(2017. Grind Central Records 002- 2017 )

Imádom az olyan bandákat, akik megfelelő alkalommal és jó időben találnak meg. Egy munkával töltött éjszaka után találtam rá a kanadai BLUE YOUTH bemutatkozó lemezére. A zenekar triófelállás: Gage McGuire - gitár, ének, Jon Wolfond - basszus, Garret Matheis - dob. A zenekar Kanada közepén, a kétszázezres Regina városában működik; gyanítom, hogy nem túl régóta. Sok infót nem tudtam róluk kihámozni, de nem is annyira fontos, mert a zene az.

A debütáló album: 2017. május 19-én jelent meg, ami a születésnapom volt és mocskosul örültem volna egy ilyen ajándéknak. Eddig csúszott, amíg eljutottak hozzám, de ez így egy megjegyezhető dátum a számomra. (Persze, csak  a születésnapom miatt!) A lemez 5 számot tartalmaz, nagyjából negyed órában. Energikus noise-rock és valahol nagyon picit a punk keveréke, de azért vastagabban noise-rock cucc ez. Minden szám nagyon zajos, de nem kásás, mert a dob-basszus páros hozza a kötelező feszes alapokat; a gitárok pedig ott szólnak veszettül fémesen és zajosan-agresszíven, ahol kellenek. Az ének legtöbbször az arcomba csapott, olyan agresszív volt. Mégis ének, és nem sima üvöltözés csak, bár az igaz, hogy sokszor már-már hisztérikus. Azt hiszem ezt erősíti a basszus kelepelése és a gitár magas, vágó, zajos hangzása is. Az egész banda végigrohan a hallgatóval együtt a negyed órán úgy, hogy egy szempillantás alatt vége van. Erős kezdés a zajos, vágó The Power - őrült énekkel, majd a következő The Screw-ban is folytatják ugyanezt tovább. A vége felé van egy kis visszahalkulás és menetelős zakatolás mint a '90-es évek eleji Sonic Youth-ban, aztán a végén azért csak szétforgácsolódik a gitároktól. A harmadik The Enemy, egy basszus felvezetéssel kezdődik, beszáll a dob és sípolgat a gitár - tényleg! -, majd elkezdi hozni a tempós riffet. Az ének őrült, kiállások, tempók, súlyozás, újabb tempók. Ez az egyik legbetegebb és legerősebb szám is. Imádtam! Vártam egy kis lassulást, de a The Past-ban is végighúzták az agyam az egyszerű riffes, zajos gitárral és a dinamikus énekkel. Gondoltam a stílusos című The End-ben majd lassítanak, de nem. Még inkább tekernek a tempón egy kicsit felfelé, és odacsavarnak a gitárnak is, mi több a végén szétcsaptak egy kitartott gitár hanggal. Marha jó, rövid, energikus, lendületes anyag. Remélem, lesz következő! Töltsétek le, a reggeli ébresztés velük garantált!

Letöltés itt: https://blueyouthsk.bandcamp.com/releases