(2026. Inverted Spectrum Records)

Ritka alkalom, hogy egy viszonylag frissen megjelent lemez turnéja rögtön Budapestet is érinti. A február elején kiadott Ben Wheeler (Bneleti) albumot a blindblindblind hozta el Magyarországra. Nem tudom, a lemez valaha a lejátszómba került volna-e, ha nem veszek részt ezen a koncerten. Mindenesetre szerencsésnek érzem magam, hogy élőben láthattam őt. Ezután nem volt kérdés, hogy a lemezt is meghallgatom. Ben Wheeler amerikai gitáros, zeneszerző és etnomuzikológus, aki 2012 óta Grúziában él, és főként az utóbbival foglalkozik. Pontosabban igyekszik kutatói tapasztalatait zenei munkájába is beépíteni. A "bneleti" archaikus grúz nyelven a "sötétség földjét" jelenti. Ben Wheelernek egyébként ez az első szóló nagylemeze, ha jól tudom. Már eleve izgalmas számomra, hogy a Kaukázusból merített zenei inspirációival mutatja meg magát, de még inkább az, hogy mit hallhatunk ezen a lemezen. Előre lelövöm a poént: számomra olyan értéket képvisel, hogy már most bánom, hogy a koncerten nem vettem belőle fizikai formátumot. Bneleti nem használ sok eszközt a zenéjében, de azt olyan hatásosan teszi, hogy semmilyen hiányérzetem nem támadt. Hogyan fér meg egymás mellett a dél-kaukázusi népzene, a drone és a gitár?

(2026. Edged Circle Production)

Ennél a lemeznél nem fogok egyből a lemez ismertetésébe belevágni. Ugyanis csinálhatnék úgy, mintha korábban is ismertem volna az INSTITUTION D.O.L.-t, de ez nem lenne igaz. Miért fontos ez? Postán kaptam két lemezt, a B.B. vezette zenekar korábbi két lemezének CD verziója volt benne. Meséltem egy haveromnak, hogy egy Ausztriában működő projekttől kaptam lemezeket, és mondtam a nevét. Erre csodálkozva kérdezte: "Ők még vannak?" Nem értettem. Mesélte, hogy az egy tök jó power-electronic, post-industrial csapat volt, de úgy tudta, hogy nem működnek. Pedig igen. Szóval nem a fent említett lemezzel kezdtem a meghallgatást, mivel akkor még meg sem jelent, hanem a két korábbi anyaggal. Amik bevallom, olyan benyomást tettek rám, hogy napokig hallgattam őket. Utána írtam a szerzőnek, hogy szeretnék az új lemezből, még úgy is, ha egy hangot sem hallottam róla. Mindjárt írok azokról is, de annyit előjáróban, hogy az elektronika maradt, de ez sokkal több annál, minthogy egy elektronikus cimke alá gyömöszöljük. Persze megpróbálom a saját benyomásom, nem az új lemez rovására leírni, bár nem tudom, mennyire fog menni.

(2026. Self Released)

(2026. Self Released)

Két év után új, teljes nagylemez érkezett a C.M.C.-től. Aki olvassa a blogot, tudja, hogy a C.M.C. (Cro-magnon's Cola) fontos zenekar számomra. Valószínűleg nem hallgatnék olyan típusú zenéket, amiket hallgatok, ha annak idején a '90-es évek elején nem látom őket élőben. Persze az akkori tagságból sajnos már csak Szász György vesz részt a munkában, mert Szánthó Zoltán alapító sajnos elhunyt, Kósa Vince gitáros pedig Los Angelesben él. A zenekar legnagyobb furcsasága, hogy közel 30 év után reaktiválódott azáltal, hogy Szász György újra kézbe vette a szálakat. Csatlakoztak többen az elinduláshoz, de végül Gáspár Csaba és Horváth Barnabás révén stabilizálódott a felállás. Legalábbis ami a zenei ötletelést és a koncepciók kidolgozását illeti. Igen, az újkori C.M.C.-nek nem ez az első lemeze. Viszont erre most két évet kellett várni. Mondjuk még ez sem igaz, mert azért jelentek meg dalok erről a lemezről már korábban is. Viszont a 15 felvételt tartalmazó ENCORE igencsak figyelemre méltó lett.

(2026. Self Released)

Nem könnyű a POZVAKOWSKI új lemezéről írnom. Egyrészt, mert a kezdetektől követem őket, szóval úgy 25 éve. Másrészt kilenc hosszú év telt el, amióta utoljára adtak ki teljes lemezt. Persze folyamatosan koncerteznek, amikor lehet, szóval Ádám, Zsombor, Sebi zenei megnyilvánulásai sosem hagytak hidegen, plusz Csaba vetítései élőben is fokozták a velük kapcsolatos élményeimet. Egyszóval van jó sok benyomásom róluk az elmúlt negyed évszázadból. Meg nem tagadom, személyes ismeretség is fűz hozzájuk. Mindig próbálok úgy írni, hogy ne legyek elfogult. Aztán sokszor az leszek. Most is azt vettem a fejembe, hogy nem leszek az. Mondjuk a 'Rapid' pont az, amihez nem kell elfogultnak lennem. Ezt pedig lejjebb meg is magyarázom.

(2025. Alpha-Matrix)

Ez egy olyan lemez, amire azt mondanám, hogy válogatás, ha nem tudnék róla semmit. Viszont nem válogatás, hanem a FIRST AID 4 SOULS újabb, elektronikus, kiváló "összeállása". Miért dicsérem egyből az alkotót? Egyszerű oka van. Személyesen nem ismerem Gazdag Istvánt, és nem is kell, hogy ismerjük egymást, de eddig, amit hallottam tőle, az olyan minőséget mutatott, és azt olyan zenei stílusban adja nekem, amit nem mindennap hallgatok, és amit még a külföldiek is csak ritkán tudnak elérni nálam. Annyira jó arányok vannak a zenéjében, hogy megidézi nekem a '80-as, '90-es évek elektronikus cuccait, valahol nekem a techno korai időszakát is, az első partyk megjelenését. Azzal, hogy sokat használ azokból a hangzásokból, de a XXI. századba "transzportálja" őket. No de mi van ezen a lemezen, ami válogatásnak tűnhetne? Egyszerűen: elektronikus alapú zene, énekkel. Na de milyen elektronikus és milyen énekkel? Van ebben techno, EBM, synth-wave, meg sok minden átívelve az elektronikus zene elmúlt 30 évén.

(Sun & Moon Records)

Alapvetően nem szeretem a split lemezeket, mert zavar, hogy lehet, valamelyik előadóból többet szeretnék hallgatni, mint a másikból. Tudom, hülyeség, meg azt is tudom, hogy a spliteknek mi a lényege. Ez a lemez alapvetően az Erdélyben tevékenykedő KOLDVOID miatt lett érdekes számomra. Amúgy láttam, hogy megjelent, de megtisztelő volt, hogy kaptam egy CD-t ajándékba. Ráadásul a KOLDVOID Wilderness Retreat lemeze igen csak tetszetős volt számomra. A lemez másik alkotóját nem ismertem korábban. REGEN GRAVES egy olasz zenész, aki teljesen más műfajban, doom/black metalban utazik és az Abysmal Griefben játszik. Az Omen of The End albumon tehát kettőjük munkái hallhatóak, négy-négy szerzeménnyel.

(2025. Auerbach Tonträger)

Így az év végéhez közeledve azon gondolkodtam, melyik az a lemez, amiről nem írtam, pedig többször hallgattam, és mi ennek az oka. Ezután gyorsan rájöttem, hogy ez a lemez, a 2025. februárban megjelent LUX INTERNA   új lemeze volt. Miért nem írtam róla? Azért, mert minden egyes hallgatás után azt éreztem, hogy nem akarok, mert annyira jó és mély érzéseket váltott ki belőlem, hogy nem akartam elemezni. Valahogy mindig kimaradt. Aztán a hetekben, majd a napokban is újra meghallgattam. Szóval, ha valami az év utolsó posztja kell, hogy legyen, akkor az mindenképpen a New Wilderness Gospel. A LUX INTERNA nagyon régen, 2013-ban adott ki nagylemezt. Viszont az én "kapcsolatom" a zenekarral 25 éves. Ez pedig Magyarországon, pontosabban Pécset kezdődött 2000 nyarán.

(2026. Psychic Static Records)

A fizikai formátum megjelenése valóban 2026-ra várható a kiadónál, de a Providence-ből származó The Hammer Party négyszámos EP-je a bandcampen megtalálható. A név ismerősen csenghet a noise-rock rajongók számára, hiszen a legendás Big Black egyik lemezének címe is ez. Pontosabban ez egy válogatás lemez volt, amin még a Bulldozer és a Lungs is szerepelt néhány számmal. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ezen a lemezen is hasonló hangzásra számíthatunk, mint a nevezett zenekaroknál. A EP kalapácsolók:  Dan St. Jacques (ének), Joe Propatier (dob), Damian Puerini (gitár) és Justin Silvia (basszusgitár). Bár a zenekar csak 2017-ben alakult, a tagok nem számítanak kezdőnek. Mindannyian megfordultak korábban az amerikai noise-rock színtér zenekaraiban. Eddig három anyaguk jelent meg, melyek ehhez hasonlóan vaskos megszólalással rendelkeznek.

(2025. Partisan Records)

Nem tudom, hogy az ír JUST MUSTARD-ot be kell-e mutatni, mert a We Were Just Here már a harmadik nagylemezük és az előző kettő is eléggé telibe talált sok mindenkit. A zenekar 2015-ben alakult szóval azért jól átgondolt lemezeket adnak ki. Tíz év alatt három az nem túl sok. Viszont jól megérlelt mind,  és ez is az, meg egy fantasztikus hangzású album. Mi a nagyszerű ebbe a lemezben? Az, hogy nincs rajta rossz dal, ráadásul a zene és az ének összepárosítása nagyon jó atmoszférát ad. Ez nem az a felejthető kategória, még akkor se ha ők már azért nem feltétlenül az undergroundba tartoznak.

Elég ritkán írok videóanyagokról, de a budapesti VÉNA a magyar post-punk/darkwave vonal egyik kedvence számomra. A 2023-as debütáló anyagukat nagyon bírtam, és az, ahogy ők aposztrofálták a stílusukat "bloodwave"-nek, "necrowave"-nek is, elég találó volt. A Szabó Sára Viola (szintetizátor, ének) és Magyari Árpád (szintetizátor, dobgép, szöveg, ének) felállású duó koncertanyaga több dolog miatt is tetszett. Egyrészt a nyersessége miatt nagyon jó volt hallgatni a felvételt, még ha nem is a legprofibban lett rögzítve a hang, de emiatt van egyfajta koncertvalósága. Továbbá az is jó benne, hogy dupla hosszúságú, több dallal, mint a bemutatkozó EP, és ennek igazán örültem.

(2025. Sun & Moon Records)

A PIRKAN előző lemezét a 2022-es Holy Amnesia-t nagyon megszerettem. Leginkább az elektronika miatt, ami  hangszeresekkel együtt tökéletesen "rezgett" nálam. Persze tudom, hogy a zenekar élőben nem ilyen. Az új EP-tartalmat még sem meghallgattam, de rénézésre a  borító már nagyon megfogott. Sejtelmes, de mégis erős, a gömb,a tűz, a fák, a  logó... A Kettő című lemez sokkal inkább a zenekar valódi arcát mutatja. Sokkal inkább népzene, de mégsem vegytisztán az jut eszembe róla. Igaz hogy kevés népzenét hallgatok már, de valahogy az ő zenéjük nagyon átjön nekem, Leginkább azért, mert ugyan kevernek különböző népek zenéiből hangszereket, hangzásokat, de nekem egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ez nem magyar népzene. Pedig tényleg tudom, hogy nem csak az. Meg ugye az elektronika nem népihangszer. Ez a lemez azért kicsit más, mint a korábbiak. A lemezen három dal van és nekem mind három tetszik.

(2025. Korobushka Records)

Ez sem  lesz egy hosszú poszt, de fogalmam sincs miért nem írtam korábban a Brnóban alkotó sinks trió anyagairól. Ráadásul nem is egy van nekik, hiszen 2019 óta folyamatosan dolgoznak valamin. Ugyan nem minden lemezüket hallottam, de a 2021-es a nevükkel azonos című lemezüket sokszor meghallgattam. A cseh trió egyébként az új lemezen sem tért le arról az útról, amit a 2019-es lemezükkel elkezdtek. Megszólalásban valahogy  pont olyan érett, mint a kezdetekkor.  Igaz, az  AGEING nem egy teljes nagylemez, hanem egy EP, de én örültem neki, mert teljesen véletlenül akadtam rájuk újra a Bandcamp-en. Abból a szempontból meg nagyon jó ez a hosszúság, hogy azt gondolom, az olvasóim között biztosan van olyan, akit meggyőz ez az anyag arról, hogy hallgasson még több sinks-t és még több cseh zenekart, mert nagyon sok jó van. Szóval akkor röviden róla.

(2025. Strange Club Records)

A Sacramento-i FALSE FLOWERS debütáló lemeze egy hónapja jelent meg, de csak most tudtam ráfodulni hogy írjak róla. A névvel azonos című lemez olyan nagylemez, hogy már nem Ep, de még azért nem is nagylemez. Talán azért is írták oda hogy mini EP. Igazából pont emiatt a debütálás miatt nem sok mindet lehet találni róluk a neten, de az biztos hogy a zenekart négyen alkotják: Lory Gil - ének, szinti, Brian Hanover gitár, ének, Craig Hancock dob és Conrad Melancon - basszus. Nem hosszú és jó kis hallgatni való. A punk címkénél találtam, de azért elég messze van tőle. Legyen akkor a post-punk, de azért mindjárt árnyalom kicsit. Plusz azért felhívnám figylemet, hogy a zene új de a zenakar tagsága nem a fiatal generációból került ki. Ennek ellenére simán elhinném, hogy 20-as éveikben járok nyomják. Ez pusztán csak azért lehet érdekes, mert nem hiszem hogy ezen a lemezen lenne egy hang is ami a felívelő post-punk hullám vagy  a népszerűségre törekvés miatt született volna. Sokkal inkább azért,  mert szerintem ezt akarja a zenekari négyes szabadidejében csinálni és még szereti is.

(2025. Self Released)

Nem igazán tudok olyan zenekart mondani a magyar zenei vonalon, aki hosszú - hosszú  évek óta működik, közönsége is van, de hivatalos  hanghordozója egyáltalán nem jelent meg az elmúlt 15 évben. Sokszor nem értettem a miértjét, mert a közönség lelkesedése miatt adta volna magát. Igaz a zenekar folyamatos változásokon is keresztül ment, ami az alapító tagok egy részének kiszállásával, új tagok bekerülésével formálódott a mai felállásra. Akik maradtak az kezdő magból Kósa Csaba és Walch Márton frontemberek és köréjük szerveződött most az a  csapat, aki végre felvette ezt a három számos anyagot. Úgy tűnik  mára helyre kerültek a dolgok, így az EA jelenlegi tagsága: Szabó Dániel – basszusgitár, szintetizátor, zaj, Baksa Gáspár – gitár, Fábián Tamás – gitár, perzsa szitár, samiszen   Kósa Csaba – ének, zajmintavétel, sakuhacsi, Mesterházy Győző – dob és Walch Márton – ének, ütőhangszerek, zaj.