(2015. Neurot Recordings)

Talán sokaknak nem mond semmit a Correction House neve, de akinek igen, azt biztosan nem hagyja hidegen. Főleg a tagok miatt, ha abból ismer valakit: Scott Kelly (Neurosis), Mike IX Williams (Eyehategod), Bruce Lamont (Yakuza), Stanford Parker (Minsk, Nachtmystium). Azokat meg szintén nem hagyja hidegen szerintem, akik az első lemez a Last City Zero turnéjának budapesti állomásán részt vettek, mert tuti maradandó nyomot hagyott bennük, ahogy bennem is.

Az új album ismét a Neurot Recordings-nál jelent meg és 9 számot tartalmaz. Nekem kicsit letisztultabb, mint az elődje. Az első negyedóra alapjai leginkább a Revolting Cocks és a Ministry gép alapjait juttatták eszembe, de még a ’90-es évek elején népszerű EBM alapok is eszembe jutottak, amire ráépülnek a nagyon vaskos, néhol picit komótos, karcos gitárok, de iszonyatos erőt sugallnak, plusz Mike IX Williams kántálós éneke, szintén nem egyszerű. Az igazi súlyosság számomra akkor történik, amikor Scott Kelly is énekel és Williamssel együtt teremtenek feszültséget a számokon belül, úgy hogy csak forgatom a fejem. Úgy gondoltam hallgatás közben vissza a korábban felsorolt régi zenékre, hogy egyáltalán nem éreztem azt, hogy másolás lenne, hanem inkább azt, hogy leporoltak és felfrissítettek valamit, amit annak idején industrial-metalnak hívtak, csak utána elkorcsosult valami divat felé. A hangminták, a dobgép hangok, a megszólalás, nálam mind ezt az érzést támasztják alá. Súlyos, de jól emészthető az első része a lemeznek és nem felejthető percek hoztak össze. Az ötödik, Vision Divide-t talán egy pihentető szám, ami egyfajta elektronikus artcountry, bár annál kicsit súlyosabb hangulatú felvétel. Aztán jön további 4 szám apokaliptikus pusztítás, ahol az első négy szám alapjain, gitárjain még durvítanak egyet. Iparias, zajos analóg dobgép hangok alapnak, karcos, durva gitárokkal, agitáló énekkel, nem a gyorsaság, hanem a mélység, a megszólalás és a monoton feszülő ütemek darálnak be. Elég nehéz a Correction House lemeze, leginkább a második része, de én minden percét élveztem, talán csak a „az elválasztó” szám nem pörgetett be. Egyébként, ha a felsorolt zenékből vagy a tagok eredeti zenekaraiból értékeltetek valamikor valamit, akkor mindenféleképpen meg kell hallgatni ezt a lemezt, mert tuti be fog jönni. Engem nagyon megfogott, így meg is kellene venni, mert a polcon a helye és még egy koncertben is reménykedem.

Rendelés: http://www.neurotrecordings.com/artists/correctionshouse/correctionshouse.php