A Szabó Sára Viola (szintetizátor, ének) és Magyari Árpád (szintetizátor, dobprogramok, gitár, ének, szövegek) alkotta VÉNA második EP-je a napokban látott napvilágot. A hazai dark/goth/post-punk szcénában az ő duójuk az egyik, ami az utóbbi időben igazán megfogott. Mind szövegileg, mind zeneileg. Mivel a koncertvideójuk és a bemutatkozó anyaguk is tetszett, kíváncsian vártam a folytatást. Az EP három dalt tartalmaz, ami a Csont Hús Vér folytatása, mely 2023 végén jelent meg. A meghallgatás után ismét azt gondolom, hogy különleges, amit csinálnak. Még akkor is, ha a goth/dark vonal erősen érződik a zenében.

A zenei alapok programozásában némi tisztulást véltem felfedezni, talán nem annyira "szemcsés", mint az első EP-n. Jobban meg vannak munkálva. Viszont a gitárok és minden egyéb megmaradt sötétben, metsző pengének. A zenéjükben azt szeretem, hogy a sötétség nem merengésre késztet, hanem kényelmetlenné tesz és izgatottá a feszültségtől. Ez az egyik, ami izgalmasabbá teszi számomra, mint a kiszámítottabb, dark-wave hangzású zenekarok. A másik pedig a szövegek. Na, azoktól teljesen kész vagyok. Sára hangja eleve nagyon jól adja ezt a zaklatott, cinikus, beléd karmoló világot. Egyébként a férfi ének sem egy besimuló "háttérzenei hang". Az meg már más kérdés, hogy mit énekelnek. Irgalmatlan képhalmozás, de ha csak egy-egy mondat lenne minden számban, azon is el morfondíroznék, de itt töményen zúdul az emberre. Megjelenik itt a szerelmi csalódástól az egymás felé irányuló érzelmi és fizikai bántalmazás képeinek sokasága. Nincs negyedóra az egész, de a szöveg és a zene együtt úgy lenyom, hogy utána már nincs is kedvem mást hallgatni. Talán furcsán hangzik, de nincsenek rajta slágerek, mégis belevágja magát a hallgatóba a sötétség, az elmúlás, a pusztítás és az jut eszembe: vér, vér, vér... Nehéz EP, de én mégis bírom, mert ezzel a lemezzel is az lesz, mint az előzővel. Valahol meglátom majd a zenekar nevét, és nem az fog beugrani, hogy: "valamikor hallottam, nem rossz", hanem végig fut a hideg a hátamon és gyorsan "megkínzom" magam negyedórára. A VÉNA egy nagyon nehéz, ugyan behatárolható, de érdekes és izgalmas duó számomra, de mégis kihívást jelent. Ami jó. Néha el fogom bírni. Ja, és a borító is már a meghallgatás előtt fejembe égett.