DUCTAPE - RUH
(2022. Swiss Dark Night)
A tavalyi évben dark-wave vonalon az egyik abszolút kedvencem a török DUCTAPE bemutatkozó anyaga a Labirent volt. Annyira bejött, hogy a Live At Radyo Modyan lemezüket meg is rendeltem a kiadójuktól. Szinte pontosan egy évre a debütáló lemeztől, megjelent a második lemezük a RUH (a török szó, magyarul azt jelenti lélek). Amennyiben ez nem lett volna elég, ráadásul még a napokban élőben is elkaptam Őket Budapesten a Gólyában. Elmondhatom, hogy ez az év is a török duóval indult nálam! A koncert előtt direkt nem hallgattam meg az új lemezt, mert kíváncsi voltam, hogy mennyire fognak meg élőben az új számok. Elkaptak, de kicsit máshogy, mint az első anyagon.
A lemezen nyolc dal van és már most leírhatom, hogy nem lettek gyengébbek, mint az egy évvel ezelőtti bemutatkozó felvételek. A koncertről már baromi kíváncsi voltam az egyik számra, ami egyből a nyitó Sinner volt. A kezdése erős synth-wave, hangsúlyos analóg szinit dallamokkal, hangzással, meg menetelős basszus hangokkal. Olyan vaskos, kis "egy helyben taposós "dal. A koncertről is így emlékeztem rá, erős nyitó darab. Élőben a gitár talán jobban karcolt benne, mint itt a "szalagon". A második Never nem volt ismeretlen számomra, mert a lemez promócióhoz ehhez készült videóklip. A kicsit zajos kezdés után egy kerek cold-wave dal jön ki belőle. Egyébként ez is simán elférne bármelyik "dark discóban". A női ének meg végig elég távolságtartó és határozott, de kellően árnyalt is. Egyébként az érzés nálam végig meg is marad az énekrészeknél.
A harmadik Kesik-ben nagyon erősek a '80-as évek dobgép hangjai. Ez egy török nyelvű dal kicsit karcos gitárral meg, nagyon sok gépi háttérzajjal. Ami érdekes, hogy becsatlakozik egy Brek nevű férfi énekes és eléggé jó összhatást ad a számhoz. Ez is az egyik kedvencem lett a RUH-ról. Az ezt követő Hatirla is törökül van, kicsit egyszerűsödnek a gépek és eléggé basszus - ének központú a felvétel. Viszont megint csak sikerült a dark-wave-t telibe találni. Ahogy haladunk egyre beljebb az anyagban, sokkal inkább a cold-wave stílus maghatározás villant be a fejembe. Amiatt is, hogy a Fire komótosabb felvétel és nagyon hideg és kiszámított. A váltó Gregor, meg egy nagyon tempós dal. Komolyan mondom, hogy valami analog - elektro - punk valami szólal meg. Egyébként az utóbbi a leggyorsabb szerzemény összes között, mégis annyira azért hideg marad a szintetizátor, meg a dob is, hogy ne ez villanjon be. Çağla éneke meg ugyanúgy nem billent ki a melegség felé, mint ahogyan a zene sem, hanem fújja a hideg szelet. Nincs semmilyen kilengés, hogy csak úgy "megsimogasson". A végére nekem nagy kedvencem lett a Sevmiyor, attól is hogy kicsit több benne a gitár, meg valahogy elég erős atmoszférája is van az egész dalnak. A záró Sorular a végére szintén nagyon rendben van. Ugyan nem kerül be új "recept" a repertoárba, de a karcoló, hasító gitár, meg a hideg ének nem múlik el nyomtalanul a végére.
Çağla Güleray és Furkan Güleray duójának második lemeze sem okozott nekem csalódást. Szerintem a RUH sokkal hidegebb és egységesebb lett, mint a tavalyi lemezen. Ez nem jelenti azt, hogy a Labirent-nél jobb. Igaz rosszabb sem, hanem más. Aminek azért örülök, mert ha rosszabb hangulatban vagyok mehet az első anyag, ha meg meg kicsit befelé akarok nézegetni jöhet a RUH. Akkor jövő ilyenkor új lemez? Remélem még élőben is látom Őket újra! Addig meg hallgassátok, rendeljetek!
Fbook: https://www.facebook.com/ductapeofficial
Bandcamp: https://ductape.bandcamp.com/album/ruh
