk, akit megnéznénk. Sikerült is fél 4-re a lengyel SOTEI koncertjére megérkezni. A lengyel duót Wojtek Sobura dobos és Teielte elektronikus zenei producer, DJ alkotja. Eszméletlenül jó hangulatú koncertet adtak a helyszínül szolgáló katowicei Muchowiec parkban. Nagyon laza, könnyen emészthető, de mégis utaztató alapokra dobolt Sobura, annyira pontosan, hogy azt hittük a pergő effektezve van, miközben a pontosság miatt az alapon lévő effekt csúszott össze az ütemmel. Szóval délután ¾ 4-kor már táncoltunk is. Könnyű, kikapcsoló, vidám és igényes koncert volt.

https://www.facebook.com/soteimusic/home?ref=page_internal

Barátaim leragadtak a vendéglátóipari egységeknél, de én a nagyszínpadhoz mentem, a The Feral Trees koncertjére. A zenekar énekesnője egy amerikai hölgy Moria Woods, aki bendzsón és gitáron is játszik. Ő kiegészülve lengyel zenészekkel alkotja a zenekart. A hangszeres zenészek közül a gitárost Grzegorz Naporát kiemelném, mert nagyon szép, de egyben erős témákat játszott és valahogy nekem úgy tűnt, hogy a hangszeres blokkot is ő vezényelte. A zene kicsit darkos volt, de egyben a könnyed varázslatos hangulata is megvolt. Sokszor éreztem benne egy kis Wovenhand-et, máskor egy pici The Cure-t női énekkel, némi alt-countryt, rengeteg pszichedelikus gitárral. Moria hangja nagyon illett ehhez a műfajhoz. Engem teljesen elvarázsoltak. Tökéletes egy óra volt. Ajánlom meghallgatni.

https://theferaltrees.bandcamp.com/

Innen sprinteltem az Experimental Színpadhoz, ahol erős stílus váltás következett a japán GOAT fellépése. Az oszakai kvartett dob –basszus – gitár –  szaxofon felállásban játszott. Hihetetlen energikus koncertet adtak. A zenéjük leginkább egyfajta ritmus szekciónak hatott. Néha olyan tempókavalkád volt, mintha a japán szupervonat zakatolós verziója rohant volna át a hallójárataimon. Én még ilyet nem hallottam. A hangszeresek is leginkább ritmusokat játszottak. Minimalista zenének tűnt, de a legdurvább a fiatal dobos Tetshushi Nishikawa volt, aki a pergő, lábdob cinekből álló dobfelszerelésen eszméletlen ütemeket kalapált. A többi hangszeres támogatta a ritmust vagy kicsit zajosabb dolgokat adott a zenéhez. Az egyik szerzeményben Steve Reich Clapping Musicját is felfedezni véltem, hihetetlen tempóra kapcsolva. Őrület volt! Egy perc megállás sem volt, végig pörgött az egész koncert a zaj és ritmus hengerben. Így, néhány nappal a koncert után nyugodt szívvel leírhatom, hogy nekem ez volt a kedvenc koncertem a fesztiválon. Szinte sokkolt a frissesség és az energia, amit kiadtak magukból. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a Rythm and Sounds lemezüket nem vettem meg.

A sokk feldolgozásra nem volt lehetőség, mert közvetlenül utána a Trójka Színpadon a belga TaxiWars koncertje kezdődött. A zenekar törzse a dEUS énekes Tom Barman és a egy zseniális szaxofonos Robin Verheyen, a dobokon Antoine Pierre, nagybőgőn Nicolas Thys játszott. Remek koncert volt! Olyan volt, mint az egykori brit Morphine és a dEUS keresztezése lenne, utóbbi természetesen leginkább az ének miatt, hozzáadva némi jazz-t. Nagyon jól egyben volt a játszott 45 perc, jó dalokkal. Nekem persze inkább a Morphine felé húzó lassúbb dalok tetszettek, de a többi is hibátlan volt. A lemezüket mindenképpen meg fogom hallgatni. Akik ismerik a fenti két zenekart feltétlenül hallgassák meg a TaxiWars-t is, mert nagy esély van rá, hogy tetszeni fog nekik. Remélem őket is láthatom majd újra valamikor!

http://www.taxiwars.be/

A TaxiWars után muszáj volt kifújni magam, mert kicsit tényleg sokkolt, hogy még csak ¾ 7 van, de négy koncertből, négy hibátlan. Barátaimmal kicsit beszélgettünk, akik elég jó hangulatban voltak. Ittam velük én is egy sört a vendéglátó részen, ahová odahallatszott az egyiptomi ISLAM CHIPSY koncertje, ami túl energikus volt ahhoz, hogy oda ne ballagjak megnézni. A zenekar trió felállásban játszott, két dobossal és egy billentyűssel, aki végig vitte a show-t. A zenéjük a közel-kelet ritmusait és hangjait ötvözte. A dobosok húzták magukkal az egészet, a billentyűs hangszeren az arab tradicionális hangszereihez hasonló megszólalások és dallamok szólaltak meg. Hatalmas hangulatot csináltak. A lengyel közönség nagyon nagyot táncolt rá.

Utánuk rohanás a Nagyszínpadhoz a brit LUSH koncertjére. (Ha valaki nem ismerné őket, semmi közük a kozmetikai cikkeket forgalmazó márkához.) A zenekar a ’90-es években nagy kedvencem volt, így nagyon vártam. A zenekar többszöri leállás után 2015-ben kezdett újra koncertezni. Idén egy EP-t jelentettek meg Blind Spot címmel. A ’98-as leállás után külön projectekben működtek, például Phil King basszusgitáros a Jesus and the Mary Chain-t erősítette. A Miki Berenyi énekesnő vezette zenekar volt első, ami shoegaze-t keverte a britpop-al, ami miatt az alternatív szcéna egyik legismertebb zenekara lett. Elszállt gitárokkal, kellemes női énekkel, vokálokkal és nagyon szilárd alapokkal. A koncerten 15 dalt játszottak el, az új EP-t számait is, de leginkább egyfajta sláger parádé volt. Az első három lemez adta a program nagyobb részét olyan dalokkal, mint a Kiss Chase, a Lovelife, a Hypocrite és persze a végére a legnagyobb slágerrel a Ladykiller. Berenyin nem fogott az idő, nagyon jól énekelt és gitározott, de elmondható az egész zenekarról, hogy persze fiatalodni nem fiatalodtak, de nagyon profi volt a megszólalás, a számsorrend és a zenekar játéka is. A közönségben sok huszonéves volt, akik egy része nem ismerte őket, de őket is elkapta a LUSH zenéje. Nagyon örültem, mert közel 20 éve hallottam őket először, de élőben sohasem láthattam őket. Most megkaptam ezt a lehetőséget és nem csalódtam.

http://www.lushofficial.com/

Este 9 óra volt, de már tele volt az agyam, annyi jó zenekart láttam. Sajnos kiderült, hogy a THE KILL fellépése elmarad, ami kicsit elvette a kedvem, ezért újra meglátogattuk a lemezstandokat és a fesztiválboltot nézelődni. Közben bele–bele néztem a norvég JAGA JAZZIST koncertjébe. Érdekes volt nagyon, bár szerintem most kicsit populárisabb volt a hangvétel, mint lemezeken. Utólag kicsit bánom, hogy nem mélyültem bele eléggé, de az előző hat koncerttől annyira tele lettem mindenféle impulzusokkal, hogy képtelen lettem volna rá. Ezért a koncert vége előtt egy kicsivel elindultunk a szállásunkra. Nagyon élveztem a második nap minden percét.

(A videókért köszönet a feltöltőknek!)

Folyt.köv.