MISHIMA YUKIO - "Hősi lelkek hangjai"
(2025. Varázsló Macska Kiadó)
Mishima Yukio (1925 -1970) japán írót sokan ismerik, ismerhetik a blog olvasói közül. Nem veletenül írtam írót. Leginkább mert szokták drámaírónak pozícionálni, de az életműve sokkal szerteágazóbb egy kategóriánál. Egész konkrétan grafomán volt. Irgalmatlan mennyiségű művet írt és ezek meg is jelentek még életében. Ráadásul nem csak Japánban. Viszont az kevesen tudják, hogy irodalmi Nobel - díjra háromszor is jelölték, de nem ő kapta meg. Amihez lehet köze a most megjelent kiskönyvben megjelent írásainak. A magyar nyelven hozzáférhető munkái szerencsére egyre nőnek. Mondjuk a szerintem az egyik legjobb könyve Az aranytemplom megérdemelne egy új kiadást. Aki a részletes életrajzára kíváncsi, Henry Scott Stokes Misima Jukio élete és hálála című biográfiáját ajánlom nézegetésre. De ez a poszt nem erről, hanem az új megjelenésről szól. Érdemes utána nézni akit érdekel, mert a témának és az írónak is, vannak nálam sokkal jobb szakértő az életművének és az elveinek is.
Nyúlfarknyi lemezhez, nyúlfarknyi recenzió. Az Oregonban működő LA ISLA ELECTRONICA második megjelenése ez az EP. Tavaly év végén egy demo anyag jelent meg ami hasonló ehhez, de mégsem ugyan olyan. A zenekar felállása: Susana - ének, szintetizátor, Ian - gitár, szintetizátor, 
Ez az egyik lemez ami eddig kimaradt nálam a meghallgatásból. Ez egy 2023-as megjelenés, de annyira bejött hogy úgy éreztem itt a helye. Nekem nem mondott semmit a zenekar neve. Az hogy post-punk a stlíus megnevezés meg semmire sem garancia, mert elég nagy gyűjtőfogalom lett. Aztán felhívta egy barátom a figylemem a nevekre a bandában, meg a kiadóra is. Mondjuk előbbi meghatározhat sok mindent, mert az érdeklődési faktorom tekintében mégis csak lényeges lehet kik "követték el". Ugye ott van Jeff Janiak Discharge énekese - ő 2014 óta az énekes - , akitől az alap ötlet jön. A zenekart régi barátjával JP Parsons-al kezdett el csinálni, majd csatlakozott az Amebix gitárosa Stig.C. Miller és nem utolsó sorban Roy Mayorga aki olyan bandákban is dobolt, mint a MInistry vagy a Nausea. Szóval jó kis ütős négyes. Igazából a lemez anyagát a COVID alatt pakolták össze és jól meg is jelent a Neurot Recordings-nál. Elég izmos album lett. 
(2025. Silver Rocket Recordings)
Ez a megjelenés egy igazi meglepetés számomra. A new-yorki The Austerity Program nagy kedvencem. Nagyon örültem, hogy a 2019-es, SUMAC-al közös budapesti koncertjük után sikerült szinte mindent megszerezzek tőlük fizikai formátumban is ami náluk volt a kiadványaikból. Thad Calabrese basszusgitáros és Justin Foley gitáros, énekes zenekarát a 2012 körül ismertem meg és mindegyik lemezükre rá voltam csúszva. A lemez elsőrésze a Bible Songs 1 2019-ben jelent meg, szóval nem tegnap. Nem is gondoltam, hogy egyszer elkészül a második rész. Erre itt van. Ezt a posztot már előre elkezdtem írni, de a lemez csak május elsején jelent meg. A beharangozó számokból már örömmel töltött el, hogy a "nyersessége", a dobgép és a tépő gitárok megmaradtak. Szóval a poszt többi része, majd a megjelenés után fog megíródni.
Ezt a lemezt már jóval a megjelenése előtt megkaptam, minden infóval együtt. Nem sokkal ezután meg is hallgattam. Tetszett, de egy elég rossz számítógép hangfalon, így úgy voltam vele, hogy ennek lemeznek újra neki fogok futni. Így tettem és azóta a lejátszóm állandó albumai között van. A belga BEASTS Antoine Romeo (ex-run SOFA) első szóló projektje, ami nem is teljesen szóló, mert talált maga mellé két nagyon határozott társat, Tijl Van de Castelle (Whorses) dobos és Francois Huntson basszusgitáros személyében. Ez egy elképesztően erős lemez szerintem. Legalábbis nekem nagyon tetszik, nem tudom megszámolni hányszor hallgattam meg az utóbbi időben. Elsőre azt hittem egy noise-rock lemez lesz, de csak hittem mert ez kicsit azért több annál. 
A Puce Moment egy francia duó, ami 2005-ben alakult és 
Még mielőtt valaki lapozna, hogy a gitárral fejletépős MINISTRY csinált egy új zúzdát, szólok hogy ez a lemez nem az. A rajongóknak biztosan megvan, hogy a koraI MINISTRY nem volt annyira súlyos, mint ami később lett. Sokkal inkább egy elektronikus "popzene" irányból indult. Persze a "szaki", Al Jourgensen a zenekar atyja a huszas évei elején járt amikor az első anyagok megjelentek és a szintetizátorokért és az elektroniáért volt "megörülve". Azt hiszem ez azért meg is maradt, mert azért ő hangmérnökként sem utolsó. A felvezetés úgy jön ide, hogy az új album, az úgy új, hogy régi. Aki ismeri a sztorit, meg hallotta a lemezet az ne is olvasson tovább. 
Nem hiszem, hogy a YOUNG WIDOW-t annyira be kellene mutatni, igaz az utolsó lemezük megjelenése óta eltetl 11 éve. A Power Sucker az ötödik nagylemezük a 2006-os színrelépésük óta. A felállás meg 2008 óta változatlan az első lemezükün egy másik dobos játszott, azóta viszont masszív a tagság: Evan Patterson – gitár, ének, Nick Thieneman – basszus, vokál és Jeremy McMonigle – dobok. A kentuckyi trió eddig megjelent lemezeit mind hallgattam és szerettem is, pont azért amiért ezt a most megjelent albumot is első hallgatásra megszerettem. Megint csak értelemszerűen, ezért is írok róla. 
Alapvetően ez egy zenei, rajongói blog, de azért néha becsúsznak könyvek. Ráadásul a Konkrét Könyvek kiadó azért jó sok zenével kapcsolatos könyvet jelentet meg. Amelyekből többet is olvastam. Persze tudnék egy olyan listát adni, amit szívesen elolvasnék magyarul, amelyek nagy bevételt nem hoznának a kiadónak. Szóval érthető hogy miért is az ismertebb előadók könyvei jelennek meg náluk. Akkor hogy jön ide egy ilyen című könyv? A múltkor kint jártam a budapesti lemezbörzén a Mark Lenagen könyv megvásárlása céljából és meglepett, hogy ebből az albumból van még példány. Szóval úgy dönöttem, hogy mindenképpen írok róla, hátha van akit érdekel csak nem tudott róla, hogy van ilyen témájó könyv magyarul. Igen szerettem én is Winnetout, meg leginkább az indiánoknak szurkoltam, de más kapcsolódásom nem volt az észak - amerikai indián tözsekhez. Mégis visszatérően érdekelt azért, hogy pontosan hogy is élhettek. De túl nagy motivációm nem volt a megismeréshez. Sok - sok évre rá, 2022-ben olvastam ennek a könyvnek a készülő kiadásáról.
A GYÁVA zenekart nagyjából az első demo óta hellyel - közzel követem. Azt hiszem valamelyik korai anyagukról írtam is. A napokban kijött az új nagylemez, amit trió felállásban készítettek el. Valamiért amikor megláttam, egyből érdekelt hogy mit raktak össze. Igazából nem csalódtam benne, sőt ebben a műfajban magyar vonalon nekem ez a lemezt tetszett az elmúlt időszakból a legjobban. Gondolom ez furcsa lehet, de remélem a posztban sikerül elmagyarázzam. Igaz, még a végére sem értem, de már töltöttem le a gépemre. Ilyen sem mostanában volt. 
Szeretem amikor érdekes anyagba futok bele neten. A KLIT egy egyszemélyes projekt Oklohamából, amire az ajánlás, hogy amatőr projekt és nem zenész az alkotó, hanem "csak" eszközökön "játszik". Én mindkettővel vitatkoznék. Egyáltalán nem amatőr, hanem nagyon más struktúra, mint amiket lehet hallani. Az meg egyáltalán nem fontos, hogy zenész-e a KLIT-et készítő úriember vagy sem. Már pedig azért, mert van benne elképzelés és utóbbi miatt meg nem is "ketrecebe szorított" zene. Nem túl nagy rajongó tábora van, de pont azért kell meghallgatni, hogy legyen. Akkor mégis milyen zene is? Az biztos, hogy az elektronika dominálja és vannak benne bizonyos hatások.
Texast eléggé megfertőzték a goth-rock, meg a dark cuccok. Leginkább mert van pár zenekar, ami lassan a műfaj nagyágyúja és onnan jön, mint a pl. a Twin Tribe. A Sinclair Noire egy szóló projektnek indult, viszont a lemez anyagot már egy trió pakolta össze. Egyébként a 2023-tól folyamatosan jelentettek meg single-ket. A Bone Orchard debütáló nagylemezre ezekből is felkerült jónéhány dal. Egyébként az album sokkal közelebb áll nekem egy goth/death - rock keverékhez, mint mondjuk egy dark-wave anyaghoz. Egyébként meg bejön, azért írok róla. Az azért bevallom, hogy a borító miatt nem bizos, hogy meghallgattam volna.
Nem tudom magamtól megtaláltam volna az olasz NULLACONTA anyagát, de szerencsére valahogy megtalálták a blogot és elküldték nekem. Nagyon ritkán szoktam sajtóanyagokat végig nézni és olvasni, ha van a lemezekhez. Főleg amiatt, hogy ne befolyásolja az anyagról a véleményemet. Amit ők küldtek megnéztem, mert eleve fennakadtam a stílus megnevezésen. A NULLACONTA Matteo Zanin szóló projektje. Az nevezett úriember játszik egyéb hangszerken is, de beleszerelmesedett az elektronikába és elkezdett "egy kicsit" vele foglalkozni. Ennek a "foglalkozásnak" az eredménye a nyolc számos Tutto Nero. De térjünk csak vissza az említett stílus fennakadásomhoz. Én eddig harsh-noise-ról hallottam csak, de harsh-pop-ról nem. Itt ragadtam le, és kezdett igazán érdekelni a hanganyag.
Megtévesztő lehet a megjelenés dátuma, mert a NEW COLLAPSE debütáló lemeze nem idei, sőt nem is a közelmúltba nyúlik vissza. Persze elsőre én is azt hittem, hogy új banda, új anyag. Aztán kiderült, hogy ez a lemez egy "nosztalgia " lemez, ami még sem az. Érthető? Nem hiszem, de mindjárt megmagyarázom. Azt már előre leírom, hogy nekem régen tetszett ennyire szinti-punk lemez. Aminek az oka nagyon egyszerű, erről tényleg az jut eszembe hogy punk és semmi más. Ráadásul piszok jól szól és nagyon akartak valamit akkor, amikor ez megjelent volna. A zenekar 2007-ben készítette el ezt a lemezt trió felállásban: Sophya - ének, Quinn - szintetizátor és