(2025. Strange Club Records)

A Sacramento-i FALSE FLOWERS debütáló lemeze egy hónapja jelent meg, de csak most tudtam ráfodulni hogy írjak róla. A névvel azonos című lemez olyan nagylemez, hogy már nem Ep, de még azért nem is nagylemez. Talán azért is írták oda hogy mini EP. Igazából pont emiatt a debütálás miatt nem sok mindet lehet találni róluk a neten, de az biztos hogy a zenekart négyen alkotják: Lory Gil - ének, szinti, Brian Hanover gitár, ének, Craig Hancock dob és Conrad Melancon - basszus. Nem hosszú és jó kis hallgatni való. A punk címkénél találtam, de azért elég messze van tőle. Legyen akkor a post-punk, de azért mindjárt árnyalom kicsit. Plusz azért felhívnám figylemet, hogy a zene új de a zenakar tagsága nem a fiatal generációból került ki. Ennek ellenére simán elhinném, hogy 20-as éveikben járok nyomják. Ez pusztán csak azért lehet érdekes, mert nem hiszem hogy ezen a lemezen lenne egy hang is ami a felívelő post-punk hullám vagy  a népszerűségre törekvés miatt született volna. Sokkal inkább azért,  mert szerintem ezt akarja a zenekari négyes szabadidejében csinálni és még szereti is.

A lemezen hat dal van eléggé egységes, de azért mégis jó keverék a death-rocknak és a gothic - rocknak. Sok hatás van benne, nekem ezek villantak be: The Damned,  The Stranglers valamiért, korai The Cure, meg Soiuxsie and the Banshees, meg még néhány banda a kora '80-as évekből. A nevezett stílusokból egyébként,  szerintem mindekettőből inkább a könnyebben emészthető részek került a zenészek kezei alá. A nyitó Chathans Rules már kapásból ilyen kevert számnak tűnik nekem. A második dal meg sokkal jobban death-rock a gitár karcossága, meg az énekkevésbe finom volta miatt. A hármas Cold Stares meg már inkább populárisabb gothic dalként villant belém. Ebben például az ének sokkal finomabb és érzékenyebb, mint a megelőző dalban. A négyes Another Lullaby is nekem egy kevertebb dal. Itt is főleg a gitár "karcai" miatt, de egyébként nekem  tetszik hogy az énekesnő több formában, talán stílusban is énekel a dalban. Van amikor teljesen punkos, utána meg tök érzékeny. Valamiért egyébként nekem  a korai Hole is eszembe jutott a zenéről, nem csak a punk zenék. Egyébként ami nekem teljesen death-rock felvétel az a záró Dorothea Puente's Ghost. Igaz itt is van olyan gitár rész ami már nem teljesen ebbe a vonalba nyomható, de mégis. Ének terén itt tényleg  beugrott Siouxsie Sioux picikét. Nem mondom hogy nagyon egyedi ez a lemez, de nekem tetszett a hangulata. Szerintem jó hallgatnivaló.

Meghallgatás itt: https://falseflowers.bandcamp.com/album/false-flowers-s-t-mini-lp