The Jesus and Mary Chain – Damage And Joy
(2017. Atrificial Plastic records)
Nem hiszem, hogy a skót The Jesus and Mary Chain-t be kellene mutatni. A skót,angol indie gitárzene egyik alapzenekara és a ’80-as évek óta ad ki lemezeket. Köztük olyan megkerülhetetleneket, mint a Psychocandy vagy az Automatic. Akkor még a szokatlan gitárhangzásával, megszólalásával igazi alternatív rockzene volt, de akár a shoegaze kategóriába is begyömöszölhetőek. Számos zenekarra voltak, vannak hatással, vagy egyszerűen másolják őket a mai napig. A Reid testvérek zenekara 1985 óta jelentet meg lemezeket kisebb-nagyobb szünetekkel. A most megjelent lemezre közel 10 évet kellett várni.
Ez az egyik lemez, amit nagyon vártam már, hogy megjelenjen. A beharangozó Alice című szám videoklipje (lásd: az írás alatt) eleve megadta a kedvet hozzá, no meg a korábbi lemezeiket is meghallgattam. A zenekart két állandó tagja Craig Dyer és Olya Dyer. A fő zeneszerző Craig Dyer, aki gitározik és énekel, élőben fellépések alkalmával, pedig vendég zenészekkel egészíti ki a zenekarát. A facebook profiljuk szerint egyébként jelenleg Berlinben élnek. A korábbi lemezeik is tetszettek, de ez most nagyon megtalált. Azt nagyon sajnálom, hogy a lemezbemutató turné Magyarországot nem éri el. 
Az egyesült államokbeli Denverben működő Liewen-ről szinte semmit sem tudok. Azon kívül, hogy a tavaly novemberben a bandcamp-re kirakott Wygoren című lemezét meghallgattam, ami egy nagyon jó kis elektronikus zenei anyag, némi ambienttel és ütemekkel megszórva.
Nem lett túl jó cím, de jobb nem jutott eszembe. Budapest IX. kerületében a Mátyás utcában működik a Budapest Music Center, ami 2013-ban nyitotta meg kapuit. Leginkább kortárs komolyzenei és jazz koncertekkel szólítják meg a közönséget. Érdemes feliratkozni a hírlevelükre, mert nagyon izgalmas előadók lépnek náluk fel, nem csak magyar, hanem nemzetközi zenészek is. A BMC Gőz László vezetésével olyan előadókat léptet fel és terel a figyelmünkbe, ami mellett simán elmennénk. Ahogy eddig én is elmentem. Szóval csak játszom az eszem, mintha eddig tudtam volna róla. Nem tudtam, de szegényebb lennék, ha Rácz Misi barátom nem invitál meg egy körülnézésre.
csak 2009 óta jelentet meg lemezeket. Az Egyesült Államokban működő duó tagjai: Sam Black – basszusgitár, elektronika és Jeff Wagner - gitár, ének. A tavalyi évtől az ugyancsak figyelemre méltó Porch dobosa, Michael Jacobs lép fel velük élőben. (A Porch hamarosan Magyarországra látogat. https://porch.bandcamp.com/)
Az orosz előadókról úgy látszik, mindig elég keveset lehet tudni. Az altau (direkt írom, így a nevet, mert ez a hivatalos írásmód) előadójáról sincs semmi infó a neten. A project harmadik megjelenése két hónapon belül az Elements című felvétel-együttes. Az előadó az Urál hegység mellől, az általam még sohasem hallott Kamensk Uralsky városából származik.
Viszont, ha valami energia bombával akarod indítani az évet, akkor mindenképpen fülelj bele a Death to Seattle bemutatkozó kislemezébe.
amit az A38 Hajó szerzője írt, így a végére lazán ide másolom. Remélem nem lesz harag belőle! Erről a lemezről mindenképpen akartam valamit felrakni az oldalra, mert számomra J.R. Robinson (gitár, ének) és Ester Shaw (billentyűk, hegedű, vokál) által működtett Wreckmeister Harmonies új lemeze az év egyik legizgalmasabb hanganyaga. Ahogy az ajánló összefoglalja, hogy milyen stílusú zenei ötvözetek találhatók rajta, az teljesen megállja a helyét. Az album hét felvételt tartalmaz és nagyon izgalmas.
Broder Ferenc és Rácz Mihály drone, experimental, ambinet, elektronikus, basszusgitározós duója, egy új szerzeményt rakott ki közel egy hónapja youtube-re. Az Arc címet viselő tétel egy kicsit más, mint az eddigi szerzemények, mert van benne egy kis minimalista zongora (ami eddig nem volt), és nekem valahogy emiatt lett benne egy tiszta hang. A zongora dallam kezdeményt korábban már hallottam, de az elkészült teljes darabot csak most hallottam és láttam. 
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz Orcsik Roland első regényéről összehoznom egy ajánlót. Ez egyáltalán nem annak köszönhető, hogy nehezen tudtam elolvasni, vagy hogy nem kötött volna le. Inkább annak, hogy Roland verses köteteit, zenei érdeklődését és zenéhez való hozzáállását, a Vajdasághoz való kötődését elég jól ismerem. Gondolom kitalálható, hogy személyes, baráti kapcsolatban vagyunk, annak ellenére, hogy ritkán találkozunk. Ezért egyszerűen nem tudtam arra gondolni olvasás közben, hogy mi a szerző valós tapasztalása a könyvben, és mi nem az. Ez volt a nehezítő tényező az olvasásban és a feldolgozásban. 
Kevés orosz zenekart ismerek, így mindig örülök, ha valami új kerül a képbe nálam. Ilyen volt a Rostov–on–Donban működő Motorama. Az oroszokkal kapcsolatban valahogy sohasem ugrik be még hasonló stílusú zenekar sem. A zenekar 2005-ben alakul és a Dialogues a negyedik nagy lemezük.