Tyranny is Tyranny – The Rise of Disaster Capitalism
(2015, Phratry Records)
Van néhány visszatérő csapat nálam, az egyik ilyen a Wisconsini Tyranny is Tyranny. Az első lemezüket is volt szerencsém meghallgatni és írni is róla. A zenekarban 2013 óta a dobos poszton volt változás, így a zenekar jelenlegi tagsága: Jason Jensen – gitár, M. Guy Ficcioto – trombita, basszusgitár, vokál, Jonathan „JB” Brown – dob és Russel Emerson Hall – gitár, ének.
Az új album már a zenekar bandcamp oldalán fenn van, de vinyl formátumban elő lehet rá rendelni (a rendelés májusban lezárult). A felvételek 2014. szeptemberében készültek, a keverés a tavalyi év végén fejeződött be. A lemez öt, egyáltalán nem rövid felvételt tartalmaz. Az első három darab hét perc feletti játékidővel rendelkezik.
A kezdő Or Does It Explode! engem teljesen meggyőzött két dologról. Az első, hogy rendesen foglalkozva lett a dalokkal, a második, hogy továbbra is figyelni kell a zene mellett a háttér mondanivalóra. Mondjuk ez a letöltés után nem kérdés, mivel kapunk egy pdf fájlt is hozzá, aminek köszönhetően megismerkedhetünk a szövegek mondanivalójával. Gondolom a cím alapján nem nehéz kitalálni, hogy a kapitalizmust és az elnyomást kritizáló szövegekről van szó.
Most jön a neheze. Milyen is a zene? Ez egy dolog, hogy baromi jó, kicsit rock, kicsit noise, kicsit post-punk, lehet kicsit post-rock is, de igazán egyik sem és minden tényleg csak KICSIT. Mindegyik jelen van a számokban, hihetetlen, hogy nem uralja le egyik sem a másikat, mintha zsigerből ez jönne a srácokból. Mégpedig azért, mert ezekkel a stílusokkal együtt akarnak mondani és adni valamit, pont azét hogy ne a címkézés legyen a lényeg. Az első negyedóra is nagyon megfogott, bár a szövegekre nem nagyon sikerült figyelni, mert magában a zene is nagyon betalált. Az első kettőben szoktam a hangulatváltásokat, az energiát és próbáltam a dalok mögé gondolni, akár a zene akár a szövegek által. A harmadik Pillar of Cloud, Pillar of Fire trombitás kezdése nagyon jó, mintha valami olasz filmben szólna, aztán jön egy felvezető ének, majd belecsap a gitár, a szokásos komor, karcos ének, újra a gitárok majd a végén lezárásnak is egy kis trombita. Első hallgatásra a kedvencem lett, nagyon jól fel van építve. Remek kiállások, nagyon jól összerakott felvétel, mondjuk az előző kettő sem volt gyenge… A legrövidebb dal a Kabuki Snuff Theater jön egyszerű nyers gitárok, kemény ének, leginkább ez hozza a ’90-es évekbeli noise-rock hangzást, gitár-basszus szinten mindenképpen. Feszített darab és a leghúzósabb is a lemezen. A lezáró dal, a Victory Will Defeat You, gitárbontásokkal kezdődik, majd amikor bekúszik a trombita is, éreztem, hogy valami készül. Annak ellenére, hogy elsőre a szomorúság jutott eszembe az első 6 percről, utána jött a düh és a felhívás: „Stand Up. Face the Fire!” Kissé bedurvul a következő 2 perc, hogy legyen egy kis feszültség, majd újra lezuhanjunk és szembesüljünk valamivel, ami így nincs kimondva. Az utolsó 2 perc is húzósra sikerült a maga Stand Up kezdő felkiáltásával, a szöveggel, a vokállal és a gitárokkal.
Valami nincs rendben, nincs rendben a világban, aminek az egyik oka – a Tyranny is Tyranny szerint – a kapitalizmus, az egyenlőtlenségek, az elnyomás, a tájékozatlanság, a „sötétség”. Azt hiszem, sajnos valahol igazuk van! No, meg szerintem azért sincs, mert ezeket a zenekarokat kevesen ismerik!
A Tyranny is Tyranny új lemeze nekem nagyon tetszik, az elsőt is szerettem, de ez jobban bejött. Furcsa volt, hogy milyen hosszúak a szerzemények és kicsit féltem, hogy unalomba fulladnak: de nem. Nagyon jól kiérlelt, összepakolt zenei anyag, a háttér mondanivaló is ugyanilyen fontos, és a háttéranyag miatt nem lehet megkerülni azt. Hallgassátok!
