(2017. Atrificial Plastic records)

Nem hiszem, hogy a skót The Jesus and Mary Chain-t be kellene mutatni. A skót,angol indie gitárzene egyik alapzenekara és a ’80-as évek óta ad ki lemezeket. Köztük olyan megkerülhetetleneket, mint a Psychocandy vagy az Automatic. Akkor még a szokatlan gitárhangzásával, megszólalásával igazi alternatív rockzene volt, de akár a shoegaze kategóriába is begyömöszölhetőek. Számos zenekarra voltak, vannak hatással, vagy egyszerűen másolják őket a mai napig. A Reid testvérek zenekara 1985 óta jelentet meg lemezeket kisebb-nagyobb szünetekkel. A most megjelent lemezre közel 10 évet kellett várni.

A zenekar felállása a Jim és William Reiden kívül rengetegszer változott, de valahogy mindig sikerült megfelelő társakat találni egy-egy lemez elkészítéséhez. Az új album 14 felvételt tartalmaz és egyáltalán nem rövid. Sőt, nekem kicsit hosszúnak is tűnik, de volt min dolgozni az elmúlt közel tíz évben. Ráadásul újra feldolgozott dalok is szerepelnek rajta, mint az All Thing Pass Jim Reid korábbi szólólemezéről. A hangzás megmaradt: a csilingelő gitárokkal, a néhol melankólikus, álomszerű dalokkal. Ugyanakkor vannak kicsit rockosabban, vastagabban megszólaló gitárhangzások, de nem kell hagyományos riffelgetésre gondolni. Jim Reid jellegzetes éneke és az egész hangulat olyan Mary Chain-es és eltéveszthetetlen. Amikor valaki ilyet ír, az nem sok jót jelent, de nem erre akartam utalni.  Szerintem a zenekar hangzását vagy szereti valaki, vagy egyáltalán nem, annyira jellegzetes. Emiatt akár unalmas, vagy idegesítő is lehet. Számomra nem az. Bevallom, nekem volt unalomba fulladó problémám a korábban megjelent lemezeikkel. Ugyan a Damage and Joy is egy sor lemez, de mégis vannak csemegék rajta, mint a női vokálokkal megszólaló dalok, amelyben többek között Sky Ferreire, Isobel Cambell működik közre. Az Allways Sad címűben például Jim Reid duettet énekel Bernadette Denning-el, és ezek még izgalmasabbá teszik a lemezt. A The Jesus and Mary Chain új lemeze megszólalásban nem sok újat hoz, maradt a szokásos gitarsound, a nagyjából megszokott hangulat, mellé viszont nagyon jól szól és jó hallgatni. Aki szereti őket az nem fog bennük csalódni, mert ismét minőségi anyag került ki a stúdióból. A klasszikus első három lemezük után, én azt hiszem ezt szerettem meg a legjobban eddig.

http://thejesusandmarychain.uk.com/

ű