3. nap

Sajnálatos események miatt, amit most nem írok le, mert nem a fesztivállal kapcsolatos, a 3. nap kicsit nehezen indult. Emiatt csak 5 óra körül értünk ki. A többiek a lengyel Heroiny-re mentek én pedig az angol KERO KERO BONITO-ra. A triót két elektronikus kütyüs és Sarah Midori Perry énekesnő alkotja. A hölgy japán felmenőkkel rendelkezik, a kinézete is a japán popra jellemző, színes szoknya, copf, hosszú zokni, stb. olyan aranyos volt. A zene meg a J-pop, pop és video játék zene keverék. Sohasem hallgattam volna bele máskor, de most bele néztem, és vicces, szórakoztató és slágeres volt.

Innen irány a Nagyszínpadhoz a pennsylvaniai BEACH SLANG koncertjére. Tipikus amerikai punk-rock zenekar. Mondjuk számomra kérdés, hogy mennyire punk-rock. Inkább az amerikai középiskolásfilmekben elhangzó punk-rockra(?)  hasonlítottak a szerzeményeik, mint valami hiteles zenekarra. Eljátszották a The Cure Just Like Heaven című számát kicsit rockosabban és kb. ennyi. Elment, de nem nézném meg még egyszer.

https://beachslang.bandcamp.com/

Laza séta az Experimental Színpadhoz, ahol szintén amerikai, már a noise-rock-ban legendának számító LIGHTNING BOLT kezdett. Brian Chippendale dobos és Brian Gibson basszusgitáros duóját már elég rég óta figyelem. Nem állítom, hogy minden lemezük tetszik, de az erő és a „hangzavar”, amit csinálnak megkerülhetetlen volt számomra. Mindenki azzal jött, hogy élőben az igazi és ki ne hagyjam. Nem terveztem, hogy kihagyom, így el is foglaltam a helyem az első sorban. Ez volt az első koncert, amikor a füldugó bekerült a fülembe. Nem véletlenül, ahogy az később kiderült. Kezdésnek Chippendale a szokásos koncertviseletét, a pankrátor maszkját a beépített mikrofonnal felvette, majd belekezdtek a 40 perces őrületbe. Gibson az öt húros basszusgitárján, nagyon komoly torzítással és hangerővel nyomta a riffeket és a zajt, míg a dobos vadállat módjára püfölte a minimális dobszerkó bőrjeit. A sátorban, ahol a koncert volt tömegnyomor, eszméletlen hangulat, pogó, ováció, őrület. Olyan hangerő volt, hogy még a füldugón keresztül is hangosnak tűnt. Kivettem néhány percre, de majd beszakadt a dobhártyám. Olyan 8 számot játszhattak és a múlni nem akaró tapsvihar miatt, még megtoldották eggyel. Ez a koncert megerősítette, hogy azt, hogy a LIGHTNING BOLT duóját tényleg látni kell élőben. Hangos volt, vad, zseniális és kihagyhatatlan!

Szokásos módon irány a másik színpadhoz ahol a legendás seattle-i MUDHONEY kezdett. Régen sok lemezüket hallottam, de élőben nem sikerült elcsípnem soha. Tudtam, hogy Magyarországon is játszottak néhány nappal korábban ezelőtt a koncert előtt, de inkább az OFF-os fellépést választottam. Jó koncert volt, de nekem az első fele nagyon steril volt. Jól szólt, jól játszottak, ráadásul még jó dalokat is, de valami hiányzott. Gondolkodtam, hogy talán Lightning Bolt kavart meg, de nem, mert el tudtam vonatkoztatni. A koncert második fele viszont jobban bejött. Leginkább azért, mert a régi számokból a legnagyobbakat a végére tartogatták. Az valahogy nyersebb is volt és erősebb. Nem mai gyerekek ők sem, de tisztességesen helytálltak; a második részt kifejezetten élveztem, mert az mintha kicsit koszosabban is szólalt volna meg. Örültem, hogy ennyi év után megnéztem őket. Setlist: Fuzzgun, Suck You Dry, I Like It Small, Sonic Fusion, You Got It, Editions of You, Broken Hands, In ’N’ Out, No One Has, Something So Clear, Touch Me I’m Sick, What to Do With The Neutral, I’m Now, The Final Course, Chardonnay, The Only Son of the Widow from Nain.

http://mudhoneyonline.com/

A Mudhoney után kicsit sétálgattam, mert utána a többiek hazamentek. Belenéztem a lengyel KALIBER 44 rap különítmény koncertjébe. Sőt a nagy részét láttam is, mert közben ittam egy sört és ettem valamit. Nagyon jó zenészekkel összerakott produkció volt. Hangulatra, még ha hülyén is hangzik, olyan volt mintha Ganxsta Zolee és a Punnany Massif-et össze keverték volna. Persze a szövegből egy szót sem értettem, csak annyit, hogy policja (rendőrség) és droga (út). Szóval akkor kettőt még is csak. Nem volt rossz lazításképpen, de nem az én világom.

http://k44.info/

Aztán visszaballagtam az Experimentalhoz WILLIAM BASINSKI fellépésére. Őt idén áprilisban már láttam. Gondoltam kicsit belenézek. A zenéje minimalista elektronikus zene, amire szalagról másol be loopokat. Aki nincs ehhez szokva, annak nagyon gyorsan unalmassá is válhat. Basinski nagyon lelkes volt, hogy Lengyelországban játszhat, mivel családja onnan származik. A műsorát az A Shadow in Time/For David Robert Jones-szal kezdte (a név David Bowie polgári neve volt). Mivel Budapesten is ez volt, kb. 25 perc után feladtam, mert már fáradt is voltam és untam is. Biztosan zseniális a fickó, de hely és a fáradtságom miatt, meg hogy nem régen láttam, nem fogott meg. Így megint sétába kezdtem.

https://williambasinski.bandcamp.com/

Kikötöttem az izlandi KIASMOS duó koncertjén. A két fős csapat minimal elektronikus zenét játszott. Mondjuk ez így nem igaz, mert nagyon jól meg volt támogatva ambientes, zajos betétekkel, de azért zakatolt végig. Nagyon szép fényshow volt hozzá kreálva, lézerrel, reflektorokkal, vetítéssel. Voltak olyan részek, amelyeket kifejezetten élveztem és bele is szakadtam. Nekem egyébként az angol The Orb korai munkái jutottak eszembe a zenéjükről. Nem vártam végig, mert visszamentem a Nagyszínpadhoz, ahol az egyik legjobban várt koncert ANOHNI HOPELESSNESS lett volna. Délután nem nézegettem a kivetítőt a nagyszínpadnál, így nem tűnt fel, hogy kiírták, hogy betegség miatt Antony Hegarty lemondta a koncertjét, helyette a THUNDERCAT lép fel. Baromi csalódott voltam, mert többek között, ezért is tartottam ki egyedül, hogy lássam a produkcióját. Nagyon jó énekesnek és nagyon jó zenésznek tartom minden különcsége és a popularitás ellenére. Álltam vagy 5 percig, amíg tudatosult bennem, hogy ott a színpadon a Thundercat zenészei hangolnak. Szóval, így 5 perc merengés és szomorúság után itt befejeztem a 2016-os Off Festival koncert nézéseit és elindultam a szállásra.

http://www.kiasmos.is/

Összefoglalva: nagyon jó fesztivál, nagyon jó és érdekes koncertek. A 3 napos bérlet olcsóbb a Sziget napijegynél, az árak nemkülönben. Nem a reklámról, a vakításról, hanem tényleg a zenéről szól az egész. Kényelemesen át lehet egyik helyszínről a másikra érni, mert a négy színpad pont elég. A közönséget tényleg érdekli a zene, nem csak az hogy ott legyen, mert ott kell lennie. Belegondoltam, hogy hasonló fesztivál megszervezése Magyarországon mekkora rizikóval járna, főleg hogy nem a mindenhol fellépő előadók lennének jelen. Ráadásul, amit nem ismernek, arra nem megy el senki. (Tisztelet a kivételnek!)

Amennyiben a lehetőségeim engedni fogják, jövőre az OFF Fesztivál lesz a fő zenei program a nyárban, mert megéri minden szempontból. Gyertek Ti is!

 http://www.off-festival.pl/en