(2020. Self Released)

A BRUNSTEN egy dán trió, ami egy noise-rock alapú "darálót" üzemeltet, bár túl egyszerű így kategorizálni őket, mert ez még sem igaz teljesen. Még pedig azért, mert vannak benne finomságok. Ahogy mondják: "amikor a kevesebb, több". Az 1500 című lemezt 2018 őszén vettek fel, mennyiben a keverés miatt csúszott, akkor megérte a zenekarnak is várni az idén októberi megjelenéssel. Elképesztőn jól szól mind a tíz szám a lemezen. 

Egyébként nem kell megijedni, mert a teljes játék idő 23 perc, szóval nem "gyilkolnak" le a hosszával. Már az első számba beleszerettem, mert felvezető gitár nagyon kellemes, a basszus meg feszes amennyire kell, hogy a refrénnel azért tarkón vágjanak, hogy felébredj, aztán a végére már - már metal darálást kapunk. Pusztítóan erős nyitó szám. A folytatás a Wounderkind, meg olyan bandákat juttatot eszembe, mint a KEN MODE vagy a dobgép mentes BIG BLACK, egy merő feszültség az egész, ahogyan váltakozik a basszsus meg a gitárok nyomása. A harmadik Dead in The Water-el meg ellavírozunk megint egy kicsit punkosabb vizekre, de alapnak meg marad a masszív noise-rock alap, a gitár meg tolja a riffet az ember arcába.

Ennél a számnál, már a "fejben légitározás" is zajlott bennem. Aztán a végét úgy kitekerik, hogy az adrenalin szintem is feljebb csúszott. A folytatásban az If Only I Could... egy nagyon vészjósló dobbal kezdődik, meg egy szinte megnyugtató gitár épül a dalba, gondoltam pihengetünk egyet, aztán bekapcsolódik  egy fegyelmezett basszus, ami utána le és és le áll. Majd újra és újra ismétlődnek ezek a részek, aztán kiteljesedik, mintha hideg vízzel öntögetnének rám, aztán újra könnyedebb rész következik. Persze a végére meg jön csak az a  "hideg vízzel öntögetés" hogy felébredj. Az ezt váltó Interlude/5Hz32 egyféle felvezetője a következő Snake-nek, ami iszonyatosan erős és megint csak egy energiával megcsapó darab. Bevallom itt már be is bólogattam kicsit a nyújtott gitár hangokra, a dob köreire meg a basszus körökre is. Egyszerűen hibátlan, a maga nyersességével együtt. Aztán érkezeik egy megint punkosabb darab az If It Ain't Broke ezt is nagyon elkapott, itt viszont az ének, gitár páros vonta magára a figyelmem.

Lehet ezen tekerni? Lehet hát! Megint jön egy nekem begyorsított dobbal aláépített Big Black feldolgozás, a L Dopa ami szerintem simán megmutatja, hogy mit kaphattunk volna manapság Albini bácsiéktól. A dán trió oda rakja magát itt is, ahogy kell. Kicsit túlzás lehet, de  a tanítványok letették ezzel a mester vizsgát. Nem könnyű, de irgalmatlan jól sikerült. Mi jöhet még?  A kilences Low Resolution, amiben folytatják az előző dolgokat masszív alapok és baromi jó, de még is egyszerű gitárral, ami tök izgalmassá teszi a számot. Na, jó itt megint be - be bólogattam. A záró darab olyan, mintha egyféle összefoglalás lenne. Van benne könnyedebb felvezető rész, bár tempó ügyileg itt sem kell félteni a trió tagjait. Legalábbis az elején, aztán pihengetnek kicsit nagyon jól kimérve, hogy legyen azért a végére egy kis nehéz rész is, hogy nehogy már úgy állj fel az anyag mellől, hogy: "na ez is megvolt". Elég változatos dal. Olyan 2 perc 55 körül a nagyon fura gitárral, majd a dob, gitár "ködösítésével" elkezdődik a végjáték. Nagyjából olyan téma, amit az idegrendszer teljes kinyírására fel lehet használni. Persze, Ők ezt nem teszik, de pont elég, hogy bent ragadjon a BRUNSTEN neve a fejedben!

Nagyon jó noise-rock alapú, punk, nemtudommilyen lemez. Szerintem a metálosabb dolgokat kedvelők is bírni fogják!

Elméletileg megjelent belőle vinyl verzió, de én nem találtam meg, hogy honnan lehetne rendelni! Esetleg megtalálod, dob már át nekem is! Ja, és a zenekari fotón a Sabot pólóért meg jár még egy plusz pont!

Letöltés, meghallgatás itt: https://brunsten.bandcamp.com/album/1500

Fbook: https://www.facebook.com/Brunsten-109377620566772/