(2020. Neurot Recordings)

Steve Von Till  nevét hallva sokan egyből rá is vágják: Neurosis. Természetesen megkerülhetetlen az anya zenekar, de Von Till szóló munkái az igen csak figyelemre méltóak. A saját projektjeiben Ő két vonalon mozog. Egyrészt van a kísérletezőbb, pszichedelikusabb Harvestman, másrészt meg a teljes neve alatt futó szóló munkái, amik inkább közelebb állnak az akusztikus, talán kicsit államokbeli folkos, neo-folkos dolgokhoz. Talán. Az új lemez augusztus elején jött ki, de a beharangozója már korábban elért. A borító is nagyon tetszett és egyből bevillant, hogy én ezt a képet láttam már.  Ezután persze rájöttem, hogy Izlandon láttam ezt a folyótorkolatot és le is fotóztam, igaz sokkal magasabbról. Eleve ez is jó ajánlás volt számomra!

Az új album hat felvételt tartalmaz és már az első hallgatásra az ugrott be, hogy ez egy személyes anyaga. Aztán a sokadikra ez a megállapítás még inkább megerősödött bennem. Tudom, hogy valamiféle "betegség", de elsőre valami pusztítást vártam, pedig tudtam, hogy ezen a lemezen nem lesz olyan. Elsőre az utcán hallgattam meg és éreztem benne valamit, de hiányérzetem volt. Hazaérve, pár órával később újra meghallgattam egy jó fejhallgatóval és akkor már teljesen beszippantott. Ez alatt a hallgatás alatt, már az Indifferent Eyes és a Shadows on the Run teljesen magával ragadott. A következő napon megint úgy éreztem, hogy megakarom hallgatni. Akkor már az egész album teljesen megfogott a mélységével  és azzal, hogy végig azt éreztem mondani akar valamit és "hozzám akar érni". Persze a szövegeken keresztül is, de mivel az angol tudásom hagy némi kívánni valót maga után, az összhatás jobban elvitt. Néha az a vízióm volt, hogy egy dombtetőn ülve nézek valahová, ahonnan jönnek a képek olyan tájakról, amikről korábban azt gondoltam nem is fontosak. A hangszerelés akusztikus gitárok, némi elektronikus kísérő háttér, cselló és egy - egy számban feltűnik egy francia kürt hangja is. Utóbbi két hangszer nagyon sokat ad az adott dalok hangulatához. Az album hangmérnöke Rundall Dunn volt, aki dolgozott az Earth-el, Boris-al és még sorolhatnám,  Brent Arnold játszotta fel a csellókat és Aaron Korn a kürt szólamokat. A dalok szerkezete és szöveg világa teljesen Steve Von Till munkái. A No Wilderness Deep Enough is egy olyan lemez, amit sokszor meg kell hallgatni, hogy minden rétege feltűnjön és megérintse a hallgatót. A játékideje 35 perc körül van, de pont el van találva a hossza, hogy a kicsit "magányos, elmélkedő, kilépő" hangulat ne váljon kényelmetlenné vagy unalmassá. Tudom elfogult vagyok, de azt is gondolom, hogy meghallgatva ezt a lemezt (is) van is miért.  

Miről szól a lemez? Steve szerint erről: "A személyes vágyakról és vesztességekről szól, a szeretetről és bizonytalanságról, amelyet mindaniyan érzünk, az egész emberiségen együtt elmélkedve."

Az albumhoz megjelent egy limitált verses kötet is, ami megrendelhető a lemezzel.

Rendelés EU, itt: https://deathwishinc.eu/collections/neurot/products/steve-von-till-no-wilderness-deep-enough

Fbook: https://www.facebook.com/pg/SteveVonTill/about/?ref=page_internal

web: www.vontill.org