HATEFUL ABANDON - Threat
(2025. Sentient Ruin Laboratories)
Az elmúlt időszak meglepetés lemeze a Bristolban működő HATEFUL ABADON új anyaga. Eleve egy amerika kiadónál találtam rá kutakodás közben. A brit duót Tom “Swine” Price és Martin “Vice Martyr” Brindley jegyzi, akik a teljes anyagon több mindenen is játszanak. A zenekarnak jó sajtója volt korábban is, de nagyjából 14 éve nem adtak ki új lemezt. Meglepő volt számomra, hogy korábban nem hallottam róluk, mert ez a lemez annyira egyben van és annyira megfogott, hogy innentől biztosan bevésődik az agyamba a nevük. A Threat úgy különleges, hogy a hatások már akkor derengtek nálam, amikor utána sem néztem a dolgaiknak. Viszont hallgatás közben nem telepedett rám egyik sem, mert iszonyatosan jól ültették át a saját zenei világukra ezeket. Mondjuk sok minden nincs róluk fenn a neten, rádaásul az utolsó élő fellépésük is tíz évvel ezelőtt volt. A lemezen 8 szerzemény van és mindegyik elképesztően erős. Nem könnyűek, nem sablonosok, nem slágeresek, de nagyon oda vannak pakolva.
Amennyiben ebben a hónapban csak ezt az egy elektronikus "pop" alapú zenét hallgathatnám meg, akkor is elégedett lennék. Ugyan felcimkézve post-punknak van a KANN KEIN DEUTSCH, de szerintem nem az. Ez egy marha jó synth-wave, elektronikus post-punk-szinti-pop EP Long Beach-ről. Mondjuk elég populáris ezekben a műfajokban. Egyébként ha nem tudnám, hogy az USA-ból jön, simán azt mondtam volna, hogy Németoszágban vagy az Egyesült Királyságban készült. Zeneileg szinte teljesen szintetizátor az egész anyag, férfi énekkel. Az ének és az egész zene megálmodója Donald Ashton, aki nekem tetsző munkát végzett a bemutatkozó anyagán. 
Azt gondoltam a lemezcíméről, hogy ez valami oroszországi cucc lehet. Aztán kiderült számomra, hogy egyáltalán nem az, hanem török. Az Ankarában működő BEZ LITSA egy duó, amit Emir szintetizáior, ének, gitár és Arda basszusgitár felállásban működtett. Próbáltam megérteni, hogy az amúgy is ma meghatározó török dark-wave szintéren miért játszik valaki orosz post-punkot. Annyira jutottam, hogy talán azért mert ezt szereti. Ugyea legegyszerűbb válasz. Mindenesetre elég szokatlan. A bemutatkozó anyag 6 számot tartalmaz, ami alig több mint 20 perc. 
Mit keres egy ilyen témájú könyv a blogon? Mi köze a zenéhez? Utóbbi kérdésre a válasz hogy igazából semmi, ha csak az nem, hogy a szerző az általam nagyrabecsült Leukémia zenekar basszusgitárosa. Az első kérdésre meg az, hogy szerintem ez a könyv nem csak nekem lehet érdekes. Mondjuk engem érdekelt is, mert mégis csak van némi "papíros kötődésem" is a címben szereplő társadalomtudományhoz. Attól is érdekes lehet másnak is, hogy eléggé olvasmányos és nem igazán kellenek szociológiából az alapok sem hozzá hogy követhető legyen. A szerző mindent elmagyaráz, amit behoz a témával összefüggésben. Jancsis Dávid jelenleg a San - Diego-i egyetem szociológia professzora, aki a doktori címét az Egyesült Államokban szerezte szociológiából. Ez a könyv eredetileg 2024-ben angol nyelven jelent meg az USA-ban. Ez azért is fontos, mert hangsúlyozom hogy ez a könyv eldőslegesen egy tudományos munka és nem történetek elmesélése. Ettől függetlenül azért persze nem kell sokat gondolkodni bizonyos helyzetek leírásakor, hogy kik lehetnek a személyek bizonyos helyzeteknél a "sorok között". Akit meg nevesítenek, elődlegesen nem csak a kutató, hanem az intejú alanyai is, azokat meg úgyis tudja, "ismeri" mindenki. Mondjuk 2009 előttiek leginkább akkor fejtehetőek meg, ha valaki régóta követi a poltikai mozgásteret is. Ugyanis a könyv nem feltétlelnül csak a jelenlegi állapotokról szól, hanem visszanyúlik a 2009 előtti időszakhoz is. Plusz nem csak a politikai szintről van szó, hanem a különböző társadalmi csoportokban megjelenőkről is. A korrupció több formáját is bemutatja, továbbá korábbi és jelenlegi társadalmi mintázatait és azok változásait is érinti. Az elméletek egyébként nem "nyomják agyon" az olvasót szerintem, de nagyon érdekesek.
Nem is olyan régen írtam az olasz a/lpaca lemezéről, erre most a nevezett zenekar két tagja, meg a szintén olasz Submeet két tagja feldobott egy 3 számos Demo_1 című anyagot NORMATIV név alatt a bandcampra. Ráadásul a meglepetés csak azután ért, hogy elkedzdtem hallgatni az Andrea Zanini (Zannunzio) - ének, szintetizátor, Andrea Guardabascio - gitár, Christian Bindelli: basszus, ének és 
Megint csak egy anyag és egy előadó, amiről szinte semmit sem tudtam összvakarni a neten. Viszont negyon tetszett ez a 3 számos EP, aminek a címe is csak ennyi. A szerző egy Holly Reed nevű úr, de nagyjából ennyit tudtam meg. A lemez nincs túl játszva. Totál '80-as évek eleje, Factory Records felling és ezzel szinte mindent elmondtam. A lemezen a legendás TR-808-as dobgépet használja az alaphoz és ehhez jönnek a nagyon finom gitárok, a cammogó basszusok. Plusz háttér elektronikus hangkíséretek. Minimalist és nagyon szellős mind a három szám. Viszont merengéshez tökéletes anyag. Nekem egyébként nagyon teszik az énekhangja, kár hogy az utolsó dalban nincsen ének. Ebben a lemezben az a különös, hogy semmi sem különös. Stílus: minimal-wave, cold-wave, postpunk talán vagy mindegyik. Rövidke, de jó kis anyag.
Valaki beüti a "power electronics" kifejezést mint zenei stílust a böngészőbe, az első találatok egyike lesz a németországi Mannhaimben működő GENOCIDE ORGAN nevének felbukkanása. A zenekar 1985-ben alakult és azóta is aktív, számos albummal és kiadvánnyal az évek során. Sok mindent nem lehet róluk találni a neten, mert interjút alig adtak és amúgy sem nyomják magukat. Viszont az biztos, hogy erős rajongó táboruk van, mert szinte minden lemezük előrendelésben elfogy. Ahogy az év elején megjelent OSAKA KEMPEITAI is. A zenéjük brutálisan nehéz - ami néhol inkább zaj -, erős elektronikára, industrial elemekre épített, a mondanivalók meg háborúról, embergyülöletről, konfliktusokról, hatalomról és hasonlókról szólnak. Sokszor rebesgetik velük kapcsolatban a fasiszta cimkét, bár nyílt állasfoglalása sem most, sem korábban nem volt a GO-nak ezzel kapcsolatban. Igazán ami fontos és nem kezdünk el ideológiákat keresni a tartalmak mögött a témáik azok nélkül is nagyon erősek. Pont annyira jelennek meg brutálisan, ellentmondásosan a felvételeken, mint amiről azok szólnak vagy ahogyan zenekar megszólal. Ez a lemez egyébként egy 2023-as Japán koncertanyagnak a lenyomata. 
Borzalmasan "nagy zaj" van a zenében is, emiatt sokszor nagyon kell kaparjak az emlékeimben, hogy hallottam-e már valamit korábban vagy nem. Miért is írom ezt? Azért mert az orosházi báziusú 
Ez egy igazán érdekes anyag, mai a Svájcban élő fiatal hölgy BLANCHE BIAU szóló anyaga. A fiatal svájci producer második teljes lemeze a Heartcore. Az első anyaga több mint 3 éve jelent meg. Az egy "hálószoba" projektként állt össze, de én ebben is érzek egy ilyen "bájt". Egyébként nekem az első lemez is tetszik. Stílusokban viszont ez a lemez jobban kevert és ettől érdekesebb az új anyag. A lemez fizikai formátumban az Egyesült Államokban fog kazettán megjelenni. Digitálisan már elérhető a kiadó lenti linkjén. Megvásarolni Blanche Biau bandcamp oldaláról lehet majd. Bár azt hiszem július 16-a volt a hivatalos megjelenés és még nincs nyitva a letöltés.
Sokszor elkerülik a figylemem sajnos a Drunken Sailer Records kiadványai, pedig jobban résen kéne legyek, mert jó kis zenakrokat adnak ki. Ilyen "jó kis megjelenés" az ausztrál BODY MAINTENANCE lemeze is. Májusban jött ki, de aztán valahogy elfeledkeztem róla. De ahogyan kell, a megfelelő időben, hangulatban újra rátaláltam. Az melbourne-i négyes harmadik anyaga a most megjelent Far From Here, nyolc dallal. Nem titok, hogy a a kicsit sötétebb post-punkokat világ életmeben szerettem. Sőt, szégyen vagy nem, de én szeretek olyan albumokat hallgatni, amik vissza idézik a '80-as évek dark-wavejét. Na, ez a lemez pont ilyen. Egyébként előfordul, hogy elkezdem unni az ilyen típusú mai lemezeket, de ez nem tudom. Több dolog miatt is. 
Biztos sokan tudnak róla, de engem meglepett. Van új THE YOUNG GODS lemez. Annyira új, hogy a hetekben jelent meg. A svájci trió azt hiszem nem véletlenül egy ikon nálunk is jó néhány embernél. Ahogy nálam is. Igazából nekem nem volt olyan lemezük, ami ne teszett volna. Sőt a első két lemezük, ami még kazettán volt meg, szószerint kikopott a walkmanemben. Oké, röhögsz walkman. (Nézz utána milyen árban megy egy jobb, működő példány.) Visszatérve az utolsó lemezeük a DATA MIRAGE TANGRAM pont hat éve jelent meg. Szerencsére volt turné, ami Budapestet is érintette. Nagyon jó kis este volt. Szóval azért épp ideje volt új anyagnak már, pont a zenekar megalakulásának 40. évfordulójának évében. Aki nem ismerné őket, annak gyorsan jelzem hogy a "régi zene", meg ezeket a jelzőket felejtse el. Csak azért is, mert ahogy eddig mindegyikhez, ennél is azért oda lehet rakni hogy van mit tanulni. Úgy, hogy azért a svájciak sohasem hasonultak meg. Befejezve az ömlengést, néhány gondolat a lemezről. 
Igen a megjelenés idei, sőt friss. Viszont a tartalom az nem mert sajnos minden szempontból lehetetlen lenne. Mégis miért írok róla? Azért mert szerintem ez egy nagyon fontos lemez. Nem csak a PSYCHIC TV, hanem a Derek Jarman (1942 - 1994) neve miatt is. Akinek az 52 évesen elhunyt Jarman művészete megvan ugorjon. Szóval Derek Jarman az angol filművészet megkerülhetetlen alakja. Nem szokványos filmeket forgatott. Az Ő nevéhez kötődik az első állítólagos "punk film" A Jubileum (Jubilee), de olyanok is minta Caravaggio vagy az Anglia alkonya. A nagy filmjei és a rövid filmjei is a vastagon a művész film kategóriába sorolhatóak. Egyébként több művészeti ágban is alkotott, design, ruházat, festészet, írt és sok mindenben kipróbálta magát, plusz nyíltan vállaltan melegjogi aktivista is volt abban az időbrn. Sok mindenkire volt hatással a művészete, Marianne Faithfulll-tól Annie Lennox, a Chumbawamba-n át a Coil-ig és zenészekre, filmesekre gyakorolt hatást. Az biztos, hogy a filmjei nem egyszerűek és ha valki fogékony rá, a képei az agyába égnek. Szóval mi a köze ennek a lemeznek Derek Jarman-hez? Oké, ott a címe!
Idén eddig nem hallottam ennél izgalmasabb gitározós zenekart, mint az olasz a/lpaca második lemeze. Több szempontból is nagyon rátekeredetem, de ezt majd később megírom, mert akkor miért olvasnád tovább. A zenekar tagjai: Christian Bindelli - gitár, ének, Andrea Verrastro - basszus, ének, Andrea Fantuzzi - szintetizátor, ének és 
Mishima Yukio (1925 -1970) japán írót sokan ismerik, ismerhetik a blog olvasói közül. Nem veletenül írtam írót. Leginkább mert szokták drámaírónak pozícionálni, de az életműve sokkal szerteágazóbb egy kategóriánál. Egész konkrétan grafomán volt. Irgalmatlan mennyiségű művet írt és ezek meg is jelentek még életében. Ráadásul nem csak Japánban. Viszont az kevesen tudják, hogy irodalmi Nobel - díjra háromszor is jelölték, de nem ő kapta meg. Amihez lehet köze a most megjelent kiskönyvben megjelent írásainak. A magyar nyelven hozzáférhető munkái szerencsére egyre nőnek. Mondjuk a szerintem az egyik legjobb könyve Az aranytemplom megérdemelne egy új kiadást. Aki a részletes életrajzára kíváncsi, Henry Scott Stokes Misima Jukio élete és hálála című biográfiáját ajánlom nézegetésre. De ez a poszt nem erről, hanem az új megjelenésről szól. Érdemes utána nézni akit érdekel, mert a témának és az írónak is, vannak nálam sokkal jobb szakértő az életművének és az elveinek is.