(2025. Tesco Archaic Documents)

Valaki beüti a "power electronics" kifejezést mint zenei stílust a böngészőbe, az első találatok egyike lesz a németországi Mannhaimben működő GENOCIDE ORGAN nevének felbukkanása. A zenekar 1985-ben alakult és azóta is aktív, számos albummal és kiadvánnyal az évek során. Sok mindent  nem lehet róluk találni a neten, mert interjút alig adtak és amúgy sem nyomják magukat. Viszont az biztos, hogy erős rajongó táboruk van, mert szinte minden lemezük előrendelésben elfogy. Ahogy az év elején megjelent OSAKA KEMPEITAI is. A zenéjük brutálisan nehéz - ami néhol inkább zaj -, erős elektronikára, industrial elemekre épített, a mondanivalók meg háborúról, embergyülöletről, konfliktusokról, hatalomról és hasonlókról szólnak. Sokszor rebesgetik velük kapcsolatban a fasiszta cimkét, bár nyílt állasfoglalása sem most, sem korábban nem volt a GO-nak ezzel kapcsolatban. Igazán ami fontos és nem kezdünk el ideológiákat keresni a tartalmak mögött a témáik azok nélkül is  nagyon erősek. Pont annyira jelennek meg brutálisan, ellentmondásosan a felvételeken, mint amiről azok szólnak vagy ahogyan zenekar megszólal. Ez a lemez egyébként egy 2023-as Japán koncertanyagnak a lenyomata. 

A cím maga is kemény, mert a Kempeitai a II. világháború előtti és közbeni működő, Japán Császári katonai szervezetnek a neve, amit a  "japán Gestapo"-nak is  hívták később. Kezdetekben a katonai elhárítást takarta, majd egyre nagyobb teret kapott. Érdekes, hogy a háború után, sem a USA, sem senki sem feszegette az általuk elkövetett kegyetlenkedéseket, meg az irat anyagaik szinte mindegyike megsemmesítésre került a háború végén. Engem meglepett, hogy ilyen címen egy koncertet  adtak Japánban. Bár lehet ez csak európia, magyar aggyal meglepő, mert lassan itt  mindenre figyelni kell, ha közölni akarsz valamit még művészi szinten is. 

A lemez vinylen jelent meg és kilenc felvétel van rajta. Nekem nagyon egységes az egész. Hallatszik, hogy nem stúdió körülmények között rögzített, de nagyon jól bele van piszkálva hogy megszólaljon. Borzalmasan nehéz alapok vannak benne, totális elektronikai zajokkal, repetitív hangokkal, karcossággal. Egyébként néhol megszólalnak vasak is, amiket mivel láttam élőben közvetítést anno, valóban azokkal generálják. Mondjuk durván megvannak effektezve. A szövegek mondása meg teljesen ráült az agyamra. A kettő együtt meg irgalmatlanul szuggesztív volt számomra hallgatás közben.

"Kulisszatitok", de természetesen lemaradtam a megrendelésről, de letölthető változatban meghallgattam egyben. Bevallom marhára örültem, hogy nem kellett lemezt fordigatni. Leginkább azért, mert az kihajított volna ebből a nehéz, sötét, apokaliptikus hangörvényből. A teljes játék ideje feszültséggeel, kényelemtlenséggel, erővel teli. Ami lehet nehgatívnak is tekinthető, de nem az mert érzéseket generált bennem. Én a magamrészéről a negatív érzéseket is próbálom megélni, ami a zene hallgatás közben feljön bennem. Na, ez ad! Ebben a lemezben az is érdekes hogyha belehallgatsz stúdió lemezekbe, akkor nagyon - nagyon sok mindenki kiakad majd, hogy ez rossz, értelmezehtetlen, zaj... Viszont ez az album sokkal "érthetőbb" és feldolgozhatóbb. Legalábbis nekem elsőre ment a "súlya" ellenére.  Ezt a lemezt tényleg nem lehet leírni, mert elektronikus, de harmóniákat nem kel keresni benne. Nagyon komor, de a fenti sítluson kívül marha nehéz összefoglalni mi is ez. Igen, tuti hogy kap: ez nem zene, meg a mindeféle véleményt, de mivel én bírom, ezért megírtam. Talán Te is bírod majd. A lemezeiknek érdemes utána nézni, de nagy életmű leírást ne várjatok. Amennyiben találtok, küldjétek el nekem is. 

Amennyiben volt türelmed elolvasni, akkor azért nézz bele az eredeti koncertbe is! Lemezen jobban szól azért.