Desperate Journalist – Grow Up

(2017. Fierce Panda)

cover_9.jpgAz egyre sűrűsödő post-punknak nevezett mezőnyben egyre jobb bandák kerülnek elő. Persze, hangzásokban azért a címke ellenére akadnak jelentős különbségek, én a londoni csapatot nem biztos, hogy teljesen jó szívvel ebbe húznám bele, de ám legyen. Az angol Deseperate Journalist, az egyik olyan zenekar, ami első hallgatásra megfogott. Megfogott, mégpedig a könnyedségével. A négytagú zenekart: Jo Bevan – ének, Simon Drowner – gitár,  Rob Hardy – gitár és Caroline Helbert – dobos alkotják. A Grow Up a második nagylemezük.

A lemez 11 szerzeményt tartalmaz. Az első, Hollow című szám elejéről egyből a The Cure - One Hundred Years című számának megszólalása villant be, ami aztán mégiscsak kikerekedik valami mássá. Az első négy szám tipikusan a ’80-as évek angol gitárzenekarait juttatta eszembe. Olyanokat, mint: The Cure, a The Smiths, a korai Killing Joke, de azért néha a gitárok nagyon - nagyon kicsit a post-rock felé is elhajlanak. Sokáig gondolkodtam, hogy Jo Bevan énekhangjáról ki is jut eszembe. Aztán a napokban az egyik barátommal beszélgettünk a zenekarról, és mind a ketten arra jutottunk, hogy Björkére hasonlít a hangszín és az ének stílusa is, leginkább Björk korai zenekarában a Sugarcubes-ban énekelt dolgai ugrottak be. Igaz, nekem még Siouxsie Sioux is beköszönt hatásként az énekben. Ennyi hatás nyilvánvaló megléte lehetne negatívum is, de nem az, mert marha jól el vannak az arányok találva. Az első négy szám eleve tempósabb, erős gitárok és nagyon jól megírt számok. Nálam akár mindegyik sláger is lehetne. A lemez második részében jönnek a „cipőbámulós”, lassúbb dalok, mint a Purple, vagy a Your Genius. A vége is tartogat slágergyanús dalt, mint  az, I Try Not To és az Oh, Nina, a lezáró Radiating, lassú zongora-ének kettőssel előadott dal pedig egy szép kerek lezárása a lemeznek.  Az egész játékidő alatt a teljes zenekar nagyon egyben van. Nem bonyolultak sem a basszusok, sem a gitárok, de ott vannak, és úgy szólnak, ahogy kell. Az énekesnő nagyon jó választás volt, mert a feszességet sokszor nagyon jól egyensúlyozza az érdekes, de ugyanakkor nagyon kellemes énekhang. Nincs nagyon gyenge szerzemény a Grow Up-on, ráadásul nosztalgikus hangulatot hozhat fel a ’80-as évek indie-gitárzene szerelmeseinek.

Nem szabad elfejtsük, hogy a Desperate Journalist egy feltörekvő zenekar, igazán 2015 óta indultak be, és most kezdik széles körben megismerni őket. Kétlem, hogy a népszerűségük nem fog növekedni. Pontosan a megszólalás, az emészthetőség és a hangulatuk miatt.

A ’80-as évek felsorolt bandáit kedvelőknek, mindenképpen érdemes meghallgatni ezt a lemezt! Nem hiszem, hogy csalódni fognak.

https://desperatejournalist.bandcamp.com/album/grow-up

http://desperatejournalist.co.uk/

Legyen egy az első lemezről is:

Címkék: Lemezek