Pozvakowski - Microdrone.17
(Saját kiadás, 2017.)
A Pozvakowski azon kevés zenekarok egyike, amely minden lemezét várom, hogy megjelenjen. Ennek az egyik oka, hogy a saját műfajukban szerintem a legjobbak itthon; a másik, hogy nem volt még olyan lemezük, ami a meghallgatás után ne került volna fel a polcra, és napokig ne agyalgattam volna rajta. Továbbá, nem jutott eszembe, hogy egy lazacsuklós frizbi-mozdulattal a sarokba íveljem a többi, "ezt is hallottam" közé.
Gondolom, azt elég sokan tudják már, hogy megjelent az új lemez, ami nem is annyira új lemez. De mégis, de nem...
Az eredeti Microtron album pontosan 10 éve, 2007-ben jelent meg és akkor nagyon betalált egy szélesebb közönségnek. Máig a legismertebb lemeze a zenekarnak, talán ezért is elég fontos a számukra. Az ezt követő lemezeket mindig ehhez mérték a kritikusok, pedig felesleges, mert a Pozvakowski nem törekedik arra, hogy saját kópiája legyen, megfeleljen és ismételje önmagát. Emiatt szerintem a következő sorlemezek is nagyon izgalmasak lettek. Igaz, kaptak hideget - meleget értük. Erre a 10 éves évfordulóra rakták össze ezt a lemezt a srácok. Amikor a készítéséről először hallottam tőlük, kicsit szkeptikus voltam. Sikerlemezt újra? Minek. Igaz, kíváncsi voltam nagyon a végeredményre. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a végső keverés előtt meghallgathattam a zenekarral és néhány barátjukkal, rajongójukkal a készülő lemezt. Izgultam, hogy milyen lesz. Baromi izgalmas volt a Dürer kert feletti próbateremben meghallgatni a felvételeket. Persze, otthon fejhallgatóval megint adott egy másik élményt, de ott hallgatva is nagyon ígéretes volt. Sikerült felrúgni mindent, amire számítottam.
A lemez negyven perce valami félelmetes átalakulás, és olyan bátran nyúltak a saját produkciójukhoz, hogy már az tiszteletet érdemel. Plusz, a keverési munkákat T.Bali (ION, Rosinflux) végezte, akinek a dolgait eleve mindig izgalommal nézem és várom, ha látom valahol. Kíváncsian vártam, hogy ez az egymásra találás miként forrja ki magát. A lemez szerintem három részből áll. Persze tudom, hogy a Microtrone több dalt tartalmaz, és ez bele is van építve ebbe az anyagba. Bár, bevallom a középső részen kívül egyszer sem jutott eszembe, hogy: "akkor ez most megvan, ez a szám, az a rész, hogy...". Nekem akkor is három részből áll: az eleje egy zajos, de már eleve kikapcsoló gitárzajjal kezdődik, majd ebbe épülget bele még több zaj, és néhol - nagyon néhol - a dob. A középső részen lassan kinyílik néhány dolog, ami az eredeti lemezből talán felismerhető. Már amennyire felismerhető... Itt előtérbe is kerülnek talán az eredeti lemez témái kicsit, de mégis nagyon belerántottak valami furcsa, váltakozó zaj és hangulati masszába. Az eredeti lemezen csak úgy vittek, itt érzelmileg kavartak folyamatosan. Félelmetesen jó ötlet volt Szitha Miklóst (Talamba Ütőegyüttes) felkérni, hogy a dobok helyett vibrafonnal játsszon fel témákat. Nagyon egyedi hangulatot ad, és szerencsére nehezíti azt, hogy az eredeti lemezre fókuszáljak. Jó értelemben nehezíti. A végső, harmadik rész a track7 témáival kezdődnek, egy rövid dob kör után, egy újabb drone - gitárzaj zárja le az albumot.
A Microdrone-t véleményem szerint, nem szabad külön szerzeményekként kezelni, mert egy egységet alkot. Ugyanakkor, különböző hangulatok: feszültség, elengedés, feszültség, pihenés, zaj, feszültség váltja egymást. T.Bali nagyon jól nyúlt hozzá a nyersanyaghoz, ahol kell kinyílnak a terek, ahol nem kell, mert feszültebb a dolog, ott szűkülnek. (Gyanítom, hogy Ő azért még mahinált volna rajtuk!) A második hallgatásnál teljesen más hangokat hallottam meg, mint amit korábban hallottam. Az előhallgatáson engem valamiért zavart a dobsound. Nem tudom, hogy mennyire nyúltak hozzá utána, de fejhallgatón hallgatva viszont sokkal beleépültebbnek érzem az anyagba, mint korábban. Nem könnyű 40 perc, de hogy kikapcsolódás, az biztos és az is, hogy ennél jobban nem tudja saját magát "kitekerni" egy zenekar, ahogy itt. Utóbbit teljesen pozitívan értem. Számomra az év egyik legizgalmasabb magyar lemeze. Bátor, eredeti, szokatlan, és nekem szól. Ha van kicsit több mint fél órád elmélyülni valamiben, akkor nagyon ajánlom!
Még annyit: olvastam, hogy lesz vinyl verzió. Csak azért venném meg, hogy a zenekart támogassam, de ez így egyben hallgatva, lemezfordítgatás nélkül kerek élmény. Szerintem...
