TieF Lärm - Monogram
(2025. Self Released)
Borzalmasan "nagy zaj" van a zenében is, emiatt sokszor nagyon kell kaparjak az emlékeimben, hogy hallottam-e már valamit korábban vagy nem. Miért is írom ezt? Azért mert az orosházi báziusú TieF Lärm zenéjét már korábban hallottam, de teljesen kiesett. Egy szerencsés véletlennek - már ha va ilyen - köszönhetően találkoztam Feldmann Tiborral, akivel beszélgettünk erről - arról majd kiderült, hogy Ő áll a név mögött. Utána az Ő segítségével jöttem rá arra is, hogy a 2023-as New Horizon: Hungarian Electro - Industrial Complation-on volt egy dala, amről írtam és külön kiemeltem a szezeményt, mert nagyon tetszett. Most nem erről lesz, hanem a tavasszal megjelent Monogram című EP-ről.
Ez egy igazán érdekes anyag, mai a Svájcban élő fiatal hölgy BLANCHE BIAU szóló anyaga. A fiatal svájci producer második teljes lemeze a Heartcore. Az első anyaga több mint 3 éve jelent meg. Az egy "hálószoba" projektként állt össze, de én ebben is érzek egy ilyen "bájt". Egyébként nekem az első lemez is tetszik. Stílusokban viszont ez a lemez jobban kevert és ettől érdekesebb az új anyag. A lemez fizikai formátumban az Egyesült Államokban fog kazettán megjelenni. Digitálisan már elérhető a kiadó lenti linkjén. Megvásarolni Blanche Biau bandcamp oldaláról lehet majd. Bár azt hiszem július 16-a volt a hivatalos megjelenés és még nincs nyitva a letöltés.
Sokszor elkerülik a figylemem sajnos a Drunken Sailer Records kiadványai, pedig jobban résen kéne legyek, mert jó kis zenakrokat adnak ki. Ilyen "jó kis megjelenés" az ausztrál BODY MAINTENANCE lemeze is. Májusban jött ki, de aztán valahogy elfeledkeztem róla. De ahogyan kell, a megfelelő időben, hangulatban újra rátaláltam. Az melbourne-i négyes harmadik anyaga a most megjelent Far From Here, nyolc dallal. Nem titok, hogy a a kicsit sötétebb post-punkokat világ életmeben szerettem. Sőt, szégyen vagy nem, de én szeretek olyan albumokat hallgatni, amik vissza idézik a '80-as évek dark-wavejét. Na, ez a lemez pont ilyen. Egyébként előfordul, hogy elkezdem unni az ilyen típusú mai lemezeket, de ez nem tudom. Több dolog miatt is. 
Biztos sokan tudnak róla, de engem meglepett. Van új THE YOUNG GODS lemez. Annyira új, hogy a hetekben jelent meg. A svájci trió azt hiszem nem véletlenül egy ikon nálunk is jó néhány embernél. Ahogy nálam is. Igazából nekem nem volt olyan lemezük, ami ne teszett volna. Sőt a első két lemezük, ami még kazettán volt meg, szószerint kikopott a walkmanemben. Oké, röhögsz walkman. (Nézz utána milyen árban megy egy jobb, működő példány.) Visszatérve az utolsó lemezeük a DATA MIRAGE TANGRAM pont hat éve jelent meg. Szerencsére volt turné, ami Budapestet is érintette. Nagyon jó kis este volt. Szóval azért épp ideje volt új anyagnak már, pont a zenekar megalakulásának 40. évfordulójának évében. Aki nem ismerné őket, annak gyorsan jelzem hogy a "régi zene", meg ezeket a jelzőket felejtse el. Csak azért is, mert ahogy eddig mindegyikhez, ennél is azért oda lehet rakni hogy van mit tanulni. Úgy, hogy azért a svájciak sohasem hasonultak meg. Befejezve az ömlengést, néhány gondolat a lemezről. 
Igen a megjelenés idei, sőt friss. Viszont a tartalom az nem mert sajnos minden szempontból lehetetlen lenne. Mégis miért írok róla? Azért mert szerintem ez egy nagyon fontos lemez. Nem csak a PSYCHIC TV, hanem a Derek Jarman (1942 - 1994) neve miatt is. Akinek az 52 évesen elhunyt Jarman művészete megvan ugorjon. Szóval Derek Jarman az angol filművészet megkerülhetetlen alakja. Nem szokványos filmeket forgatott. Az Ő nevéhez kötődik az első állítólagos "punk film" A Jubileum (Jubilee), de olyanok is minta Caravaggio vagy az Anglia alkonya. A nagy filmjei és a rövid filmjei is a vastagon a művész film kategóriába sorolhatóak. Egyébként több művészeti ágban is alkotott, design, ruházat, festészet, írt és sok mindenben kipróbálta magát, plusz nyíltan vállaltan melegjogi aktivista is volt abban az időbrn. Sok mindenkire volt hatással a művészete, Marianne Faithfulll-tól Annie Lennox, a Chumbawamba-n át a Coil-ig és zenészekre, filmesekre gyakorolt hatást. Az biztos, hogy a filmjei nem egyszerűek és ha valki fogékony rá, a képei az agyába égnek. Szóval mi a köze ennek a lemeznek Derek Jarman-hez? Oké, ott a címe!
Idén eddig nem hallottam ennél izgalmasabb gitározós zenekart, mint az olasz a/lpaca második lemeze. Több szempontból is nagyon rátekeredetem, de ezt majd később megírom, mert akkor miért olvasnád tovább. A zenekar tagjai: Christian Bindelli - gitár, ének, Andrea Verrastro - basszus, ének, Andrea Fantuzzi - szintetizátor, ének és 
Mishima Yukio (1925 -1970) japán írót sokan ismerik, ismerhetik a blog olvasói közül. Nem veletenül írtam írót. Leginkább mert szokták drámaírónak pozícionálni, de az életműve sokkal szerteágazóbb egy kategóriánál. Egész konkrétan grafomán volt. Irgalmatlan mennyiségű művet írt és ezek meg is jelentek még életében. Ráadásul nem csak Japánban. Viszont az kevesen tudják, hogy irodalmi Nobel - díjra háromszor is jelölték, de nem ő kapta meg. Amihez lehet köze a most megjelent kiskönyvben megjelent írásainak. A magyar nyelven hozzáférhető munkái szerencsére egyre nőnek. Mondjuk a szerintem az egyik legjobb könyve Az aranytemplom megérdemelne egy új kiadást. Aki a részletes életrajzára kíváncsi, Henry Scott Stokes Misima Jukio élete és hálála című biográfiáját ajánlom nézegetésre. De ez a poszt nem erről, hanem az új megjelenésről szól. Érdemes utána nézni akit érdekel, mert a témának és az írónak is, vannak nálam sokkal jobb szakértő az életművének és az elveinek is. 
Nyúlfarknyi lemezhez, nyúlfarknyi recenzió. Az Oregonban működő LA ISLA ELECTRONICA második megjelenése ez az EP. Tavaly év végén egy demo anyag jelent meg ami hasonló ehhez, de mégsem ugyan olyan. A zenekar felállása: Susana - ének, szintetizátor, Ian - gitár, szintetizátor, 
Ez az egyik lemez ami eddig kimaradt nálam a meghallgatásból. Ez egy 2023-as megjelenés, de annyira bejött hogy úgy éreztem itt a helye. Nekem nem mondott semmit a zenekar neve. Az hogy post-punk a stlíus megnevezés meg semmire sem garancia, mert elég nagy gyűjtőfogalom lett. Aztán felhívta egy barátom a figylemem a nevekre a bandában, meg a kiadóra is. Mondjuk előbbi meghatározhat sok mindent, mert az érdeklődési faktorom tekintében mégis csak lényeges lehet kik "követték el". Ugye ott van Jeff Janiak Discharge énekese - ő 2014 óta az énekes - , akitől az alap ötlet jön. A zenekart régi barátjával JP Parsons-al kezdett el csinálni, majd csatlakozott az Amebix gitárosa Stig.C. Miller és nem utolsó sorban Roy Mayorga aki olyan bandákban is dobolt, mint a MInistry vagy a Nausea. Szóval jó kis ütős négyes. Igazából a lemez anyagát a COVID alatt pakolták össze és jól meg is jelent a Neurot Recordings-nál. Elég izmos album lett. 
(2025. Silver Rocket Recordings)
Ez a megjelenés egy igazi meglepetés számomra. A new-yorki The Austerity Program nagy kedvencem. Nagyon örültem, hogy a 2019-es, SUMAC-al közös budapesti koncertjük után sikerült szinte mindent megszerezzek tőlük fizikai formátumban is ami náluk volt a kiadványaikból. Thad Calabrese basszusgitáros és Justin Foley gitáros, énekes zenekarát a 2012 körül ismertem meg és mindegyik lemezükre rá voltam csúszva. A lemez elsőrésze a Bible Songs 1 2019-ben jelent meg, szóval nem tegnap. Nem is gondoltam, hogy egyszer elkészül a második rész. Erre itt van. Ezt a posztot már előre elkezdtem írni, de a lemez csak május elsején jelent meg. A beharangozó számokból már örömmel töltött el, hogy a "nyersessége", a dobgép és a tépő gitárok megmaradtak. Szóval a poszt többi része, majd a megjelenés után fog megíródni.
Ezt a lemezt már jóval a megjelenése előtt megkaptam, minden infóval együtt. Nem sokkal ezután meg is hallgattam. Tetszett, de egy elég rossz számítógép hangfalon, így úgy voltam vele, hogy ennek lemeznek újra neki fogok futni. Így tettem és azóta a lejátszóm állandó albumai között van. A belga BEASTS Antoine Romeo (ex-run SOFA) első szóló projektje, ami nem is teljesen szóló, mert talált maga mellé két nagyon határozott társat, Tijl Van de Castelle (Whorses) dobos és Francois Huntson basszusgitáros személyében. Ez egy elképesztően erős lemez szerintem. Legalábbis nekem nagyon tetszik, nem tudom megszámolni hányszor hallgattam meg az utóbbi időben. Elsőre azt hittem egy noise-rock lemez lesz, de csak hittem mert ez kicsit azért több annál. 
A Puce Moment egy francia duó, ami 2005-ben alakult és 
Még mielőtt valaki lapozna, hogy a gitárral fejletépős MINISTRY csinált egy új zúzdát, szólok hogy ez a lemez nem az. A rajongóknak biztosan megvan, hogy a koraI MINISTRY nem volt annyira súlyos, mint ami később lett. Sokkal inkább egy elektronikus "popzene" irányból indult. Persze a "szaki", Al Jourgensen a zenekar atyja a huszas évei elején járt amikor az első anyagok megjelentek és a szintetizátorokért és az elektroniáért volt "megörülve". Azt hiszem ez azért meg is maradt, mert azért ő hangmérnökként sem utolsó. A felvezetés úgy jön ide, hogy az új album, az úgy új, hogy régi. Aki ismeri a sztorit, meg hallotta a lemezet az ne is olvasson tovább. 
Nem hiszem, hogy a YOUNG WIDOW-t annyira be kellene mutatni, igaz az utolsó lemezük megjelenése óta eltetl 11 éve. A Power Sucker az ötödik nagylemezük a 2006-os színrelépésük óta. A felállás meg 2008 óta változatlan az első lemezükün egy másik dobos játszott, azóta viszont masszív a tagság: Evan Patterson – gitár, ének, Nick Thieneman – basszus, vokál és Jeremy McMonigle – dobok. A kentuckyi trió eddig megjelent lemezeit mind hallgattam és szerettem is, pont azért amiért ezt a most megjelent albumot is első hallgatásra megszerettem. Megint csak értelemszerűen, ezért is írok róla.