Nem lesz egy túl részletes beszámoló, de annyira fontos nekem ez a koncert, hogy feltétlenül írni akartam róla. Leginkább azért, mert Magyarországon először láthattam a New York-i  Unsane-t, másrészt azért, mert remek koncert volt. Ígérem nem lesz hosszú! (Ezúton is hálás köszönet a Desszert Feszt szervezőinek, és nem csak ezért a koncertért!)

Az estét a Bulgáriából érkező Them Frequencies nyitotta. Nekem tetszett a srácok hard-core, sludge metal keverék zenéje. Néha nem tudtam eldönteni, hogy HC, vagy metal, vagy mindkettő. A nagyjából 40 perces programjuk nagyon energikus volt. Mindent megtettek, hogy a közönség jól érezze magát. Ugyan nagyon nem tüzelte fel a népet a zenekar lelkesedése, de ettől függetlenül becsülettel végignyomták. A 2010-ben alakult zenekar számomra jó választás volt elő zenekarnak, mert nagyon jól játszottak, és nagyon erősek és energikusak voltak. Szívesen megnézném máskor is Őket!

Persze mindenki a fő műsorra, a New Yorkból érkezett UNSANE-re foglalta el a helyét a nézőtéren. Nagyon régóta rajongója vagyok a zenekarnak, szóval kicsit előrébb mentem én is. A Chris Spencer - gitár, ének, Dave Curren - basszusgitár és Vincent Signorelli - dobos alkotta trió, -  igaz nem ebben a felállásban, mert ez a '90-es évek elején állt össze - jövőre lesz 30 éve, hogy tolja az undergroundban  a noise-rock New York-i vonalát. Mitől New York-i? Attól, hogy nagyon más, mint a többi hasonló banda. Valahogy belepüfölődött egy kis hard-core, egy kis metal, de hamisítatlan UNSANE féle noise-rock hangzás mindegyik felvételük. Ezalatt a majd három évtized alatt, nyolc sor lemezt jelentettek meg, amit keveselhetünk, de elképesztően jó mindegyik. No, de a koncert!

Félelmetes jó ez a trió! Ilyen az, amikor az egyszerűség, az energia és a feszesség felülkerekedik mindenen. Persze kiemelve, hogy a gitár, a basszus hangzás már szinte védjegy. Nagyon jól szólt a koncert a Dürer Kistermében, ahol Chris Spencer gitárja hasított, az ének tépett,  Dave Curren basszusai pedig olyan döngölő, torzított, zajos alapot adtak, hogy már az első számnál elkapott a banda hangulata. Vin Signorellit még nem láttam élőben a zenekarral, mert az előző turné bécsi állomásán betegsége miatt, a Big Buisness-es Coady Willis dobolt helyette. Vincent félelmetes figura, eszméletlenül jó dobos és az egész ember még az arcmimikájával is dobolt. Sok műtétje volt, emiatt kicsit bicegve lépett a színpadra, de a játéka olyan volt, mintha egy 1500 méteres síkfutást nyomna teljes erőből. A zenekar teljesítményéről, az egész koncert hangulatáról, a feszességéről, energiájáról, ahogy végig túrták, csak szuperlatívuszokat tudnék írni. Hol látszódott, hogy bőven ötven felett vannak? Sehol! Van hasonló banda, aki ilyet tud nyújtani? Nincs vagy nagyon - nagyon kevés! Megérte elmenni és elengedni magam? Megérte! Szóval, aki nem ismeri Őket és egy feszes zenét akar hallgatni, ami meghatároz egy stílust, annak nagyon ajánlom; aki ismeri és nem volt ott, az sajnálhatja, mert felejthetetlen az egész kb. 75 perc, amit letoltak.

Setlist: kb. ez. Ha tévednék javítsatok ki: Intro, Commited, Sick, Over Me, Out, Factory, Against The Grain, Aberration, We 're Fucked, No Reprieve, Line on the Wall, Killing Time, Only Pain, Empty Cartridge, Scrape, The Grind, Get Off My Back, ráadás: Alleged, HaHaHa

Na  jó, egy negatívum: nagyon drága volt a merch.

Több kép itt: https://www.facebook.com/Komakinozine/

http://unsanenyc.com/

https://themfrequencies.bandcamp.com/

Köszi a videót HungarianGameOver feltöltőnek: