EATERS OF THE SOIL - E.P.
(2021. Forbidden Palace Records)
Ez a lemez nagyon "beköszönt hozzám", mert pont valami ilyesmi csemegére vágytam. Írtam már több Forbidden Palace Records-os kiadványairól és megint nem csalódtam a ráérzésükben. Az EATERS OF THE SOIL, egy 2020 decemberében alakult holland trió, aminek tagjai: Rutger van Driel – pozán (harsona), Stef Brans – gitár, Niels Achtereekte – basszus, szintetizátorok és zeneszerzés. Ez a négyszámos EP meg a bemutatkozó anyaguk, ami szerintük doom/noise/improv/jazz, ami teljesen igaz, meg nem is, de kicsit mégis. Ezt majd a posztban jól ki is fejtem.
A kezdő Like A Virus zajosan kezdődik, szöveg hangmintákkal, meg tényleg bedurran egy doom-os basszussal döngölt zajos rész. Maradjunk annyiban, hogy jó kis súlyos beetetés az eleje. Nagyon sötét, erős leplet húzva a kezdéshez. Iszonyatosan mély zajok jönnek, majd ahogy a nyári viharok el is vonul és kicsit jazz-es, improvizatív dolgok kúsznak be, amit a pozán és a gitár hoz. A pozánon nem tudom milyen effektek vannak, de egy pillanatra sem az ismert hangszer tiszta hangján szólal meg. Közben szöveg samplingek is mennek, amihez keverednek gitárhangok, szokatlan "pirickázó" hangfoszlányok, zajok. Erős, izgalmas kezdés. A végére el is felejtettem a doom-os indítást.
A második a darab az Under The Surface, persze eszembe jutott a Neurosis szám (Bocs!), meg még az eleje is azt a súlyosságot hozza. De mégsem az és nem arrafelé megy szerencsére. Főleg attól éreztem így, hogy a háttér zajok folytatódnak tovább és itt is az alap egyfajta doom, lassú sludge keverék. A fúvós, meg a gitáros viszont improv-jazz dolgokat hoznak be a zenei képbe folyamatosan. A dob visz egy tempót, de az leginkább csak alapot ad az egésznek, mert a kalandozáson és a kísérleteken van a hangsúly. Lehet ez a doom-jazz? Változatos, mert a mélysége végig megmarad, de folyamatos komoly "játék" van benne. Nehéz, de izgalmas felvétel a sokszor bekúszó zaj hangmintáktól is. Az utolsó két és fél perc a végén, meg egy iszonyatos pusztítás.
A folytatásban bedurrantják néhány dörmögésig a basszust, aztán hamarosan elkezd játszani több nagyon érdekes kitartott, majd "matatós" kört a fúvós, ami alá meg bedolgozik a gitár, a dob meg még a basszus is lesújt néha azért. Érdekes, hogy a gitár sokkal finomabb, de az erős alap miatt, sokkal nyugtalanítóbbnak tűnik mintha csak egymagában a gitárt hallanánk. A pozán egyébként ezt a szerzeményt uralja a legjobban szerintem. A végén bele - bele csatlakozik egy másfajta basszus hang, ami szerintem fretless basszusgitár lehet, mert a bőgőre hasonlít a hangja, elektronikus zajok kíséretében. Eszméletlen erős nyolc perc.
A záró Seeing the End Before It Happines kezdésében mindenki egyszerre "belecsap". A zárótétel hozza leginkább a doom-os, metalos dolgokat, de azért ott van a a többi hangszer is rendesen. Megint csak szöveg hangmintákkal és a megbújó zajokkal. Vastag zárás és nagyon hatásos.
Az Eaters Of The Soil az egyik legizgalmasabb lemez, amit idén hallottam. Leginkább azért, mert kísérletező, olykor szokatlan, plusz belehet kényszeríteni stílus korlátok közzé, de nem érdemes. Mert ez tényleg: doom/improv/noise/jazz vagy improv/noise/doom/jazz vagy jazz/doom/noise/improv vagy ki tudja! Nehéz, izgalmas és ott van ahol kell!
Badncamp: https://forbiddenplacerecords.bandcamp.com/album/eaters-of-the-soil-e-p
