(2022. Neurot Recordings)

Azt hiszem sokan hallottak erről a zenekarról, vélhetően a Neurosis miatt. Persze ez nem egy Neurosis klón banda vagy lemez és nem is baj. A zenekar nem csak kiadó miatt, hanem a nevezett zenekar billentyűse Noah Landis miatt köthető a TENSION SPAN-hez. A trió dolgairól már lehetett hallani, meg közzétettek dalokat is. Most megjelent a teljes nagylemez 13 dallal, amire igencsak kíváncsi voltam. A zenekar a COVID alatt kezdett együtt dolgozni, majd kicsit komolyabb lett a dolog, meg azért Steve von Till adott nekik egy kis lökést, hogy kezdjenek a felvételekkel valamit. A zenekart Noah Landis (Neurosis, Christ On Parade) - ének, billentyűk , Matt Parrillo (Dystopia, Kicker) - gitár és Geoff Evans (Asunder) - gitár alkotja.

Kicsit féltem hogy lesz valami áthallás  Landis főzenekarával, de szerencsére nincs. Pontosabban leheletnyi van, de arról később. Ugyan post-punkként volt beharangozva, amiről legtöbbször nekem nem a klasszikus punk jut eszembe, hanem dark-wavesebb dolgok. Na, ez a lemez nem az utóbbi, de lehet mégis csak másképpen, mint ahogy azt gondoltam. Sokkal inkább punk és annak talán a gyökereihez nyúl vissza, de abból is az igényesebb fajtához. Volt olyan dal, aminek a gitárjáról esküszöm, hogy a Sex Pistols jutott eszembe, miközben a szám maga sokkal rockosabb. Volt amiről a G.B.H., meg a korai Neurosis, de egyik sem telepedett rám, meg a felvételekre sem szerintem. Azon is agyalgattam, hogy ez punk-rock lehetne, de nem az, mert valahogy sokkal mélyebbek nekem a számok. Először csak belehallgattam, majd nyugtáztam, hogy nem rossz. Később sikerült egyben meghallgatnom és akkor nagyon betalált. Mégpedig azért, mert nem tudtam bekötni pontosan sehova. Mégpedig azért nem, mert van ebben sludge, jó sok punk, meg rohadt jó témák. Valamiért mégsem járt az a fejemben hallgatás közben, hogy ez punk cucc. Meglepő volt, hogy Noah Landis mennyire jó énekes ehhez a műfajhoz. Borult, karcos és sok helyen feszültséggel teli éneket hoz. Ez az a pont ahol a Neurosis bekacsint. Néha tökre az ott hallható ének zaklatottságot, meg hangszínt érzem a dalokban. Az nagyon jó, hogy mégsem akarja azt hozni hanem van egy saját stílusa. Természetesen a billentyűket is Ő kezeli a szokásos módon. Szóval ne várjunk szinti-pop dallamokat, mert az nem lesz. Általában azért szoktam unni a punk lemezeket, mert egysíkúak. Na, ez a lemez nem az! Szokatlan, hogy valahogy mégis punk az alap, de rock és sludge dolgok is jönnek a hangfalakból. Pont ez teszi nekem különlegessé a dalokat. Végig az volt a benyomásom, hogy ez az anyag egy "szerelem gyerek", mert semmilyen erőlködést, túlagyalást, pózolást nem éreztem benne. Még a sokadik hallgatásnál sem. A négyes fogat nagyon jól összeértett, mert mindenki hozza a saját dolgait. A cél egy volt szerintem: elmondani ami bennük van és teret adni minden tagnak, hogy megfogalmazza azt majd egységbe foglalják. Nem is ragozom, meg fényezem tovább. Ez egy rohadt jó sötét - jó, legyen - post-punk lemez más hatásokkal is. Engem megvettek vele, így nem ragozom.

Meghallgatás itt: https://tensionspan.bandcamp.com/album/the-future-died-yesterday