DUCTAPE - Echo Drama
(2024. Swiss Dark Night)
A blogomnál nagyobb látogatottságú csoportban is megjelent a török duó lemezének bemutatója. Ennek ellenére semmiképpen sem akartam kihagyni, hogy a DUCTAPE új anyagáról ne írjak. Az ok, pedig nagyon egyszerű. A kezdetektől követem az anyagaikat, emiatt egyértelműen közel állnak szívemhez. Főleg, hogy az első magyar koncertjükön is részt vettem. Egyébként meg vicces, hogy török barátaink minden évben adnak nekem valami "feladatot". Ami nem baj, nem csak feltétlenül a Ductap-re gondolok, hanem úgy a török dark-wave színtérre, ahol egyébként mindenki összeér szerintem valahol. No, de nézzük Çağla és Furkan Güleray duója mit is "rakott le" nekünk.
Egy biztos, hogy lemezről - lemezre van változás az anyagokban. Abban mindenképpen, hogy kezd érződni a rutin bennük. Egyre jobban szólnak és egyre jobban feszegeti a dark-wave határait a synth-wave felé (is) a zenéjük. Viszont nem lépnek át olyan vonalat nálam, hogy zavarna. Persze az is egyértelmű, hogy rengeteg koncert azért hoz egy magasabb tapasztalatot is. Érdemes belenézni jóval korábbi és közelmúltbeli koncert felvételeikbe. Nagyon látszik, hallatszódik ahogy stabilizálódik az egész DUCTAPE. Az Echo Drama már egy világszinten ismert, nagyon összeszokott, összeérett zenekar anyaga. A lemezen nyolc szerzemény van, aminek a Red Scar című dallal már jól megágyaztak a megjelenésnek. Nálam alapból sláger lett, ráadásul ez a nyitó dal is. A második Closer megint csak egy elég erősen táncos dal, amiben nagyon hangsúlyos az elektronika. Jó dal, nem különben a harmadik The Unknown, amiben nagyon bejön, hogy végig lüktet az egész, plusz valahogy Çağla ének hordozása is kicsit más. Hibátlan benne a gitározás, mert az meg ad egy kis "kjúros" ízt a számnak. Nagyon bejött!
Az Evil Me egy kicsit merengősebb darab, itt nekem nagyon erős volt a synth-wave érzés, meg bevillant egy - két banda. Egyébként ez a dal úgy másodjára, harmadjára fogott meg. De semmi gond, mert folytatódik az elektro a Veils Of Lies-al, az jön be benne, hogy az elejéről azt gondoltam, hogy egy gitárosabb cucc lesz, erre a refrén meg egy tök elektronikus mély víz lesz fura szintivel. Jó kis táncolos darab megint csak. Az ezt követő három dalban török nyelvű az ének. Az első Anafro is az előző dallal áll nekem párban, igazából török ének adja meg a báját és az izgalmát nekem a szerzemények. Valamiért szeretem amikor az énekesnő az anyanyelvén énekel! Utolsó előttiként jön a Duvar, ami szintén török nyelvű, de szerintem a legmélyebb és a legerősebb száma lemezen. Egyszerűen nem bírtam róla leakadni, annyira húzott magával. Az ének, a szintifüggöny, a basszus kormossága... Eszméletlen jó dal! Totál körbe fogott és "megszorított" érzelmileg. A záró Insan Senfonisi nekem egy kicsit monotonabb dal az eddigiekhez képest. Ettől függetlenül, szerintem nagyon illik a DUCTAPE világába. Egyébként az is lehetséges, hogy csak azért nem ránt magával, mert a Duvar túl sok mindent megmozgat bennem.
A török duó harmadik nagylemezén is oda tette magát. Nyugodtam leírhatom, hogy a dark-wave vonalon a magasan jegyzet kategóriába sikerült kerülniük, így nem véletlen, hogy egy igazán jó lemezt pattintottak össze. Remélem, hamarosan újra találkozunk velük itthon is!
Rendelés, meghallgatás itt: https://swissdarknights.bandcamp.com/album/echo-drama
Összes anyag itt: https://ductape.bandcamp.com/
