The Underground Youth – What Kind Of Dystophian Hellhole Is This?

(2017. Fuzz Club Records)

the_underground_youth_what_kind_of_dystopian_hellhole_is_this.jpgEz az egyik lemez, amit nagyon vártam már, hogy megjelenjen. A beharangozó Alice című szám videoklipje (lásd: az írás alatt) eleve megadta a kedvet hozzá, no meg a korábbi lemezeiket is meghallgattam. A zenekart két állandó tagja Craig Dyer és Olya Dyer. A fő zeneszerző Craig Dyer, aki gitározik és énekel, élőben fellépések alkalmával, pedig vendég zenészekkel egészíti ki a zenekarát. A facebook profiljuk szerint egyébként jelenleg Berlinben élnek. A korábbi lemezeik is tetszettek, de ez most nagyon megtalált. Azt nagyon sajnálom, hogy a lemezbemutató turné Magyarországot nem éri el. 

A nem rövid és furcsa című 2017-es nagylemez 10 számot tartalmaz. Kezdésnek a nagyon pszichedelikus hangzású Half Poison, Half God nagyon visszafogott sejtelmes énekével, kellő lökést adott a továbbhallgatáshoz. Majd jön a klippes Alice, aminek az egyszerű, de nagyon csilingelős fő gitártémájából még telefoncsengő hangot is csináltam decemberben. Nagyon fülbemászó, nagyon slágeres a maga módján, megidézve az angol gitárzenekarok legjobbjait. A harmadik You Made It Baby, olyan, mintha Depeche Mode Personal Jesus-a kezdődne, majd áthajlik egy pszichedelikus rock, art-countrys kereszteződést adó, merengős dalba. Hibátlan. Ezt követi a Beast, aminek a fő torzított gitártémája egy sötét, füstös klub hangulatát idézi meg. A hűvös énekével, pedig a dark-wave bandákat hozta be nekem. Láttam magam előtt, ahogy a bőrkabátos darkok szívják a cigit maguk elé bámulva, és ezt a dalt hallgatják. Hihetetlenül jó hangulata van! Aztán jön egy kis akusztikus szerzemény, ami nagyon kellemes, megidéz néhány amerikai gitárost, mint pl. Bob Dylant, aki Dyer egyik kedvence egyébként. Előkészítve a terepet a fagyos dobgéppel és komótos basszussal érkező Amerika címűnek, aminek az éneke valahova a messzeségbe szól, a gitár pedig csak csilingel, a dobgép és a basszus felett valahol, és hömpölyög az egész közel három és fél percig. A hetedik The Outsider, dob - basszus súlyozása hihetetlen jó dinamikát hoz a kicsit zajos gitár alá és az ének mellé. Egy bólogatós, merengő, pszichedelikus beütésű dal, ahogy a következő Presistent Stable Hell is, torzított gitárjával, és ebben a számban vokálozik valószínűleg Faith Vernon a manchesteri Pinsből, ami nagyon jót tesz a szerzeménynek. A kilencedik Your Sweet Love nagyon elszállt, furcsa shoegaze-os gitárhangzás és egyszerű ritmus megy végig a már megszokott megfelelően hűvös énekkel. A záró Incapable Of Love egy gyönyörű felvétel, akusztikus gitárral, zongorával, elektromos gitárral, kezdetben egy szavalós szövegmondással. Lehet furcsa párhuzam, de a Current 93 ugrott be róla.

A The Undergorund Youth lemeze az egyik legüdítőbb album volt, amit az elmúlt hetekben hallottam. Nagyon sok előadó eszembe jutott hallgatás közben: Jesus and the Mary Chain, Lush, Nick Cave, Johnny Marr, My Bloody Valentine, The Smiths…

Az egész lemez hangulata a pszichedelikus-rock, a post-punk és a ’80-as évek angol gitárzenéjének határán billeg. Én nagyon élveztem!

 

Rendelés itt: http://fuzzclub.com/products/the-underground-youth-what-kind-of-dystopian-hellhole-is-this?variant=31580555404

Címkék: Lemezek