(2025. La Base ASBL/ Rockerill Records)

Ezt a lemezt már jóval a megjelenése előtt megkaptam, minden infóval együtt. Nem sokkal ezután meg is hallgattam. Tetszett, de egy elég rossz számítógép hangfalon, így úgy voltam vele, hogy ennek lemeznek újra neki fogok futni. Így tettem és azóta a lejátszóm állandó albumai között van.   A  belga BEASTS Antoine Romeo (ex-run SOFA) első szóló projektje, ami nem is teljesen szóló, mert talált maga mellé két nagyon határozott társat, Tijl Van de Castelle (Whorses) dobos és Francois Huntson basszusgitáros személyében. Ez egy elképesztően erős lemez szerintem. Legalábbis nekem nagyon tetszik, nem tudom megszámolni hányszor hallgattam meg az utóbbi időben. Elsőre azt hittem egy noise-rock lemez lesz, de csak hittem mert ez kicsit azért több annál. 

(2025. parenthésis records)

A Puce Moment egy francia duó, ami 2005-ben alakult és Pénélope Michel és Nico Devos a tagjai. Igazából mindketten hangművészek, akik multiinstrumentalisták is. A zenét sokkal inkább egy művészioldalról fogják meg, mint keretekbe vagy stílusba szorított hangok összességeként. Számos kiadványuk jelent meg eddig is és különbőző kiállítások, színházi előadásokhoz is készítettek anyagokat. Egyébként érdemes belehallgatni több felvételükbe is, mert nagyon érdekesek és profik is. Nem különben a most megjelent Sans Soliel, aminek a címét elolvasva, egy teljesen más zenei világra gondoltam mint amit hallani lehet a lemezen. Igazán a hallgatás közben kezdtem utána nézni pontosan, hogy mi is "történik" a lemezen. Mondjuk, ha vettem volna fáradtságot, hogy a számcímeket megnézem, akkor már kapisgáltam volna. Ilyen amikor először a tartalom érdekel, nem az ismertetők, meg a számcímek. Szóval akkor mi is ez az album?

(2025. Cleopatra Records)

Még mielőtt valaki lapozna, hogy  a gitárral fejletépős MINISTRY csinált egy új zúzdát, szólok hogy ez a lemez nem az. A rajongóknak biztosan megvan, hogy a koraI MINISTRY nem volt annyira súlyos, mint ami később lett. Sokkal inkább egy elektronikus "popzene" irányból indult. Persze a "szaki", Al Jourgensen a zenekar atyja a huszas évei elején járt amikor az első anyagok megjelentek és a szintetizátorokért és az elektroniáért volt "megörülve". Azt hiszem ez azért meg is maradt, mert azért ő hangmérnökként sem utolsó. A felvezetés úgy jön ide, hogy az új album, az úgy új, hogy régi. Aki ismeri a sztorit, meg hallotta a lemezet az ne is olvasson tovább. 

(2025. Temporary Residence)

Nem hiszem, hogy a YOUNG WIDOW-t annyira be kellene mutatni, igaz az utolsó lemezük megjelenése óta eltetl 11 éve. A Power Sucker az ötödik nagylemezük a 2006-os színrelépésük óta. A felállás meg 2008 óta változatlan az első lemezükün egy másik dobos játszott, azóta viszont masszív a tagság: Evan Patterson – gitár, ének, Nick Thieneman – basszus, vokál és Jeremy McMonigle – dobok. A kentuckyi trió  eddig megjelent lemezeit mind hallgattam és szerettem is, pont azért amiért ezt a most megjelent albumot is első hallgatásra megszerettem. Megint csak értelemszerűen, ezért is írok róla. 

(2022. Konkrét Könyvek)

Alapvetően ez egy zenei, rajongói blog, de azért néha becsúsznak könyvek. Ráadásul a Konkrét Könyvek kiadó azért jó sok zenével kapcsolatos könyvet jelentet meg. Amelyekből  többet is olvastam. Persze tudnék egy olyan listát adni, amit szívesen  elolvasnék magyarul, amelyek nagy bevételt nem hoznának  a  kiadónak. Szóval érthető hogy miért is az ismertebb előadók könyvei jelennek meg náluk. Akkor hogy jön ide egy ilyen című könyv? A múltkor kint jártam a budapesti lemezbörzén a Mark Lenagen könyv megvásárlása céljából és meglepett, hogy ebből az albumból van még példány. Szóval úgy dönöttem, hogy mindenképpen írok róla, hátha van akit érdekel csak nem tudott róla, hogy van ilyen témájó könyv magyarul. Igen szerettem én is Winnetout, meg leginkább az indiánoknak szurkoltam, de más kapcsolódásom nem volt az észak - amerikai indián tözsekhez. Mégis visszatérően érdekelt azért, hogy pontosan hogy is élhettek. De túl nagy motivációm nem volt a megismeréshez. Sok - sok évre rá, 2022-ben olvastam ennek a könyvnek a készülő kiadásáról.

(2025. Self Released)

"...akaratom porba hull..." - GYÁVA

A GYÁVA zenekart nagyjából az első demo óta hellyel - közzel követem. Azt hiszem valamelyik korai anyagukról írtam is. A napokban kijött az új nagylemez, amit trió felállásban készítettek el. Valamiért amikor megláttam, egyből érdekelt hogy mit raktak össze. Igazából nem csalódtam benne, sőt ebben a műfajban magyar vonalon nekem ez a lemezt tetszett az elmúlt időszakból a legjobban. Gondolom ez furcsa lehet, de remélem a posztban sikerül elmagyarázzam. Igaz, még a végére sem értem, de már töltöttem le a gépemre. Ilyen sem mostanában volt. 

(2025. Self Released)

Szeretem amikor érdekes anyagba futok bele neten. A KLIT egy egyszemélyes projekt Oklohamából, amire az ajánlás, hogy amatőr projekt és nem zenész az alkotó, hanem  "csak" eszközökön "játszik". Én mindkettővel vitatkoznék. Egyáltalán nem amatőr, hanem nagyon más struktúra, mint amiket lehet hallani. Az meg egyáltalán nem fontos, hogy zenész-e a KLIT-et készítő úriember vagy sem. Már pedig azért, mert van benne elképzelés és utóbbi miatt meg nem is "ketrecebe szorított" zene. Nem túl nagy rajongó tábora van, de pont azért kell meghallgatni, hogy legyen. Akkor mégis milyen zene is? Az biztos, hogy az elektronika dominálja és vannak benne bizonyos hatások.

(2025. Self released)

Texast eléggé megfertőzték a goth-rock, meg a dark cuccok. Leginkább mert van pár zenekar, ami lassan a műfaj nagyágyúja és onnan jön, mint a pl. a Twin Tribe. A Sinclair Noire egy szóló projektnek indult, viszont a lemez anyagot már egy trió pakolta össze. Egyébként a 2023-tól folyamatosan jelentettek meg single-ket. A Bone Orchard debütáló nagylemezre  ezekből is felkerült jónéhány dal. Egyébként az album sokkal közelebb áll nekem egy goth/death - rock keverékhez, mint mondjuk egy dark-wave anyaghoz. Egyébként meg bejön, azért írok róla. Az azért bevallom, hogy a borító miatt nem bizos, hogy meghallgattam volna.

(2025.Solium)

Nem tudom magamtól megtaláltam volna az olasz NULLACONTA anyagát, de szerencsére valahogy megtalálták a blogot és elküldték nekem. Nagyon ritkán szoktam sajtóanyagokat végig nézni és olvasni, ha van  a lemezekhez. Főleg amiatt, hogy ne befolyásolja az anyagról a véleményemet. Amit ők küldtek  megnéztem, mert eleve fennakadtam a stílus megnevezésen. A NULLACONTA  Matteo Zanin szóló projektje. Az nevezett úriember játszik egyéb hangszerken is, de beleszerelmesedett az elektronikába és elkezdett "egy kicsit" vele foglalkozni. Ennek a "foglalkozásnak" az eredménye a nyolc számos Tutto Nero. De térjünk csak vissza az említett stílus fennakadásomhoz. Én eddig harsh-noise-ról hallottam csak, de harsh-pop-ról nem. Itt ragadtam le, és kezdett igazán érdekelni a hanganyag.

(2025. Self Released)

Megtévesztő lehet a megjelenés dátuma, mert a NEW COLLAPSE debütáló lemeze nem idei, sőt nem is a közelmúltba nyúlik vissza. Persze elsőre én is azt hittem, hogy új banda, új anyag. Aztán kiderült, hogy ez a lemez egy "nosztalgia " lemez, ami még sem az. Érthető? Nem hiszem, de mindjárt megmagyarázom. Azt már előre leírom, hogy nekem régen tetszett ennyire szinti-punk lemez. Aminek az oka nagyon egyszerű, erről tényleg az jut eszembe hogy punk és semmi más. Ráadásul piszok jól szól és nagyon akartak valamit akkor, amikor ez megjelent volna. A zenekar 2007-ben készítette el ezt a lemezt trió felállásban: Sophya - ének, Quinn - szintetizátor és Rich - dobok. A lemezen eredetileg is 12 dal szerepelt. Pontosabban szerepelt volna, csak éppen nem jelent meg aminek az okáról nincs információ.

(2025. Swiss Dark Nights)

Aki követi a blogot, meg a dark-wave, synthwave színteret, az már a kiadó nevéből szerintem tudja, hogy nagyjából.  mire számíthat. A MISFORTUNES  Ioakim Vasileiadis görög zenész szóló projektje. A Voices Never Heard a negyedik lemeze ami ezen a néven megjelent. A lemez annyira firiss, hogy napokban jött ki hivatalosan, így az hogy elég gyorsan meghallgattam köszönhető annak is, hogy pont betalált nálam. Igazán könnyű, de még is valamennyire borongós dologra gondoltam. Ez a lemez meg pont ilyen, hogy mitől is azt meg a felvezetőbe nem írom le, mert így se biztos, hogy végig olvassátok, de hátha.

(2024. Chicken Attack Records)

Az E.V.A  egy Granada - Bristol kapcsolatból 2019 végén alakult post-punk négyes. Lövésem sincs, hogy ez pontosan mit jelent, de az gyanítom, hogy a tagok spanyol és angol nemezetiségűekből állnak. Előbbi biztosabb, utóbbit nem tudom. A zenekar tagjai: Dom - gitár, Jose - dob, Ted - basszus és Violeta - ének. A lemez felvételek mindenesetre biztosan Granadában készültek. Megint csak gyanítom de a zene írás meg Bristolban történt, mert ott élhetnek. Nem túl termékeny zenekarról van szó, de ennek ellenére szerthető az egész EP. Na, ez pont azaz EP ami miatt, szomorú szoktam lenni hogy csak az, és nem egy teljes nagylemez. Kitalálható, hogy ez a római II című lemez, akkor talán van egy is. Igen van, és az 2020-ban jelent meg, pont ugyanennyi dallal. Azt hiszem nem kell ezután magyarázzam, hogy mitől gondolom, hogy nem túl termékeny a csapat.

(2024. Self Released)

Kevés  magyar metált hallgatok mostanában, mert egyrészt nem jut el hozzám vagy mire eljut már nem írok róla, mert mindeki "kiírt" belőle mindent. Mondjjuk a GYILKOSt követem egy ideje és  mindegyik lemezüket hallottam. Igaz, az utolsó megjelenésük jó régen volt már. Na, most itt van a Mortality Echo címen futó új EP. Szóval mihelyt "szembejött" velem rá is fordultam. Azt hiszem jól is tettem, mert úgy "odavágtak", hogy egy félmosolyt is megengedtem magamnak. Plusz azt hiszem ilyen gyorsan nem írtam az utóbbi időben frissen  megjelenő anyagról. Valahogy ez nagyon kiakart belőlem szakadni. Egyébként meg nagyon kellett, hogy felrázzák a napom. A trió felállás tagjai: Sefcsik Márton - gitár, ének, Hudák Máté - basszus és Markó Dávid - dob. Végülis erős csapaton ne változtass. 

(2024. Gladivs Records, Sky Burial)

Néhány éve figyelem Willheim Grasslich munkáit, ami azzal kezdődött, hogy egy másik zenei megnyilvánulását az UGFC-t volt szerencsém látni és hallani élőben Pozsonyban. Igen csak erős előadás volt. Azóta több megjelenését meghallgattam vagy legalább belehallgattam. A most fizikai formátumban is megjelenő BLIND RULER CURSED LAND anyag magamtól is bekerült volna látókörömbe, ezáltal a hallójárataimba is, de mivel kaptam az alkotótól egy linket is hozzá, nem kellett arra várjak hogy legyen időm internet elé ülnöm. Mivel koncepció és művészi szempontból sem fontos az, hogy kitakar a név, hanem hogy  mit fogalmaz meg és ad át az alkotó, ezért ezzel a résszel nem tölteném az időt. A Music for Firewalkers számomra a projekt egyre formálódó és néhol finomodó oldala, úgy hogy azért megjelenik az elmúlt évek folyamata is benne. Mire gondolok? 

(2024. blindblindblind)

Hogy lehet lelőni egy recenziót egy mondattal, hogy már a lényeg is benne legyen? így: Ez egy gyönyörű lemez! Persze azért érdemes megmagyarázni, már ha elolvassa valakit ezeket a posztjaimat, hogy miért is gondolom ezt. Hazudnék, ha azt írnám Vály Sándor munkáit  ismertem korábban. Sajnos nem. Miért írok munkáit? Azért, mert ő elég sok felé mozog a kortárs művészetben. Fest, zenél, audiovizuális dolgokkal is foglalkozik, meg még ki tudja mivel. Amikor megnéztem a honlapját (lásd. a linkek között lent) nagyon meglepett menyi minden alkotott és lakot, plusz számomra vannak ott nagyon izgalmas installációk, képek egyebek. Egyébként bevallom, mindez azután történt hogy meghallgattam Prayer-t. Visszatérve a lemezre.