NAPE NECK - Look Alive EP
(2022. Self Released)
Azt hiszem néhány jó cuccról írtam már eddig is az idén, de a leedsi NAPE NECK néhányat háttérbe szorított nálam. Ebben a stílusban meg aztán végképp, mert valahogy nagyon össze állt. Úgy idézi meg a '80-as évek végét a '90-es évek elejét, hogy végig totál lelkes voltam akárhányszor is hallgattam meg. A három tagú banda tagjai: Claire Adams - basszus, Bobby Glew - gitár, Kathy Gray - dob és mindenki énekel valamit. Érdekes címke náluk a post-punk, ami végül is az, de nekem inkább punk. Nulla, darkos vonal, hanem tényleg punk. Abból is nem a sablon, ezerszer hallott hangzással, hangszer használattal. Tudom is egy-két bandához kötni, amit meg is fogok tenni. Amit, ha most tennék meg, akkor senki sem olvasna tovább. Szerintem sokan ráfogtok tekeredni.
Szóval az angol trió igen csak izgalmas lemezt rakott össze. Megvan a The Ex, az Archbishop Kebab vagy a Dog Faced Hermans? Nagyjából ők ugrottak be hallgatás közben. Plusz a maiak közül a new-yorki kedvencem a Show Me The Body is valamiért. Annyira őszinte az egész, meg a megszólalás is annyira energikus és friss, hogy képtelen voltam egy hallgatás után abbahagyni. A basszusok rohadt jók, azt nagyon viszi a basszusgitáros hölgy. A témákat, "szabdalja", váltja és húzza végig. Technikailag stabilan és megszólalásban is elég keményen nyomja. Ezen az ötszámos EP-n nincs rossz szám, sőt még sablonos unalmas sem. Tempós, sok váltásos basszusok, sikálós, kísérletező gitárok és nagyon erős, néhol zenei és ének tördelések is. A gitárnál néha volt olyan érzésem, mintha valami örült szaxofonszerű hangszer szólalna meg. Az egész EP rendben van, mert kicsit nyers, kicsit más, mint amit megszoktunk, meg jó bandákat is idézett meg bennem. Nem is tudok többet írni róluk, mert annyira oké nekem, hogy ezt nagyon meg kell hallgassátok!
