(2020. Self Released)

A SHUM-ra a bandcamp-en találtam rá. Belehallgattam és rendeltem is gyorsan egy kazit, egészen Miskolcról. A projekt Varsás Gábor gitáros, szerzőt takarja. Bevillanhat, hogy akkor itt valamiféle dalok lesznek, de nem lesznek. Még pedig azért nem mert az egy teljesen más zenei világ, viszont magyar viszonylatban egy nagyon jól sikerült anyag lett. Előadhatnám, hogy a korábbi munkáihoz miben,  vagy miben nem hasonlót, de nem fogom, mert azokat nem hallgattam meg és a poszt befejezésig nem is fogom. Ennek egyszerű oka az, hogy nem akarom keverni az élményt. Igen, az élményt.

A tavaly szeptemberben kijött anyag kilenc tételt tartalmaz, amelyek mindegyike utazós. Nagyon jól keverve az ambinet, a drone és az experimental műfajokat. Az első a címadó darab, eleve a végig ismétlődő gitár alapjával, a néha megszólaló valamilyen kaval (a furulyák családjába tartozó hangszer) hangokkal, totál elszállás. Nincsenek benne kilengések, csak viszi a hallgatót. A következő Sugárzó égbolt, gitár dallamokkal kezdődik, majd bejön egy torzított, kitartott hangú gitár egy másik sávon, és szépen lassan építkezik valami. Egyébként itt is a gitár hangok és az effektek lebegtetik az egészet. Hét perc körültől, pedig be-be csapódik egy - egy nyugtalanító gitárriffszerűség és ezek ismétlődnek a lezárásig. Természetesen, baromi jók a záróhangok is.

A harmadik Oroszlánfogak, már elve mély a "gitáros" drone bandák szellemét megidézve kezdődik. Itt is több sávon jönnek a hangok. Súlyos, szenvedő kiabálásokkal a háttérben, a negyedik perctől, pedig a riffek is jönnek, meg  a karcos hangok a hátterükből. Valahogy lehet, hogy más hallgatóknak lenne igénye a dobra ezt hallgatva, de én nem igényeltem, mert ez így sokkal sötétebb és áramoltatóbb volt. A lezárása, meg megint csak jóra sikeredett. A következő az Emelkedés is hasonló recept alapján működik, bár ebben "nem csap agyon" a gitár, csak szösszenetek jönnek be. Bevallom, hogy ezután a felvétel után tartottam egy szünetet, mert ez a negyvenedik perc körül volt, ami nekem ebben a műfajban pont az a határ, amikor már nehezen fogadom be a következő hangokat. Ja, és ez még csak nagyjából a lemez fél játékideje.

Azt hiszem jó döntés volt a megszakítása  a hallgatásnak, mert a Schwarzschild egy elég komoly effektezett zajjal indít, kitartott hangok, a gitárok becsatlakozása, nagyon sok különbözőféle gitárhangzás, tremololó, torzítás. Baromi jó darab, legalábbis nekem nagyon bejött. Az ezt követő Jézus é, elég sötét lett, bár lehet nem is ez a jó szó rá, mert inkább valamiféle misztikum jön ki belőle. Leginkább a gitárok mögött szóló, éneklős, kántálás - már, ha jól hallom -, a vibrálások, a ködössége miatt. A következő E-ben néha tetszett a gitár, de ez a darab fogott meg a legkevésbé.

A kedvencem, meg a kedvenc című tételem, a Végül minden megtörténik, még az is, amit nem akarunk nagyon eltalált. Bejött, mert kellően hosszú, a háttérben a sejtelmes szinit hangok nagyon jól elterelik a figyelmet, a gitár alapzúgásáról, utána pedig a kaval dallamok adnak valami egészen mély, "átkaroló" hangulatot a szerzeménynek. Abszolút kedvenc! 

Persze egy ilyen, azért nagyjából egységes lemezt a végén valahogy "el kell pusztítani", ami sikerül is az utolsó 12 és félperceben. Néha egy részt dob nélküli black-metal, majd némi power-electronic utánérzésem volt. Egyébként meg könnyen leírható: sötét, zajos, kegyetlen és teljesen felperzselő. Néha azt gondoltam, hogy nehéz lemez, De ezt a darabot meghallgatva, nem az, mert ez a felvétel ami igazán nehéz. Sőt, a Lebegő klaszter egy nagyon jó drone - ambient anyag. Bevillantva nálam a műfaj "újkori" kezdeteit, mint a  Nadja, Ben Frost vagy a Lustmord munkáit, még akkor is, ha azért  a SHUM még az úton van feléjük.

Igaz, a lemezt sikerült két részben meghallgatnom, és bevallom, mind a két alkalommal így sikerült. A SHUM anyag nagyon jó cucc, legalábbis nekem nagyon tetszett. Ami nem, az-az, hogy simán kijöhetett volna  vele  két darabban, mert nagyon hosszú nekem. Lehet más hallgatónak nem lesz az, de ezeket a nehéz zenéket fel kell dolgozni, meg kell élni. Amikor valami ennyire hosszú, azt én nem tudom már befogadni egyszerre.

Ezt a kis szubjektív kritikát félre téve, ajánlom neki ülni és meghallgatni. Akár darabokban is. Szerintem a legjobb számok: Lebegő klaszter, Oroszlánfogak, Schwarzschild, Jézus é, Végül minden..., persze a többi is jó. Szerintem!

Rendelés, meghallgatás, bandcamp: https://varsas.bandcamp.com/album/lebeg-klaszter

Fbook: https://www.facebook.com/shumnoizu