(2022. Forbidden Palace Records)

Tavaly augusztusban sokat hallgattam a holland Eaters Of The Soil bemutatkozó EP-jét. Meg persze írtam is róla (itt), mert nagyon megfogott a holland trió világa, meg bátorsága. Elég sok zenét hallgatok minden évben, de az Ő EP-jük nekem a kísérletezés, meg a stílus keveréssel és azok egyensúlyozásával maradandó lett. A felállás ugyanaz maradt, mint a bemutatkozó anyagon: Rutger van Driel – pozán (harsona), Stef Brans – gitár, Niels Achtereekte – basszus, szintetizátorok és zeneszerzés. A címből kitalálható, hogy az új EP a tavalyi folytatása. Milyen lett? Ez fog kiderülni rövidesen a posztból.

Egész röviden is letudom írni jó és ismét izgalmas. Azért kicsit hosszabb leszek, már ha ezután valaki még tovább  olvassa. A számcímek eleve római számokkal kezdődnek, abból is az ötössel, hogy egyértelmű legyen: ez egy folytatása a tavaly júliusban kijött lemeznek. Egyébként nem rossz döntés, hogy szétszedték, mert a második felvonás is nagyjából negyven perc és nem könnyű.  Ebből a zenei anyagból tökéletesen elég ez a játékidő. Egyébként nem változtattak a korábbi recepten. Nem lehet bekategorizálni, már megint csak a jazz, free.-jazz/ experimental/ noise - doom - sludge/ improv keverék. Legtöbbször az egész olyan, mintha egy  vászonra festenének a fekete és a fehér árnyalataival alapszínként. Ezek után, pedig kiszámíthatatlanul belehúznának valami oda nem illő színes csíkot. Jó vastagon.

Sok háttér hangminta van, ami néha egész olyan érzetet kelt, mintha az éneket szeretné kiváltani. a fúvóról pedig, ha nem tudnám, hogy harsona, akkor sokszor agyalnék, hogy mi lehet.  A nyitó V - Point Of Capture-ban bevillant, hogy esetleg trombita is van. De nincs! Utána néztem a leírásban, hogy az említett felvételen viszont van szaxofonos vendég, Otto Kokke személyében. ez az egyik oka a több fúvós belehallásának.  Nagyon jók a hangulati váltások, mert amikor a doom-os megszólalást kezdem el unni, akkor pont bejön egy olyan "pirickázós", jazzesebb vagy esetleg kísérletezős rész, ami tovább billent arra, hogy végig akarjam hallgatnia szerzeményeket. A holland trión nagyon érződik, hogy a hangszereiket is érték és nem szeretnének beleragadni egy típusú zenei világba.  Az alap koncepció sötét doom, nekem néha sludge erre épülnek rá, bele a jazzes, kísérletező hangfoszlányok, kavalkádok. Néha ezek tisztítják ki a sötétséget, máskor meg pont ezek fújják a borús felhőket vissza a fejünk felé. Nagyon érdekes, izgalmas, különleges az egész lemez. Ugyanúgy, ahogyan a  tavalyi is az volt. Nem érdemes kihagyni, főleg ha bírod a kicsit nehéz, de változatos  dolgokat. Ami egyébként baromi izgalmas, kísérletező is.

Valahogy azt érzem, hogy a holland trió fog még meglepetéseket okozni nekem. Főleg, hogy ahogyan olvastam számomra is fontos három zenésszel is fognak együtt dolgozni. Mégpedig: Dirk Serries-el, akinek a Vidna Obmana néven a '80-as évek végén és a '90-es években készített lemezei a mai napig kedvenceim. Továbbá, a  belga Mauro Pawlowski (dEUS, Evil Superstars) és Trevor Dunn  a Fantômas, John Zorn’s Masada tagja. Én nagyon várom a folytatást! Minden éveben egy legalább ennyire izgalmas  lemezt Tőlük, és elégedett leszek! 

Fbook: https://www.facebook.com/eatersofthesoil

Bandcamp: https://eatersofthesoil.bandcamp.com/album/eaters-of-the-soil-ep-ii