(2024. Ipecac Records)

Gondolom majdnem mindenkinek megvan, hogy a fent nevezett amerikai négyes új lemezt adott ki 26 év után. De még milyet. A David Yow - ének, Duane Denison - gitár, David Wm. Sims - basszus és Mac McNeilly - dobok csapata egy olyan lemezt rakott le, ami nekem, mint a régi Jézus gyík rajongót nagyon megfogott. Mégpedig azért, mert nagyjából onnan folytatták, ahol egykor abba hagyták. Nem véletlen, hogy egy kultikus banda a mai napig. Kicsit tartottam tőle, de nagyon nem kellett volna. Oké, írt már róla szinte mindenki, de mivel ez egy rajongói blog én is összedobtam valamit.

Ez a lemez marha jó, mind a 11 szám nagyon ott van ahol kell. Hozza azt a szintet, amitől a noise-rock-ban a zenekar egy kiinduló pont. Nincs rajta egy unalmas felvétel sem. A basszus ahol kell beledöngöl a földbe, a gitározás meg megint csak nem az, amihez manapság szokva van az ember. Nincs túl cifrázva, nem totál kiszámítható és nincs túl játszva. David Yow a maga 64 évével, meg köröket ver elég sok mindenkire, ráadásul a többiek is tapossák már a hatvanadik életévüket. Ha ez nem punk"s not dead, akkor semmi! Az életko, meg a megfáradás meg  aztán aztán egyáltalán nem hallatszódik a Rack számain. Igaz, noise-rock - rockandroll. Rohadtul  nem tudok róla mit írni, mert ez így jó ahogy van. A rajongásom továbbra is megmaradt. Amennyiben már hallottad úgyis tudod, ha meg nem akkor hajrá. Nem ismerted korábban a "bácsikat", akkor akár honnan hallgatod rendbe lesz. Azt hiszem mást nem is akarok írni róla.

Bandcamp: https://thejesuslizard.bandcamp.com/album/rack