(2017. Saját kiadás)

Hetek óta vívódom, hogy írjak-e erről a lemezről. Két ok miatt: 1. Túl régóta ismerem a zenekar munkásságát. 2. Pont emiatt, nem tudok elfogulatlanul írni róluk. Miért írok mégis? Azért, mert meghallgatva a közel egy éve megjelent anyagot és utána rákeresve a neten, alig találtam valamit róla, róluk. Pedig, megérdemelték volna a figyelmet teljesen aktív korukban is!  Igaz, korábban sem voltak túl reklámozna, mert a LAUTREC zenéje tényleg réteg zene. Plusz nincs semmi sallang, divatos kompromisszum a népszerűség felé és egyéb, ami lendített volna, lendítene rajtuk a szélesebb közönség felé. Bár azt gondolom, hogy ez sohasem érdekelte Őket. Egyébként én is teljesen véletlenül találtam rá a kilenc számos lemezre, azt hittem már évek óta nem csinálnak semmit. Pontosabban nem véletlenül, mert Roland barátom kinyomott a facebook-ra egy linket és abból találtam a bandcamp-en a CRYSOPOEIA című 2017-es lemezükre.

A LAUTREC egy Szegeden több mint, 25 éve alakult zenekar, pontosabban egy két fős project, ami olykor - olykor kiegészül(t) még zenészekkel. A LAUTREC Virág Zoltán és Tölgyes László zenekara egyébként, ami teljes egészében kettőjük alkotói kapcsolatának lenyomata. Az első anyagok 1993-ban jelent meg Lux Umbrarum címmel, ami akkor számomra az egyik legizgalmasabb megjelenés volt. A mai napig őrzöm a kazettát, mivel csak ebben a formátumban jelent meg. Igazán izgalmas az volt benne, hogy mivel nem volt még ilyen zenei dömping, mint ma, nagyon érdekes, ugyanakkor nehéz zenei világot, hangulat hoztak a számokban. Amelyeket akkor, eléggé nem volt egyszerű kötni bármihez is, magyar zenekarokhoz meg aztán végképp nem lehetett. Leginkább a zenei képletek miatt volt izgalmas, amik tükrözték az "underground" mélyebb réteginek hatását a csapatra, plusz a latin nyelvű szövegek is adtak még egy - két megfejteni valót. Előbbi "zenei képleteken", például az akkori Soleilmoon  Records, Cold Spring kiadó által terjesztett zenekarok hatását értem (Mindkét kiadó működik a mai napig.) Persze, azért ennél több hatás is beköszönt, például olyan zenekaroké, mint a: Joy Division, Coil, Psychic TV, Killing Joke, Swans, Legendary Pink Dots, Current 93, Sol Invictus, Death In June, Rapoon és még sorolhatnám, vizei felé evezgettek. Igen, ezek hatások, de sohasem tartottam a zenekart bármelyik  előadó klónjának, mert nem volt és most sem az. Az utolsó teljes anyag, amit hallottam Tőlük és meg is van nekem a 2000-ben cd-n megjelent Metemsomathosis.   Nagyon nem is ragoznám, mert találtam egy baromi jó interjút velük, ami szintén nem hiszem, hogy "mai gyerek", de érdemes elolvasni, ha érdekel ezek után is a zenekar. http://gallai.net/lautrec

A CRYSOPOEIA kilenc felvételt tartalmaz, amely játékideje több, mint egy óra. Igazán ez az egyetlen egy negatívum, amit tudok írni róla. Egyáltalán nem azért, mert rosszak, hanem mert a számok elve hosszúak és mivel egyik sem könnyen feldolgozható, elég nehéz megbirkózni vele. Legalább is nekem elsőre nem is sikerült, mert annyira lekötötte a figyelmem, hogy elfáradtam az első hallgatás végére. Szerencsésebb lett volna kettébontva felrakni. Igaz, egyik lemezük sem volt rövid és kevésbé mély, de azok sem mentek le  elsőre végig akkor a lemezjátszómban. Nekem komoly összpontosítás kellett ahhoz, hogy végig hallgassam, mert rám mindegyik hatott érzelmileg. Nincsenek nagyívű dalstruktúrák, nagy zenészi "tekerés" vagy kimagasló ének. Viszont nagyon egyben vannak! A repetitív gitárok, sampler hangok, háttérzajok a visszafogott, néhol már kántáló ének, ezek végig meghatározzák a számok arculatát. A gitárok nem uralják le a számokat, hanem színeket vagy olykor komor fekete - fehér képeket hoznak együttesen a hangulatba más hangszerekkel együtt. Legtöbbször, a dobok több sávon hallhatóak különböző ütemekkel, sokszor kíséret és színező hangzásként is. Valamiféle elektronikus - experimental, korai industriallal, beoltva némi post-punkos -  nem ez a megfelelő stílus talán, de jobbat nem tudok - és halványan neofolkos gitározással. Ami legtöbbször minimalista hatást kelt, de ott van minden,  ahol annak lennie kell a megfelelő hangulathoz, megszólaláshoz, megszólításhoz. Az a legfurcsább, hogy erről a lemezről való írás adta nekem eddig a legnagyobb leckét. Képtelen vagyok belőni, bármennyire szeretném és bármennyire is szeretem a LAUTREC munkáit. Annyira más és annyira szokatlan sokszor, hogy nem tudom, de talán nem is akarom másokhoz kötni a zenéjüket. Tudjátok mit? Hallgassatok bele és merüljetek el benne, hátha sikerül. Kicsit sötét, nagyon egyedi utat járó, de érdekes asszociációkat teremtő világ az Övék. Mindez elektronikus hangszerekkel,  analóg dobgép hangokkal, gitárral, trombitával, érdekes, mélybe húzó hangokkal, érzésekkel. Lehetséges, hogy csak nekem, de én érzek benne jó adagnyi spiritualitást és rítusokat is, ami nagyon nem direktben, de ott vannak a zenében. Lehet, hogy ez az én belemagyarázásom, sőt biztosan vagy mégsem... Döntsétek el a hallgatás után!

Meghallgatás itt: https://dismay.bandcamp.com/album/lautrec-chrysopoeia

Régebbi anyagok itt: https://lautrec666.bandcamp.com/

Ez a dal az első lemezen található!