A második napot eleve lazára terveztük. Bár, kicsit túl laza lett. Akármennyire is érdekelnek a koncertek, már nem görcsölöm szét magam, hogy mindent lássak. Szóval, a jó kifőzdés ebéd és a délutáni alvás után indultunk meg a fesztivál helyszínére. Ebben az évben is nagyon tetszett, hogy délután, még kisgyerekes családokkal is bőven lehetett találkozni.
A tavalyi év egyáltalán nem hagyott kétséget bennem afelől, hogy ha megtehetem, idén is nyári fesztiválnak a lengyelországi Katowicében megrendezett OFF-ot válasszam. Tavaly év végén, ezért kb. 15.000 Ft-ért megvettem a hétvégi belépőt. Kicsit lutrinak gondoltam, de amikor kijött infóként 2016. decemberében, hogy a SWANS, a FEIST és a SHELLAC biztosan ott lesz, akkor már örültem. Aztán annak is, hogy a P.J. HARVEY turné is útba ejti, akkor meg már a legjobb döntésnek bizonyult. Tudom, „lesz a Szigeten is”, csak éppen a napijegy kerül jóval többe, mint itt a 3 napos bérlet. Igen, meg utazás, meg szállás. Ez is igaz, de itt a három napot meg lehet úszni 3 napi Sziget jegy árából. Tényleg!
A Chris Spencer vezette 1988-ban alakult, legendás amerikai noise-rock trió, hivatalosan is bejelentette, hogy európai turnéjuk keretében, 2017.11. 04-én Budapesten is fellépnek a Robot nevű helyen.
(2017. Self Released)
A seattle-i zenekar tavaly alakult, kiadtak egy demot és most ezt a három számos koncert anyagot. A zenekart négy hölgy alkotja: Rachel LeBlanc - ének, Marietta Crockett - gitár, Casey Nolan - basszus, Malia Alexander - dob.
Gyanítom, hogy a név választás nem véletlen. (Viszont félve jegyzem meg, hogy van egy ugyan ilyen nevű női black/goth banda is.)
Elöljáróban annyit, hogy eszméletlenül dühös és energikus mind a három szám.
(2017. Fierce Panda)
Az egyre sűrűsödő post-punknak nevezett mezőnyben egyre jobb bandák kerülnek elő. Persze, hangzásokban azért a címke ellenére akadnak jelentős különbségek, én a londoni csapatot nem biztos, hogy teljesen jó szívvel ebbe húznám bele, de ám legyen. Az angol Deseperate Journalist, az egyik olyan zenekar, ami első hallgatásra megfogott. Megfogott, mégpedig a könnyedségével. A négytagú zenekart: Jo Bevan – ének, Simon Drowner – gitár, Rob Hardy – gitár és Caroline Helbert – dobos alkotják. A Grow Up a második nagylemezük.
(2017.Cyclic Law)
Azt hiszem, sohasem írtam még olyan lemezről, aminek a lemezbemutatóját végig néztem, majd csak utána hallottam a lemezt. Jelen pillanatban is ez történik: hallgatom a lemezt és a koncert is előttem van. Peter Bjärgö neve a svéd Arcana nevű neo-classical, dark-wave zenekar kapcsán lehet ismerős, illetve a dark-ambinet projectje, a Sophia ugorhat még be. Az Animus Retinentia a negyedik, polgári neve alatt megjelent anyaga.
(2017. Neurot Recordings)
Megszokhattuk már, hogy a Neurosis két frontembere mindenféle produkciókkal jelentkezik, amelyeknek sokszor nem sok köze van az anyazenekarhoz. Lehetséges, hogy szentségtörést követek el, de nekem Steve von Till szólómunkái mindig jobban tetszettek, mint a Scott Kellyé. Pontosabban: közelebb állnak hozzám. Harvestman néven az ötödik stúdiólemeze jelent meg, igaz a saját nevén is jelentet meg szóló munkákat, de azok inkább hagyományos dalszerkezetű szerzeményeket tartalmaznak.
(2017. Aloud Music SL)
Mostanában kevés olyan zenekar csúszik be nálam, ami a stílus-meghatározás miatt nem „rémiszt” meg előre, és nem kezdek el kibúvókat keresni, hogy miért ne hallgassam meg. A post-rock pont egy ilyen címke, mivel kevés olyan zenekar van már ebben a stílusban, amit nem rakok félre, mert azt gondolom: „ilyet már úgyis hallottam”. A spanyol Astralia lemezének viszont örülök, hogy adtam egy esélyt, mert valóban hallottam hasonlót, de azért számomra még sem ugyanolyan, mint a többiek. Szóval: így dőlnek meg a saját sztereotípiák.
A Solstice, a triófelállású zenekar harmadik nagylemeze.
A Temesváron működő Thy Veils munkáit már évek óta figyelem. A Daniel Dorobantu vezetésével működő zenekar, egy új videóanyaggal jelentkezett. A már korábban is Daniel mellett dolgozó Manuela Marchis énekesnő maradt a projectben és a keverést is ismét Lukinich Attila végezte. A dalban részt vesz még, Alira Mun énekesnő és a számomra titokzatos nevű Punu elektromos dobokon.
Évekkel ezelőtt írtam a C.M.C-ről egy cikket (itt), amit azért tettem, mert a mai napig emlékszem a hatásra, amit tizenévesen éreztem a koncertjük után.
Nagyon örültem, hogy Szász György a 'zine facebook címére elküldte az 1992-ben, az Almássy téren felvett koncert teljes videóját.
(2017. Self Released)
Jó 20 éve már, hogy Jarboe nem tagja a Swans-nak, de azért még mindig mindenki a zenekarhoz kapcsolja. Pedig nagyon más úton jár! Folyamatosan készít lemezeket különböző művészekkel, fest, ír és több művészeti ágban is kipróbálta magát. De azért még mindig a zenei megnyilatkozásai a legfontosabbak. Legalábbis számomra.
A sokadik album ez, nem volt kedvem megszámolni hányadik, mert mindenféle formátumban jelentek meg felvételei, kollaborációk más művészekkel is, szóval feleslegesnek találtam. Az As Mind Dissolves As Song egy 12 számos, vadonatúj szerzeményeket tartalmazó, digitális formátumban megjelent teljes nagylemez anyag.
(2017. Self Released)
Gondoltam keresek valami új megjelenést a hard-core vonalon. Sikerült belefussak a manchesteri Dead Retinas új, háromszámos kislemezébe. A zenekar tagjai: Chris 'CJ' Smith – ének, Chris Heath – dob, Chris Gaduzo – basszus, és Jack Thompson – gitár, ének.
A zenekar 2011 óta aktív. Első lemezüket 2013-ban Gang of Wolves címen adták ki.
Ma: 2017.04.04-én, felkerült a Bandcampre a Godflesh 2011-es, a hollandiai Tilburgban megrendezett, Roadburn Fesztiválon rögzített koncertanyaga.
(2017. Atrificial Plastic records)
Nem hiszem, hogy a skót The Jesus and Mary Chain-t be kellene mutatni. A skót,angol indie gitárzene egyik alapzenekara és a ’80-as évek óta ad ki lemezeket. Köztük olyan megkerülhetetleneket, mint a Psychocandy vagy az Automatic. Akkor még a szokatlan gitárhangzásával, megszólalásával igazi alternatív rockzene volt, de akár a shoegaze kategóriába is begyömöszölhetőek. Számos zenekarra voltak, vannak hatással, vagy egyszerűen másolják őket a mai napig. A Reid testvérek zenekara 1985 óta jelentet meg lemezeket kisebb-nagyobb szünetekkel. A most megjelent lemezre közel 10 évet kellett várni.
(2017. Hell Is Here Production)
Nem olyan régen kaptam egy felkérést Lengyelországból: ha érdekel a martial-industrial meghallgatnám-e ezt a lemezt. Belehallgattam és igent mondtam. A H.Ø.S.T. egy lengyel srác, SebastoS egyszemélyes projectje, ezen kívül mást nem tudok róla, de szerintem nem is kell.
A lemez közel 36 perces és nyolc felvételt tartalmaz.