(2017. Self Released)
Úgy tűnik, hogy a volt Jugoszlávia országai újra elkezdte termelni az undergroundba a jó zenekarokat. A Mnjenje is egy igazán érdekes szerb zenekar, mindenképpen akartam róluk írni, ha már a tavalyi Aurórás koncert után nem tettem meg. A Mnjenje tagjai: Dušan Damnjanović - dob, Miloš Stošić - ének, Marko Ilić - basszus és Nebojša Kuzmanović - gitár.
Ezt a filmet, azért rakom ki, mert nagyon fontos, hogy minél többen tudják és értsék, hogy miről is szólt ez a szubkultúra a kezdetekben. Bemutatja, hogy a divat, a politika és a butaság hová vezethet egy csoportot, ami korábban pont nem az intoleranciáróll és a szűklátókörűségről volt híres.
A filmet a BBC 2016-ban mutatta be. Nekem nagyon tetszett, ezért ajánlom neked is!
Amennyiben lusta vagy megnézni, a divany.hu-n Farkas Edina Lina remek összefoglalót írt róla.
itt: http://divany.hu/offline/2017/09/14/szkinhedek/
Film a posztban, magyar felirattal!
(2017. Self Released / vinyl: Powertrip Records)
Szerintem senkit sem lep meg, hogy Svédországban szinte minden stílusban van jó néhány remek zenekar. Kezdhetjük az Abbától, de felesleges, mert nem csak a mainstreamben, hanem a rétegzenékben is maradandó alkotóik vannak. Engem meg leginkább ezen utóbbiak fogtak meg mindig. Csak annyit, hogy ez a banda is svéd és jó!
A Time To Heal egy stockholmi zenekar, amely a hardcore vonalon mozog.
A nyár folyamán Gyulán, a Ladics-házi esték keretében Sándor László fotós és Pfeff Márton zenész, létrehozott egy közös performancet. Sándor László a fotóival, Márton pedig a zenéjével járult hozzá az előadáshoz. A videó az eseményen vetített képeket és az alá készült zenét dokumentálja.
(2017. Antenna Kryzku)
A Bastard Disco nem egy angol zenekar és nem is amerikai, hanem egy viszonylag friss lengyel zenekar, akikre a katowicei OFF Fesztiválon figyeltem fel. Persze, az amerikai – angol párhuzamot nem véletlenül írtam. A zenekar négy tagú: Yury Kasyanenko - ének, Kamil Fejfer - gitár, Paweł Cholewa - basszus, Marek Kamiński - dob.
A harmadik napra is maradt néhány csemege. Előző nap eldöntöttem, hogy kicsit korábban kimegyek, hogy a lengyel zenekarokból is kapjak némi ízelítőt.
A második napot eleve lazára terveztük. Bár, kicsit túl laza lett. Akármennyire is érdekelnek a koncertek, már nem görcsölöm szét magam, hogy mindent lássak. Szóval, a jó kifőzdés ebéd és a délutáni alvás után indultunk meg a fesztivál helyszínére. Ebben az évben is nagyon tetszett, hogy délután, még kisgyerekes családokkal is bőven lehetett találkozni.
A tavalyi év egyáltalán nem hagyott kétséget bennem afelől, hogy ha megtehetem, idén is nyári fesztiválnak a lengyelországi Katowicében megrendezett OFF-ot válasszam. Tavaly év végén, ezért kb. 15.000 Ft-ért megvettem a hétvégi belépőt. Kicsit lutrinak gondoltam, de amikor kijött infóként 2016. decemberében, hogy a SWANS, a FEIST és a SHELLAC biztosan ott lesz, akkor már örültem. Aztán annak is, hogy a P.J. HARVEY turné is útba ejti, akkor meg már a legjobb döntésnek bizonyult. Tudom, „lesz a Szigeten is”, csak éppen a napijegy kerül jóval többe, mint itt a 3 napos bérlet. Igen, meg utazás, meg szállás. Ez is igaz, de itt a három napot meg lehet úszni 3 napi Sziget jegy árából. Tényleg!
A Chris Spencer vezette 1988-ban alakult, legendás amerikai noise-rock trió, hivatalosan is bejelentette, hogy európai turnéjuk keretében, 2017.11. 04-én Budapesten is fellépnek a Robot nevű helyen.
(2017. Self Released)
A seattle-i zenekar tavaly alakult, kiadtak egy demot és most ezt a három számos koncert anyagot. A zenekart négy hölgy alkotja: Rachel LeBlanc - ének, Marietta Crockett - gitár, Casey Nolan - basszus, Malia Alexander - dob.
Gyanítom, hogy a név választás nem véletlen. (Viszont félve jegyzem meg, hogy van egy ugyan ilyen nevű női black/goth banda is.)
Elöljáróban annyit, hogy eszméletlenül dühös és energikus mind a három szám.
(2017. Fierce Panda)
Az egyre sűrűsödő post-punknak nevezett mezőnyben egyre jobb bandák kerülnek elő. Persze, hangzásokban azért a címke ellenére akadnak jelentős különbségek, én a londoni csapatot nem biztos, hogy teljesen jó szívvel ebbe húznám bele, de ám legyen. Az angol Deseperate Journalist, az egyik olyan zenekar, ami első hallgatásra megfogott. Megfogott, mégpedig a könnyedségével. A négytagú zenekart: Jo Bevan – ének, Simon Drowner – gitár, Rob Hardy – gitár és Caroline Helbert – dobos alkotják. A Grow Up a második nagylemezük.
(2017.Cyclic Law)
Azt hiszem, sohasem írtam még olyan lemezről, aminek a lemezbemutatóját végig néztem, majd csak utána hallottam a lemezt. Jelen pillanatban is ez történik: hallgatom a lemezt és a koncert is előttem van. Peter Bjärgö neve a svéd Arcana nevű neo-classical, dark-wave zenekar kapcsán lehet ismerős, illetve a dark-ambinet projectje, a Sophia ugorhat még be. Az Animus Retinentia a negyedik, polgári neve alatt megjelent anyaga.
(2017. Neurot Recordings)
Megszokhattuk már, hogy a Neurosis két frontembere mindenféle produkciókkal jelentkezik, amelyeknek sokszor nem sok köze van az anyazenekarhoz. Lehetséges, hogy szentségtörést követek el, de nekem Steve von Till szólómunkái mindig jobban tetszettek, mint a Scott Kellyé. Pontosabban: közelebb állnak hozzám. Harvestman néven az ötödik stúdiólemeze jelent meg, igaz a saját nevén is jelentet meg szóló munkákat, de azok inkább hagyományos dalszerkezetű szerzeményeket tartalmaznak.
(2017. Aloud Music SL)
Mostanában kevés olyan zenekar csúszik be nálam, ami a stílus-meghatározás miatt nem „rémiszt” meg előre, és nem kezdek el kibúvókat keresni, hogy miért ne hallgassam meg. A post-rock pont egy ilyen címke, mivel kevés olyan zenekar van már ebben a stílusban, amit nem rakok félre, mert azt gondolom: „ilyet már úgyis hallottam”. A spanyol Astralia lemezének viszont örülök, hogy adtam egy esélyt, mert valóban hallottam hasonlót, de azért számomra még sem ugyanolyan, mint a többiek. Szóval: így dőlnek meg a saját sztereotípiák.
A Solstice, a triófelállású zenekar harmadik nagylemeze.
A Temesváron működő Thy Veils munkáit már évek óta figyelem. A Daniel Dorobantu vezetésével működő zenekar, egy új videóanyaggal jelentkezett. A már korábban is Daniel mellett dolgozó Manuela Marchis énekesnő maradt a projectben és a keverést is ismét Lukinich Attila végezte. A dalban részt vesz még, Alira Mun énekesnő és a számomra titokzatos nevű Punu elektromos dobokon.