DUCTAPE - Labirent

(2021. Self Released)

ducpae.jpg

 

Olyan ország színtérről jön a DUCTAPE, amiről elég keveset lehet hallani, mert a Furkan Güleray gitárok és Çağla Bora Güleray ének, szintetizátorok felállású csapat, egy török post-punk, dark - szinti duó. Igazából csak egy török hasonló bandát ismertem eddig, a She Past Away-t. Ők  hazájukban eléggé stílus teremtők volt, meg nálunk is ismertek. Ezt hiszem nekik köszönhető a DUCTAPE létrejötte is. A duó 2019-ben alakult és a 2021 januárjában megjelent lemezt, a tavalyi év nyarán vették fel és nagyon - nagyon jóra sikerült.

A Labirent-en nyolc szám van, amelyek teljes lejátszási ideje alig lépi át a 20 percet, de annál hatásosabb. Nem tudtam pontosan mire számítsak, mert túl sok olyan elektronkus alapú dark banda van, ahol a gitárok háttérbe szorulnak. Nálunk szerencsére nagyon nem. Az első Bury You-ban már tudtam, hogy az énekesnő hangjával végig jóban leszek, mert nagyon stílus barát. Kellően karakteres, hűvös, de mégis frankón beleilleszkedik a zenei közegbe. A gitárban még véltem egy kis törökös hangzást is felfedezni. A második számban meg olyan kifeszített, pattogó basszus van, hogy végig az kötötte le a figyelmem, meg az igazán ködös gitárok. Egy pillanatra nem jutott eszembe, hogy az alapok gépiek. Az egyik legkomorabb szám a tempóssága ellenére a harmadik Rain, amiben, meg az énekesnő hangja jön be nagyon. Van benne egyfajta cinikus "lekezelőség", olyan "nem érdekeltek" érzést hoz. legalábbis nekem ez volt az érzésem hallgatás közben. A következő Empty, már több mindent használ a synth - wave-es hangzásokból. Sokkal erősebbek benne az analóg szinti dallamok, meg a dobgép is kicsit előrébb tolakodik, az énekesnő meg továbbra is hozza a világtól megcsömörlött hangulatot. A basszus, meg a gitárok  tipikus dark-wave képeket "festenek",  nagyon jól és nagyon erősen.

dtape3.jpg

Következik a Hata, ami nekem a kedvencem a lemezen, amit ráadásul törökül énekel Çağla, amiben gyönyörűen építkezik a minimalista elektronikával, hátul meg pattognak azok a "darker" basszusgitár hangok. Imádtam, frankó "cipő bámulós cucc". Szerencsére a következő Tuzak is törökül van. Na, ettől még jobban belezúgtam a duó zenéjébe, mert hozták tovább azt a hangulatot, amire pont szükségem volt. Minimalista gitár, jó kis ének, nem tolakodó gépek, meg ahol kell váltás van, gitárral jól megerősítve bizonyos részeket. A végén meg a néhány másodperce bevillanó török síp nagy ötlet, bár nagyon figyelni kell, hogy hallani lehessen. Jön egy  47 másodperces átvezető darab, aminek az utolsó 20 másodperce állat EBM bulira való résszel, aztán sajnos gyorsan véget ér. Mondjuk lehet pont azért, hogy a záró King-be, összegyúrják egy számba az egész lemezt. Tipikusan olyan szám, ami bármelyik dark -  szinti  - wave táncos bulin megállná a helyét.

Így a végére bevallom, hogy nem akartam megvenni a lemezt digitálisan, mert kicsit drágáltam, drágallom most is pusztán a digitális tartalomért. Főleg, hogy ez egy  debütáló lemez, de annyira beleszerettem, hogy csak elő kotortam a tárcámból  a bankkártyám! Menni fog, ha szereted az ilyesmit.

Meghallgatás, letöltés: https://ductape.bandcamp.com/album/labirent

Fbook: https://www.facebook.com/ductapeofficial

 

 

 

Címkék: Lemezek