Évek óta rágják a fülemet a rendszeresen OFF-ra járó barátaim, hogy tartsak velük, mert ez egy nekem való fesztivál. Évek „gyötrése” most beérett, így idén csatlakoztam a csapathoz, hogy a sziléziai város számomra legismertebb rendezvényén részt vegyek. A nekünk 7 órásra sikerült autóút után, ami elvileg olyan max. 6 óra körül kellett volna, hogy legyen, megérkeztünk Katowice-be, ahol elfoglaltuk a szállásunkat a belvárosban és célba vettük a fesztivál helyszínét. A beengedés kicsit hosszadalmas volt, de nem volt vészes. Sajnos elég sok mindenről lecsúsztunk, amely egyik oka az utazás hossza volt, a másik pedig, hogy mindenképpen fel akartam térképezni a helyszínt, meg ennünk is muszáj volt valamit. Korábban már hallottam róla, hogy az étkezést és az ivászatot a lengyel fesztiválokon egy elkerített helyen kel megoldani, mert a koncertekre nem lehet kivinni semmit sem, ezt a biztonságiak ellenőrzik. Egyébként végig teljesen normálisak, kulturáltak és udvariasak voltak a biztonsági szolgálat emberei. Ezeken a helyszíneken egyébként szinte szemét sincs. Valahogy eszméletlen profin működik az egész és a szervezők megfelelő mennyiségű kukát is kiraktak, amik papírból voltak és a közönség sem szemetelt. Volt két komplett sátor blokk, ahol lemezkiadók árulták a lemezeiket. Na, az lesokkolt! Minden volt, ami eszembe jutott. Baromi jó volt vinylen kézbe venni a Minor Threat-től, a Black Flag-en, a Swans-on a  Metz-en, Schellac-on át mindent. Igaz nem vettem semmit, mert visszafogtam magam, de ha jövőre is sikerül kijutnom, rászánok egy félnapot a válogatásra és a vásárlásra. A látogatói létszám nagy volt, de nem volt tömegnyomor az emberek kedvesek voltak és nagyon érdeklődök, de erről gyanítom még fogok írni.

1. nap

Egy jó sör és kaja után az Egyesült Államokbel-i Clutch-al kezdtük a koncertnézést. Korábban hallgattam őket, így nem voltak idegenek a számomra. A 25 éves zenekar „nem mai gyerek” tagjai rendesen odarakták magukat. Neil Fallon énekes lazán letagadhatna egy tízest az életkorából, olyan energikus volt végig, meg egyébként marha jól énekelt. A Clutch minden ereje átjött a koncerten. Amiért régebben kedveltem, a hagyományos rock, a modern-metal és a blues keveréke élőben még erősebb volt, sőt nekem még koszosabbnak, stoneresebben is tűnt, mint lemezen. Tizenöt számot játszottak átfogva az egész életművet. Bevallom, otthon már nem hallgatom őket egy ideje, de kedvet kaptam előkaparni néhány lemezüket. Erős kezdő koncert volt mindnyájunknak.

http://www.pro-rock.com/

A második koncert az angol Sleaford Mods volt, ami Viktor barátom nagy kedvence, így elmentünk megnézni. Bevallom, hogy az első 10 perc körül ott akartam hagyni, de aztán nem sikerült, mert beszippantott. A Sleaford Mods egy minimál elektronikával operáló duó. Egész pontosan a neten a leírás róluk: elektronikus - minimalista-punk-hop, ami így is van. Jason Williamson énekes, aki leginkább beszél és minimálisan énekel egyszerűen zseniális volt. Nyomta a vakert végig, néha olyan volt, mintha Johnny Rotten szólalna meg belőle rapelve, néhol dühös volt, néhol cinikus, de egyben eszméletlen energikus is. A másik figura Frean néha megnyomott egy-egy gombot és bólogatva táncolt. Egyébként végig sörözték az egészet, szinte letojva mindent. A basszusok és az egyszerű ütemek folyamatosan jöttek egymás után, minimális váltásokkal. Barmi nehéz róluk írni, de most nagyon bánnám, ha nem néztem volna meg őket. Nem az én stílusom, de nagyon bejött, azt fogalmaztam meg, hogy a Sleaford Mods a XXI. századi punk.

https://sleafordmods.bandcamp.com/

Onnan átmentünk a Trójka Színpadhoz a Napalm Death-re. Közben azon szórakoztunk, hogy hányan hívták napalm dítnek az ismerőseink közül. Kemény volt, nagyon kemény! Nem néztük végig, de amit felismertem az az volt, hogy szépen váltogattak a régi és az újabb számok között a setlistet. Bevallom nem voltam ráhangolódva.

Visszamentünk a főszínpadhoz, ahol egy lengyel énekesnő Brodka játszott nagy zenekarral. Az ő karrierje is egy tehetségkutatóval kezdődött 2004-ben. Az utolsó lemezét 2011-ben adta ki és most jelentkezett újra egy kislemezzel. Szerintem nagyon érdekes volt. Remekül hangszerelt dalok, populáris volt, de egyedi hangulatot árasztottak a számok. A közönség reakcióból kiindulva elég ismert lehet Lengyelországban. Mondjuk nekem pont azok a dalok nem tetszettek, amiket nagy ováció fogadott.

Az időjárásjelentés ellenére nagyon hideg volt és mivel nem erre készültünk, eszméletlenül fáztunk. Az első napra emiatt is kipukkadtunk energia ügyileg, meg nem is találtunk mást, ami érdekelt volna bennünket. Az éjfél utáni felhozatalról egyébként elmondható, hogy az minden nap kezdett az elektronikus zene felé tolódni, aminek én régen nem vagyok már nagy szerelmese. Így az első nap kezdése utána egy kellemes buszozással a szállás felé vettük az irányt.

(A videókat a youtube-ról loptam, köszönet a feltöltőknek!)

Folyt.köv.