PLANETDAMAGE - Black Ice
(2022. Self Released)
A magyar PLANETDAMAGE "munkáit", én igazán a 2020-as Relapse Protocol nagylemezén keresztül ismertem meg. Bari Máriusz akkori lemeze visszavezetett az EBM, a cyber-punk és nagyon profi analóg, mégis modern hangzások világába. Nagyon tetszett az egész audió - vizuális része is. A most megjelent, nagyjából 20 perces szerzemény, meg annyira jólesett egyéb tevékenységeim mellett, hogy alig vártam, hogy újra meghallgassam. Mi az ami nekem bejött ennyire?
Egyrészt az, hogy pont ennyi időm volt, hogy belemerüljek valami másba az egyéb dolgaim picit félretéve, a másik meg az, hogy nagyon eltalált a "dolog". Plusz ez a srác nagyon érzi ezt az elektronikus cuccot! Ráadásul ez a 20 perc valahogy más, mint a 2020-as lemez. Oké, hangzásokban átjön egy - két dolog, de ha nem ismerném a korábbi nagylemezt nem biztos, hogy ez fontos lenne. Ahogy ezt leírtam és végig gondolva, igazából nem is fontos.
Teljes marhaságnak fog tűnni, amit írni fogok, de ez egy fajta "bugyborékos"- ambient. Jó hülyén hangzik nem? Akkor megmagyarázom miért, aztán ha hülyének néztek, akkor így jártam. A leírás alapján kiderül, hogy ez egy improvizációs kísérlet, field recordings-ra építve. Utóbbi azt jelenti, hogy környezeti zajok, hangok mintái, felvételei kerültek a kompozícióba. Ezeket nevezném én, az ambient alapnak a Black Ice-ban. Nem tudom, hogy melyik épült melyikre, de vastagon megjelennek "lassított felvételű" az EBM zenékben megjelenő hangok is, plusz analóg szinti függönyök, basszusgépek hangjai, elektronikus hangfoszlányok. Eszméletlenül jók, ahogyan ezek az említett minták a hátterekben megjelennek és totál beindult az agyam rá, hogy mi lehet. Emberek kiabálnak, beszélgetnek? Óraketyegés? Nyomtatóhang, csengők effektezve, gyereksírás? Lövésem sincs, de olyan zenei tere van, hogy totál bele lehet szakadni. Valahogy komótosan ballag az egész folyam, de a gép hangok mégis adnak neki valamiféle hömpölygést. Itt ezt a gépek "bugyborékolása, puttyogása" adja.Viszont egyáltalán nem sötétedik be a hangulata egy pillanatra sem, hanem kikapcsol. Legalábbis engem kikapcsolt teljesen végig, ahogy a pillanatra és a hang történésekre koncentráltatott. Van benne nekem egy kis '90-es évek legeleje érzés. Talán a The Orb ami bevillant nekem, mert nagyon régen, amikor azt hallgattam akkor voltak ilyen érzéseim. Persze azért az egész mégis az elektro-indusztriálból jön, ezért kicsit feszesebbek a hangok, de nagyon - nagyon jók az arányok. Remek 20 perc, hallgassátok!
Bandcamp, letöltés: https://planetdamage.bandcamp.com/album/black-ice
