(2018. Material Records)
Na, erről a bandáról sem hallottam soha, mondjuk ez még csak a második nagylemezük. A zenekar 2013-ban alakult Texas-ban és négy főből áll. A fura bennük csak az nekem, hogy texasi post-punk zenekart még nem hallottam eddig. A lemez 11 dalt tartalmaz, amik a nekem a nevezett stíluson belül elég nyersek és izgalmasak.
(2018. Minus Head Records)
A Kalifornia állambeli Sacramento-ban működő WILL HAVEN-t szerintem sokaknak nem kell bemutatni. Azért mégis röviden azért annyit róluk, hogy 1995-ben alakultak és két periódusa volt/van a működésüknek. Az első 1995-2001-ig, amikor olyan bandákkal turnéztak együtt, mint a Deftones, a Slipknot vagy a Soulfly és persze jó lemezeket is készítettek. Utána jött 7 év leállás, majd pedig 2007-től napjainkig a második kör. Igaz, az elmúlt 10 évben volt néhány tagcsere is, meg tag visszatérések. Sokan nem fognak velem egyetérteni, de a csapat leginkább Jeff Irwin gitáros zenekara. Legalábbis köré épül a tagság és persze a visszatért eredeti énekes Grady Avenell sem kihagyható, mint kulcs ember. A Muerte a zenekar hatodik nagylemeze, ami 23 éves történetükre vetítve nem túl sok. De szerintem, aki ismeri őket ezt nem bánja, mert így tuti megunhatatlanok és nagyon egyben vannak. Az utolsó nagylemezük 2011-ben jelent meg, szóval nem kapkodták el.
(2018. Triple B Records)
Elég fura név egy hard-core bandának, először nem gondoltam, hogy stílusban az lenne. A True Love egy Detroitban működő zenekar, amelynek a The Pact a második teljes lemez anyaga. A zenekar 2013-ban alakult és ezen kívül kb. semmilyen infót nem találtam róluk, azon kívül, hogy talán öten vannak. Két gitár, basszus, dob és ének. (Na, jó nem is nagyon kerestem.) Gyanítom, hogy a nálam nagyobb hc fanok ismerik is őket, én nem ismertem eddig. Hatalmas öröm számomra, hogy most mégis hallottam róluk.
Az igazat megvallva, mielőtt egy régi barátom fel nem hívta a figyelmem erre a koncertre, azelőtt nem hallottam a BLEIB MODERN-ről. Persze, a meghívás így szólt: "neked való, téged érdekelhet". Milyen igaza lett! Utána is kerestem a zenekarnak egyből, amiből kiderült, hogy a dark/post-punk szcénán belül nem ismeretlen a csapat. Sőt, az elmúlt évben sokat is koncerteztek, és volt, hogy még egy városban is tartózkodtunk, ahol nem néztem meg a zenekart, mivel nem ismertem őket. Eléggé sajnálom, hogy akkor kimaradt ezután a koncert után.
Nem lesz egy hosszú bejegyzés, de számomra ez egy fontos lemez. Igaz, valós fizikai formátumban sajnos soha sem volt a kezemben, még úgysem, hogy 1989-ben adták ki először. Valami kazettára másolva kaptam meg, még a '90-es évek közepén és ma is csak digitálisan formátumban birtoklom. Soha sem gondoltam volna, hogy ha nem is az egész koncertet, de egy órát megnézhetek belőle valaha, valahol. Szerencse, hogy van Youtube, így ez a valahol most lehetségessé vált.
(2017. Far From... Records)
Nem tudom mennyi magyar dark-ambient megjelenés van egy évben, de hozzám elég kevés jut el. Persze jóból is megárt a sok, mert azért nem könnyű mindig ilyesmit hallgatni. Fergeteges jó kedvet nem hiszem, hogy bárkinek is okoz a műfaj folyamatos hallgatása, befordulni és abban is maradni, meg nem igazán van rendben. Legalábbis nekem nem. Ennek okán, mondjuk nem is túrom a netet állandóan a színtér előadói után. Tavaly év végén a magyar Far From... Records gondozásában még is megjelent kazettán(!) egy ilyen anyag az ODVAS-tól, amit eljutott hozzám. A négy számos kazetta egy szóló project első bemutatkozása.
(2017. Turbo Worldwide)
A New York állambeli Buffaloból származó Lemuriaról, olyan 2011 körül már írtam, akkor az lepett meg, hogy a legendás HC kiadó a Bridge9 adta ki a lemezüket, ami tök furcsa volt a zenéjük miatt. Azóta egy albumot adtak ki 2014-ben, amit nem hallottam, de most nem is arról lesz szó, hanem a 2017. decemberében megjelent Recreational Hate-ről, ami a negyedik nagylemezük.
Az album 10 felvételt tartalmaz, a szokásos trió felállásban. Igaz, a basszusgitáros poszton tagcsere volt. Így most: Alex Kern - dob, ének, Sheena Ozella - gitár, ének és Max Gregor basszusgitáros alkotja a zenekart.
(2018.Overdrive)
Kissé lázas, beteg állapotomhoz kerestem valami lazulós zenét. No, az nem sikerült, de zúzdát annál inkább! Persze jobban nem lettem tőle, de mindenképpen figyelemre méltó találat lett. Az eredmény az olasz Selva néhány hete megjelent, két számos DOMA című album lett. A csapat trió felállásban működik és 2013-ban alakultak. A zenekart Alessandro Andrioli - gitár, ének, Andrea Pezzi - basszus, éneke és Tommaso Rey dobos alkotja.
A Doma a harmadik lemezük, ami belehallgatva a korábbi felvételeikbe, egy fejlődési folyamat terméke. Nem ezért, mert azok rosszak, hanem itt összeért egy számon belül minden stílus, ami a korábbiakban darabonként volt meg a számaikban. (Ezekre fogok utalni később, de úgy sem ússzátok meg meghallgatás nélkül, ha megakarjátok érteni.)
(2017. Self Released)
A francia Dirge tevékenységét olyan 2000 óta követem. Az első pár lemeze a post-metal/sludge felé húzott, félig-meddig talán egyfajta Neurosis oldalvízként tudnám jellemezni. Ezt semmiféleképpen nem totális negatívumként értem. Abban az időben nagyon erős, izgalmas lemezeket jelentettek meg, és nagyon nehezeket is. Az utolsó három albumon viszont már elkezdődött egy folyamat, ami a fent felsorolt stílusokról való leválást vetített előre. Az utolsó, 2014-ben megjelent Hyperion már szinte teljesen egy másfajta irány felé mozdult.
Izgalmas hír számomra és talán másoknak is: Joe Lally basszusgitáros és Brendan Canty dobos, akik a legendás FUGAZI ritmus szekciója voltak, március végén új lemezen lesznek hallhatók együtt. Az instrumentális trió felállású zenekart, Antony Pirog jazz és experimental gitáros hívta életre a tavalyi évben THE MESSTHETICS néven.
(2018. Self Released)
Ez az a név az, ami sohasem hagy hidegen. Már akkor sem hagyott, amikor először hallottam, de még egy hangot sem hallottam tőlük. Valahogy mindig kiráz a hideg tőle, mert nem asszociálok semmi másra, csak a szó puszta, valós jelentésére. Igaz, akár a zenéjükre is gondolhatnék, mert ők nem mondanak semmit ezzel kapcsolatban. Majdnem két éve, a belga Raketkanon előtt láttam őket, ahol nagyon energikusak és meggyőzőek voltak. Most itt az új kislemez, hat számmal.
(2018. Self Released)
A tavalyi év utolsó posztjai között volt az orosz System Morgue válogatás lemeze. Erre alig kezdődik el az év és itt az új anyag.
Peter L. nem sok időt várt, hogy újabb drone - ambient anyaggal jelentkezzen.
Elég sok mindent hallgattam és láttam 2017-ben. Talán ezeket hallgattam a legtöbbször! Talán...
Lemezek:
The Tunnel (US): Six Curses of the Blackout Witchcave
(Saját kiadás, 2017.)
A Pozvakowski azon kevés zenekarok egyike, amely minden lemezét várom, hogy megjelenjen. Ennek az egyik oka, hogy a saját műfajukban szerintem a legjobbak itthon; a másik, hogy nem volt még olyan lemezük, ami a meghallgatás után ne került volna fel a polcra, és napokig ne agyalgattam volna rajta. Továbbá, nem jutott eszembe, hogy egy lazacsuklós frizbi-mozdulattal a sarokba íveljem a többi, "ezt is hallottam" közé.
Gondolom, azt elég sokan tudják már, hogy megjelent az új lemez, ami nem is annyira új lemez. De mégis, de nem...
A 2013-ban alakult, olasz triónak a Hidden Twin a második teljes nagylemeze. Sok infóm nincs róluk, szóval nem is fárasztok vele senkit. Viszont, a lemezzel annál inkább. Szereted az experimental-metalt? A noise-rock-ot, ami egy kicsit pszichedelikus? Amennyiben igen a válasz: akkor egy próbát mindenképpen megér a lemez meghallgatása. Igaz, azért ez így túl egyszerű lenne...