Peter Bjärgö – Animus Retinentia + (WGT 2017. koncertbeszámoló)

(2017.Cyclic Law)

pgcover.jpgAzt hiszem, sohasem írtam még olyan lemezről, aminek a lemezbemutatóját végig néztem, majd csak utána hallottam a lemezt. Jelen pillanatban is ez történik: hallgatom a lemezt és a koncert is előttem van. Peter Bjärgö neve a svéd Arcana nevű neo-classical, dark-wave zenekar kapcsán lehet ismerős, illetve a dark-ambinet projectje, a Sophia ugorhat még be. Az Animus Retinentia a negyedik, polgári neve alatt megjelent anyaga.

Az említett koncertre a 2017-es lipcsei Wave-Gothic Treffenen került sor, egy nagyon jó helyszínen a Schauspielhausban, ami egy lipcsei színház. Gyönyörű épület, kényelmes székekkel, egy gyönyörű teremben egy érdekes izgalmas koncert helyszíneként. A lemezanyagát élőben öten vitték műsorra: Peter és Cecilie Bjärgö, két kisegítő ütős, és egy elektronikus hangszereken, samplereken, zongorán játszó úriember. Nagyon atmoszférikus koncert volt, sokszor minimalista hangszerelés, de gyönyörű hangokkal, még ha az csak egy zongorahang is volt, szép, mély érzelmeket kiváltó vokálokkal, szép vetítéssel, elképesztően jó hangzással és keveréssel. A vetítések és a hang már eleve olyat adott, hogy órákig tudtam volna merengeni rajta. Az ének-témák nagyon jók voltak, néha olyan volt, mintha egy lecsupaszított Dead Can Dance-t hallgattam volna, az etnos részek nélkül. Minden percét élveztem. Gondolkodtatott és hullámzott végig bennem valami marha jó érzés, amit nem tudok megfogalmazni azóta sem, hogy pontosan mi volt: szeretet, beletörődés, felengedés, "jelenben lét", nem tudom. Az év egyik legjobb koncertje volt eddig számomra!

20170603_192337.jpg

Rátérve a lemezre: nem sokat vártam, hogy a hazaérkezés után meghallgassam. Az album 11 szerzeményt tartalmaz és eléggé más, mint élőben. Nem rosszabb, nem jobb, más. Szerintem ez betudható annak, hogy élőben kiegészült vokálokkal és egyéb hangszerekkel. A lemez nagyon sok zongorát tartalmaz és delayzett gitárokat a koncerthez képest. Persze ott is volt mindkettő, de lemezen sokkal erősebbnek tűnik a jelenlétük. Ráadásul néha olyanok a zongorás darabok, mintha ötletfoszlányok lennének. A zongorára megírt tételek, és úgy alapból a zongorás részek egyszerűek, de nagyon jól szólnak. Tudom, hogy meredek összehasonlítás, de néha Arvo Pärt kompozíciói is eszembe jutottak róluk.  Azt hiányolom, hogy nem mindegyik van teljesen kidolgozva, de azok a dalok, amelyekben ének és gitárok is vannak, azoknak nagyon erős atmoszférájuk van. Igazán a lemez 45 percéből az utolsó 20 percében kapott el kicsit az-az érzés, ami a koncerten. Persze nem olyan intenzitással, mert a vetítés és a helyszín elég sokat adott hozzá. Az kapott el az album utolsó részében, hogy a zene folyása addigra „kerített körbe” és nagyon jó érzéseket hozott fel bennem. Az egész lemez egyfajta ambient felé billen el, de nem a zajok adják, hanem a hangszerek nyugalma. A zavaró ötletfoszlányokat el is felejtettem már addigra, mert azért azokban is sokkal többet érzek. Lehet, hogy az zavart, hogy még hallgattam volna tovább, hogy kiteljesednek? Nem tudom.

Elég szép lemez, vannak dolgok, amiket hiányolok belőle, de merengős, szép délutánokhoz ajánlom meghallgatni.

Rendelés, belehallgatás itt: http://www.cycliclaw.com/index.php?route=product/product&product_id=1554

https://cycliclaw.bandcamp.com/album/animus-retinentia

Címkék: Lemezek