POZVAKOWSKI - Rapid
(2026. Self Released)
Nem könnyű a POZVAKOWSKI új lemezéről írnom. Egyrészt, mert a kezdetektől követem őket, szóval úgy 25 éve. Másrészt kilenc hosszú év telt el, amióta utoljára adtak ki teljes lemezt. Persze folyamatosan koncerteznek, amikor lehet, szóval Ádám, Zsombor, Sebi zenei megnyilvánulásai sosem hagytak hidegen, plusz Csaba vetítései élőben is fokozták a velük kapcsolatos élményeimet. Egyszóval van jó sok benyomásom róluk az elmúlt negyed évszázadból. Meg nem tagadom, személyes ismeretség is fűz hozzájuk. Mindig próbálok úgy írni, hogy ne legyek elfogult. Aztán sokszor az leszek. Most is azt vettem a fejembe, hogy nem leszek az. Mondjuk a 'Rapid' pont az, amihez nem kell elfogultnak lennem. Ezt pedig lejjebb meg is magyarázom.
Ez egy olyan lemez, amire azt mondanám, hogy válogatás, ha nem tudnék róla semmit. Viszont nem válogatás, hanem a FIRST AID 4 SOULS újabb, elektronikus, kiváló "összeállása". Miért dicsérem egyből az alkotót? Egyszerű oka van. Személyesen nem ismerem Gazdag Istvánt, és nem is kell, hogy ismerjük egymást, de eddig, amit hallottam tőle, az olyan minőséget mutatott, és azt olyan zenei stílusban adja nekem, amit nem mindennap hallgatok, és amit még a külföldiek is csak ritkán tudnak elérni nálam. Annyira jó arányok vannak a zenéjében, hogy megidézi nekem a '80-as, '90-es évek elektronikus cuccait, valahol nekem a techno korai időszakát is, az első partyk megjelenését. Azzal, hogy sokat használ azokból a hangzásokból, de a XXI. századba "transzportálja" őket. No de mi van ezen a lemezen, ami válogatásnak tűnhetne? Egyszerűen: elektronikus alapú zene, énekkel. Na de milyen elektronikus és milyen énekkel? Van ebben techno, EBM, synth-wave, meg sok minden átívelve az elektronikus zene elmúlt 30 évén.
Alapvetően nem szeretem a split lemezeket, mert zavar, hogy lehet, valamelyik előadóból többet szeretnék hallgatni, mint a másikból. Tudom, hülyeség, meg azt is tudom, hogy a spliteknek mi a lényege. Ez a lemez alapvetően az Erdélyben tevékenykedő KOLDVOID miatt lett érdekes számomra. Amúgy láttam, hogy megjelent, de megtisztelő volt, hogy kaptam egy CD-t ajándékba. Ráadásul a KOLDVOID Wilderness Retreat lemeze igen csak tetszetős volt számomra. A lemez másik alkotóját nem ismertem korábban. REGEN GRAVES egy olasz zenész, aki teljesen más műfajban, doom/black metalban utazik és az Abysmal Griefben játszik. Az
Így az év végéhez közeledve azon gondolkodtam, melyik az a lemez, amiről nem írtam, pedig többször hallgattam, és mi ennek az oka. Ezután gyorsan rájöttem, hogy ez a lemez, a 2025. februárban megjelent LUX INTERNA új lemeze volt. Miért nem írtam róla? Azért, mert minden egyes hallgatás után azt éreztem, hogy nem akarok, mert annyira jó és mély érzéseket váltott ki belőlem, hogy nem akartam elemezni. Valahogy mindig kimaradt. Aztán a hetekben, majd a napokban is újra meghallgattam. Szóval, ha valami az év utolsó posztja kell, hogy legyen, akkor az mindenképpen a
A fizikai formátum megjelenése valóban 2026-ra várható a kiadónál, de a Providence-ből származó The Hammer Party négyszámos EP-je a bandcampen megtalálható. A név ismerősen csenghet a noise-rock rajongók számára, hiszen a legendás Big Black egyik lemezének címe is ez. Pontosabban ez egy válogatás lemez volt, amin még a Bulldozer és a Lungs is szerepelt néhány számmal. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ezen a lemezen is hasonló hangzásra számíthatunk, mint a nevezett zenekaroknál. A EP kalapácsolók: Dan St. Jacques (ének), Joe Propatier (dob), Damian Puerini (gitár) és Justin Silvia (basszusgitár). Bár a zenekar csak 2017-ben alakult, a tagok nem számítanak kezdőnek. Mindannyian megfordultak korábban az amerikai noise-rock színtér zenekaraiban. Eddig három anyaguk jelent meg, melyek ehhez hasonlóan vaskos megszólalással rendelkeznek.
Nem tudom, hogy az ír JUST MUSTARD-ot be kell-e mutatni, mert a We Were Just Here már a harmadik nagylemezük és az előző kettő is eléggé telibe talált sok mindenkit. A zenekar 2015-ben alakult szóval azért jól átgondolt lemezeket adnak ki. Tíz év alatt három az nem túl sok. Viszont jól megérlelt mind, és ez is az, meg egy fantasztikus hangzású album. Mi a nagyszerű ebbe a lemezben? Az, hogy nincs rajta rossz dal, ráadásul a zene és az ének összepárosítása nagyon jó atmoszférát ad. Ez nem az a felejthető kategória, még akkor se ha ők már azért nem feltétlenül az undergroundba tartoznak.
A PIRKAN előző lemezét a 2022-es Holy Amnesia-t nagyon megszerettem. Leginkább az elektronika miatt, ami hangszeresekkel együtt tökéletesen "rezgett" nálam. Persze tudom, hogy a zenekar élőben nem ilyen. Az új EP-tartalmat még sem meghallgattam, de rénézésre a borító már nagyon megfogott. Sejtelmes, de mégis erős, a gömb,a tűz, a fák, a logó... A Kettő című lemez sokkal inkább a zenekar valódi arcát mutatja. Sokkal inkább népzene, de mégsem vegytisztán az jut eszembe róla. Igaz hogy kevés népzenét hallgatok már, de valahogy az ő zenéjük nagyon átjön nekem, Leginkább azért, mert ugyan kevernek különböző népek zenéiből hangszereket, hangzásokat, de nekem egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ez nem magyar népzene. Pedig tényleg tudom, hogy nem csak az. Meg ugye az elektronika nem népihangszer. Ez a lemez azért kicsit más, mint a korábbiak. A lemezen három dal van és nekem mind három tetszik.
Ez sem lesz egy hosszú poszt, de fogalmam sincs miért nem írtam korábban a Brnóban alkotó sinks trió anyagairól. Ráadásul nem is egy van nekik, hiszen 2019 óta folyamatosan dolgoznak valamin. Ugyan nem minden lemezüket hallottam, de a 2021-es a nevükkel azonos című lemezüket sokszor meghallgattam. A cseh trió egyébként az új lemezen sem tért le arról az útról, amit a 2019-es lemezükkel elkezdtek. Megszólalásban valahogy pont olyan érett, mint a kezdetekkor. Igaz, az AGEING nem egy teljes nagylemez, hanem egy EP, de én örültem neki, mert teljesen véletlenül akadtam rájuk újra a Bandcamp-en. Abból a szempontból meg nagyon jó ez a hosszúság, hogy azt gondolom, az olvasóim között biztosan van olyan, akit meggyőz ez az anyag arról, hogy hallgasson még több sinks-t és még több cseh zenekart, mert nagyon sok jó van. Szóval akkor röviden róla.
A Sacramento-i FALSE FLOWERS debütáló lemeze egy hónapja jelent meg, de csak most tudtam ráfodulni hogy írjak róla. A névvel azonos című lemez olyan nagylemez, hogy már nem Ep, de még azért nem is nagylemez. Talán azért is írták oda hogy mini EP. Igazából pont emiatt a debütálás miatt nem sok mindet lehet találni róluk a neten, de az biztos hogy a zenekart négyen alkotják: Lory Gil - ének, szinti, Brian Hanover gitár, ének, 
Nem igazán tudok olyan zenekart mondani a magyar zenei vonalon, aki hosszú - hosszú évek óta működik, közönsége is van, de hivatalos hanghordozója egyáltalán nem jelent meg az elmúlt 15 évben. Sokszor nem értettem a miértjét, mert a közönség lelkesedése miatt adta volna magát. Igaz a zenekar folyamatos változásokon is keresztül ment, ami az alapító tagok egy részének kiszállásával, új tagok bekerülésével formálódott a mai felállásra. Akik maradtak az kezdő magból Kósa Csaba és Walch Márton frontemberek és köréjük szerveződött most az a csapat, aki végre felvette ezt a három számos anyagot. Úgy tűnik mára helyre kerültek a dolgok, így az EA jelenlegi tagsága: Szabó Dániel
A kölni TV CULT 2023-as bemutatkozó lemezéről írtam korábban, ami hetekig pörgött a lejátszási listámban. Ilyen bemutatkozó lemez után, mindig várom a következő lemez megjelenését, így a nevezett zenekarét is nagyon vártam. Persze tökre idegesítenek ilyenkor a hónapokkal korábban felrakott "bemelegítő" számok. Mivel egyszer minden dátum elérkezik, így az új Industry címre hallgató lemez is kijött és gyorsan rá is ugrottam. Ezt a posztot párnappala megjelené sután írtam, csak most sikerült kirakjam. Csodálkoztam volna, ha valami mást kapok mint amire számítottam. Őszintén szólva, ha nagyon más lett volna akkor talán elsőre csalódott lettem volna, mert a debütáló Colony-t annyira szeretem, hogy persze hogy valami olyasmit vártam. Főleg, hogy a német srácok által egy nagyon jól oda pakolt 10 számos lemez volt. A dalok számában már eleve kitartottak itt is, mert az új lemezen is pont ugyan ennyi felvétel van. 
A Szegeden alakult Kultivátort a kezdetektől követem, a magyar mezőnyben az általam kedvelt zenekarok közé tartozik. Tudtam hogy készül egy új anyag, ami most meg is jelent. A Torzító hegekkel gyógyul tulajdonképpen egy hatszámos EP, mi egyébként egyáltalán nem baj. Sokszor szoktam írni, hogy jó lenne ha hosszabb anyagok lennénk bizonyos esetekben. Náluk nem érezetem most ezt. Egyáltalán nem azért, mert nem tetszik, hanem mert annyira tömény, hogy ez nekem így pont rendben volt. Ezen a lemezen úgy van változás, hogy még sincs változás. De pont azért is írok róla, hogy ezt is kifejtsem. Néhányszor láttam már őket élőben és van személyes kapcsolatom is, így azt hiszem elég jól ismerem a zenekart. Ráadásul az EP-n van két olyan szám is amit korábban hallottam élőben is. Azokról volt már egy benyomásom.