SUMMITEER - Wisdom Teeth

(2021. Self Released)

cover_19.jpgNem olyan régen kaptam meg a SUMMITEER  zenekar a bemutatkozó lemezét. Legalábbis elsőre azt hittem, hogy zenekar, de nem is zenekar, hanem egy személyes projekt, ami Szecsődi Tamás gitárost, zeneszerzőt takarja. A megvalósításban  a szerző segítségére volt Oláh Marcell  az ének nagyobb részében, a masterelésben és a keverésben. Két dalban basszuson Papp Domonkos, Szűcs Dávid  a 3. szám énektémájában, Kelemen Gábor pedig 4-ben dobon. A hét számos Wisdom Teeth igen csak kerekre sikeredett. Még úgyis, hogy nem feltétlenül az én vonalam a lemez anyaga. A számok első vázlatai elég régóta a fiókban hevertek, majd 2015 után Tamás elkezdte ezekből felépíteni a dalokat. Lassan, 2018-ig rakosgatott össze, rögzített részeket, dalokat. Majd egy éves megszakítás után, 2020-ban porolta le újra és Oláh Marcellal (ex-Border Of Byzantium) kiegészülve 2020 decemberében kezdték el felvenni ezt a hét számot. A zenei koncepcióban a '90-es évek végi, 2000-es évek elei post-rock/post-grunge vonal hangzásaink modern, 2021-es megjelenítésén volt a hangsúly. Na nézzük, hogyan sikerült!

Az első dal egyfajta felvezetés egy percben, ami elég jó beköszönés, mert ebből azért nem eldönthető, hogy mi is lesz a következőkben. Viszont már ez is baromi jól szól. Reméltem olyan nagy gond nem lehet ezután a folytatással. A második Far From Home viszont már egy igazi rock dal, nekem valahogy a magyar The Idoru ugrott be elsőre, majd az az államokbeli rock vonal. Teljesen slágeres dal, baromi jó vokálokkal. Egyébként az ének témák jelenős része Oláh Marcellt dicséri. Nagyon rádióbarát és jól megjegyezhető dallamvilág alakult ki. Érdekes például  benne az egyik beúszó gitár, ami el is tűnik, hogy megágyazzon a refrénnek újra. Egyébként már itt fel merült bennem, hogy amennyiben nem tudnám, hogy egy emberes cucc, simán azt mondanám ez egy teljes zenekar alkotása. A következő Nutmeg egy kalapálósabb dal, de itt is nagyon sokat rak hozzá az ének, meg a háttér vokálok. A nóta több darabból áll össze, ezért egyáltalán nem válik unalmassá. Nekem ez talán jobban is tetszett, mint az előző.

 A folytatásban változik a hangulat, a szám elejéről valamiért a Deftones ugrott be, pedig ez  nagyobb részt lassú dal, ami főleg a gitár miatt juttatta eszembe az amerikaiakat. Ezt elsőre megszerettem, mert van benne valami egész érzékeny hangulat. A közepén a gitár alatti effektezésért meg külön dicséret jár, mert nagyon jó háttér zárása ennek a résznek. Az utolsó része azért kicsit bekeményedik, mondjuk nekem nem lett volna rá igényem, mert ez az első rész is teljesen oké. Viszont, ha dal építkezését nézem, akkor nagyon jól lett "felhúzva" az egész. A végére, meg az a kitartott záró effekthang tök jó. Mehetett volna még.

Az ötös Hell's Garden-re meg bevillant, hogy ez nagyon grunge, aztán egyre ismerősebb lett a dal. Tudtam, hogy hallottam már, de végig az járt a fejemben, hogy talán Foo Fighters. Nem véletlenül, mert azért a számlistánál megláttam a "cover" megjegyzést be is ugrott gugli nélkül. Mi ugrott be? Elnézést a Nirvana rajongóktól, de Dave Grolh azért jóval több volt zeneileg, mint a Nirvana. A Foo Fighters meg nem véletlenül van ott ma a rock zenében ahol van. Szóval ez a szám a Dave Grolh 1992-es Late! nevű projectjének egy száma. A dallamvezetése nagyon olyan mint az eredeti, viszont baromi modernül és dinamikusan szól. Sokkal tisztább és kicsiszoltabb, mint az 1992-es felvétel. A refrén rész meg megmerem kockáztatni, hogy pont a jól hallgathatósága és a "grunge kosz" kipucolása miatt, még jobb is. Főleg azoknak, akik nincsenek ahhoz a grunge-os hangzáshoz hozzá szokva. Furcsán fog hangzani, de nekem pont ezért a "kipucolás" miatt élvezetesebb, mint az eredeti. Pedig én aztán szeretem a nem steril, karcos dolgokat. 

Ugyan még van hátra két dal, de már most megjegyezném, hogy nagyon tetszik az, hogy a dobhangzások nagyrészt szinte minden szerzeményben mások. Mivel nem zenekari felállás csinálta, persze programozott dobokról van szó, de szerintem az életben nem mondja meg senki, hogy ezt nem dobos dobolta fel. Jó mondjuk kivéve akkor, ha egy full profi stúdióban dolgozó vagy "nagyon zenész" fül hallgatja meg, és érzi a különbséget a hangosított dobfelvételek között. Mivel én nem vagyok "nagyon zenész"  és ha nem néztem volna meg a bandcamp profilt az életbe nem jöttem volna rá. Talán csak az lett volna furcsa, hogy honnan volt ennyi pénzt a stúdióra. No, de a folytatás!

A hatos dal egy erős amerikai punk vonal felé húzó darab. Olyan Blink182, Green Day vonal lehetne, de nekem inkább valamiért az Ignite járt a fejemben közben. Utóbbira nekem erősebb volt  az áthallás. Nincs benne semmi különleges, de egy kibaszott jó energia bomba a pop - punk stílusán belül, de van feszessége, meg ereje. Bejött!

summiteer.jpg

A záró I.T.I.  kezdésével nem tudtam mit kezdeni, de amikor belecsapnak, akkor nagyon beugrott megint a Foo Fighters, meg a Deftones keverés. A gitárok és valamiért az ének, és megint a vokál miatt is. Igaz, hogy a hatás nagyon átjön, de azért a post-metal vonalban elég nehéz megkerülni főleg a Deftones-t. Egyébként ez a leghosszabb dal a lemezen. Ez is két részes darab, aminek a első fele nekem jobban bejön. Leginkább azért, mert az ének és a zenei alap az elején nem annyira "sima", kicsit szokatlanabb. Aztán a levezető másfél percre megint deftonszozásos,  meg egyéb side projekteik ugrottak be, meg talán nagyon picit a Tool, picit. Jól kiválasztott befejező dal. 

A Wisdom Teeth egy nagyon jól összerakott modern rockzenei lemez. Érződnek rajta, hogy az alkotó miket hallgat, hallgatott korábban, de ugyan kinél nem. Keveseknél. Nagyon érződik rajta az is, hogy sok munka van benne. Ennek köszönhetően, ezek a dalok bármikor hallgathatóak, mert nem nehezek, de nagyon energikusak. Kár, hogy nem zenekari felállás van, mert szerintem élőben lenne rá igény. Utazáshoz, vezetéshez, lézengéshez a lejátszómban a helye. Még annyi, hogy ugyan nem vagyok elvetemült rock zene rajongó, de én minden számban találtam valami pozitívat. Sőt, a többszöri hallgatásnál sem untam egyiket sem. Keressétek, hallgassátok, menni fog, főleg ha ilyesmi post-rock, post-grunge dologra vágytok. 

Bandcamp: https://summiteer.bandcamp.com/releases

 

Címkék: Lemezek