(2017. Hell Is Here Production)

Nem olyan régen kaptam egy felkérést Lengyelországból: ha érdekel a martial-industrial meghallgatnám-e ezt a lemezt.  Belehallgattam és igent mondtam.  A H.Ø.S.T. egy lengyel  srác, SebastoS egyszemélyes projectje, ezen kívül mást nem tudok róla, de szerintem nem is kell.

A lemez közel 36 perces és nyolc felvételt tartalmaz. A kezdő First Day of Haterd and  Glory második világháborús német szöveg hangmintával kezdődik, az aláfestés géppuskaropogás, robbanások és a pusztítás hangjai. Elég erős kezdés, majd átvezetődik a második Easter Front-ra, amiben viszont orosz, hasonló háborús szöveg hangmintával aláfestett dark-ambinet kaptam. A szám második felénél visszatérnek a német szövegek, hangminták, a szél zúgása, a géppuskák, az ágyúk zaja. Eléggé sötét darabok. A végére, így 10 perc hallgatás után kicsit elkezdett zavarni a robbanások és fegyverropogások hangja. Ezután a cím szerint is van egy témaváltás a Dark December 1981, ami utalás lehet az 1981-es lengyel kijárási tilalomra. Mivel lengyelül sem igazán tudok, így gondolom, hogy lengyel szöveg is erre az eseményre utalhat. Igaz nem értem az összefüggést, mert a többi szerzemény inkább a II. világháborús cselekményeket idéz fel. Ez a darab átcsúszik az Imperial Spiritbe, aminek a hangmintái nagyon tetszenek. Japán taiko dob samplingek, harci kiáltások, koto hangok utalva a Japán Császárság hadseregére. Nagyon jó, de nem értem, hogy a bombázás hangjai miért kellenek bele, mert elveszi a darab erejét, teljesen felesleges, szerintem. Folytatódik tovább a háborús nyomasztás, a Genesis of Insanity egy Hitler beszéddel kezdődik, ami már az összeomlás körüli időszakot szimbolizálhatja. Zuhanóbombázók hangja, dobolás, puskaropogás. Eddigre elkezdett nyomasztani a túl direkt háborús hangok használata és le is húzott, és a Dresden 1945 még fokozta is ezt. Bevallom itt már azt gondoltam, hogy elég, legyen már valami más, mert nagyon sötét és elég ennyi a „pusztításból”. Szerencsére jön a A Salute of All the Fallen a skótdudáival és dobolásával, ami méltó lezárása az elmúlt 25 percnek és ez nagyon is kellett, hogy megnyugodjak. Az elmúlt játékidő háborús hangjai kicsit fel is kavartak és feszültséget teremtettek bennem, de a tiszteletadás kisimította ezeket. Az utolsó Winter Melancholy egy inkább dark-ambinet felvétel a minimalista zongorájával, ami alatt simán eszembe jutott az, hogy az elpusztított városok felett felvételt készítő repülő képei alá elmenne aláfestő zenének. Pont annyira szomorú amennyire kell, és teret ad arra, hogy a hallgató felmérje az elmúlt közel félóra önmagára gyakorolt hatását.

A H.Ø.S.T.  lemez egy nagyon nehéz anyag, ami bennem azt erősítette meg, hogy sohasem szeretnék még háborúhoz hasonlót sem megélni. Az első 25 perc nagyon nehéz, de szerencsére kapunk a végére egy kis fellélegzést.  Ennek ellenére még kétszer meghallgattam. Sok olyat hallottam már ebben a műfajban, ahol az egész háborús témakör egy hősies köntösbe van burkolva. Itt nekem inkább a reális borzalmak jutottak eszembe és a háborúellenességem erősítette meg. Azt hiszem a martial-industrial helyett, ahogy a youtube-on is írva van a militarydarkambinet jobban összefoglalja a lemez stílusát. Nekem a lehúzása, a túl hangsúlyos robbanás és fegyverropogás ellenére tetszett az Antology Of War. De: érdemes erősen rá felkészülni!

Meghallgatható itt:

Facebook: https://www.facebook.com/hosttotalwar/