OFF FESTIVAL – KATOWICE – 2018. 08. 04. – 2. nap

20180803_184708.jpg

 A második napon próbáltunk kicsit korábban kimenni. Az első koncert amit megnéztem a lengyel LONKER SEE volt. A zenekar először kéttagú volt Bartosz Borowski gitáros és Joanna Kucharska projetjének indult. A katowicei City Of Music Stage-en, már kiegészültek Tomasz Gadescki szaxofonos, billentyűssel és Michal Gos dobossal. Nekem tetszett a zenekar nagyjából 35 perces programja, ami pszichedlikus-rock, post-rock és jazz keveréke volt. A jazz kicsit túlzás, mert leginkább a szaxofon adta ezt az ízt bele. Néhol szinte egész free-jazzes, máskor meg normál jazz futamos témákat játszott. Néha dobos is elkalandozott a free-jazz felé a szaxissal együtt, de nem volt unalmas, mert az alapítók hozták az elszálltabb részeket. Nagyon jól ötvözték a post-rockot, jazzt, pszichelelikrockot. Rakok is fel ide egy linket, ahol bele  lehet hallgatni egy 2017-es koncertjükbe. Érdemes!

https://lonkersee.bandcamp.com/album/lonker-seessions-live-at-pijana-czapla-olsztyn

20180804_164703.jpg

20180804_164710.jpg

Belenéztem a szintén lengyel LEGENDARY AFROJAX-be. Olyan "pop" hip-hop-ot nyomtak, mint ami itthon is most menő. Hegedűvel, tangóharmonikával, a szövegekre utaló vetítéssel. Gondolom a vetítés arra utalt, mert egy szót nem értettem a szövegekből. Nekem nem jött be, de háttérben jó volt hallgatni, ezért Inkább elmentem enni, inni és persze megint a lemezstandoknál nézelődni. Eután elballagtam a lengyel COALS koncertjére.

A COALS, Katarzyna Kowalczyk és Lukasz Rozmyslowski elektronikus duója, akik a koncerten kiegészültek egy gitárossal. Voltatok már úgy vele, hogy hónapokkal korábban meghallgattatok valamit és nagyon bejött, de élőben elbizonytalanodtatok, ugyanazt látjátok-e? Én velük voltam így, de már akkor jöttem rá, amikor itthon nézegettem a fellépők videóit, hogy ez ugyanaz a zenekar. A zene tetszett volna, de az énekesnő egyáltalán nem jött be, annyira máshogy nézett ki, hogy még kapcsolni sem tudtam a videókhoz azt. A kinézete idegesített, a hangja sem volt a helyén, szóval négy szám utána ott hagytam. Egyszerűen nem jött be. A poén pedig az, hogy az írás pillanatában is őket hallgatom, mert a korábbi felvételeik, pedig nagyon tetszenek. A KEXPS videók meg szerintem marhajók, nem véletlen, hogy Izlandon készültek azok. Én ajánlom meghallgatni, aki szereti a Sigur Rós-t vagy az izlandi elektronikus cuccokat. Sajna ez a koncert nekem nem tetszett!

KEXPS videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=yWFqRqD69mU

20180804_175308.jpg

20180804_175334.jpg

 Kicsit csalódottan, de elmentem a Forest Stage-re a szombati nap számomra főzenekarának a beállását megnézni, a new-york-i UNSANE-t. A Chris Spencer gitár, Vinnie Signorelli dob és Dave Curran basszusgitáros trióját, már nem először látom, de mindig izgulok előtte, mert a noise-rockban valami olyat tudnak, amit kevesen. Félelmetesen jó koncert volt, Signorelli dobjátékával és számokat átvezető dobolásaival, Chris  torzított gitározása és energikus éneke és Curran basszusai megint oda vágtak rendesen a közönségnek. Mi volt ez? Ötven perc totális energia bomba. Több olyan szerzemény volt most, amit Curran énekelt és  torzított basszusaival nyomta az alapot rendesen. Az egész koncert feszültséggel és energiával volt tele, a közönség baromira élvezte az egészet, velem egyetemben. Végig lógott az eső lába a felettünk lévő "felhő zacskókból", amit a végére a metsző gitár riffek  ki is téptek, így az utolsó számot megkoronázva szakadni is kezdett az eső. Már a beállásnál is a hideg rázott a megszólalásuktól és ez meg maradt végig a koncerten is. Igaz, a tavalyi pesti koncert setlistje durvább volt és átfogóbb, de semmi okom nincs panaszra. Meg kaptunk egy jó nagy fülest az amerikai triótól. Bármikor, bárhol megnézném újra!

Kissé kitikkadtunk, így átmentünk a Nagy Színpad felé inni egyet és belenézni a norvég TURBONEGRO koncertjébe. Amin ott is ragadtunk. Valaha punk-rock zenekar volt, de nekem most inkább már rock zenekarnak tűnik. Igaz, sohasem voltam nagy rajongójuk. Az eredeti énekes 2010-ben kiszállt, így azóta Tony Sylvester énekel a csapatban. Szóval, a színpadon nagyon vicces kinézetük volt, de aki látta már őket ezt tudja. Olyan Kék Osztriga Bár és a farsangi mulatság keverék szerelések. Őszintén bevallom, nekem tetszett, mert marha szórakoztató volt. Például, a Queen Mama-jával megénekeltették a közönséget, majd lett belőle egy tekerős rock and roll szám. Nem hiszem, hogy lemez meghallgatásra vállalkoznék újra, mert a korábbiak sem tetszettek, de élőben nagyon szórakoztató és dögös volt.

20180804_195351.jpg

20180804_195420.jpg

Ezután, az itthon az A38-as koncertje apropóján agyon beharangozott ...And You Will Known Us By Trial... koncertjére mentem. Nagyon kíváncsi voltam rájuk, az alapján amit a Hajó és az OFF is írt róluk. Az első szám már elve nem tetszett, főleg, hogy az ének elég hamis volt és még rosszul is szóltak. Próbáltam barátkozni velük és valóban éreztem benne egy minimális Sonic Youth-ot, kis korai post-rockot, pici pszichedelikus Mercury Rev-et, de egyszerűen nem jöttem rá, hogy mitől mások, mint sok hasonló, ezekkel a hatásokkal dolgozó zenekar ma. Lehetséges, hogy a túlzott várakozásom is az oka volt, hogy valami eszméletlen nagy dobást vártam és nem jött, nem jött, nem jött. A koncert felénél csalódottan eljöttem. Mondjuk, így utólag lehetséges, hogy klub koncerten megfogott volna, de ez egyenlőre nem fog kiderülni. Ajánlom azért, hogy aki szereti az ilyesmit hallgassa meg, mert lehetséges, hogy csak én nem voltam formában. Jobb kép nincs!

20180804_211007.jpg

Este 10-től jött a fesztivál legnagyobb meglepetése számomra. Már korábban kiírták, hogy John Maus helyett a japán BO NINGEN fog fellépni. Korábban nem hallottam róluk, még a nevük sem volt ismerős. Zenekar 2006-ban alakult, összesen 3 nagylemezt jelentettek meg eddig és idén jön az új jelenleg, pedig Londonban élnek. A BO NINGEN négytagú: Taigen Kawabe basszus, ének, Yuki Tsujii gitár, Kohhei Matsuda gitár és Monchan Monna dobos felállásban.  Elsöprő, izgalmas és japán zenekar révén jó kitekert is volt. Milyen stílus? Noise-rock, krautrock, némi pszichdelikus-rock, new wave egyben és néha külön. Volt olyan szám, amit bárhogy akartam nem tudtam behatárolni, mert egyik stílusváltás követte a másikat egy számon belül. Persze a kinézetük is tök fura volt, a hosszú egyenes fekete hajjal mindegyik zenész, oké nekem a japánok mindig furcsák. Nagyon jól volt felépítve a program, lendületesen kezdődött, majd kicsit visszavettek s melankólikusabb dolgaik felé, majd amikor a vége felé kezdett a kicsit lassúbb daloktól leülni a buli, jött az utolsó negyedórás, tömény elszállás. Zajos, misztikus, pszichdelikus, széteffektezett, szállós-zajos  tömény elröpítés, ráadásul szerintem Kawabe hangja marha jó is ehhez a kevert stílushoz. A közönséget kilőtték a világűrbe, hogy utána lezuhanjanak a földre ismét. Remek koncert volt, úgyis hogy egy darab számot nem ismertem korábban! Na, őket is megnézném még egyszer.

weboldaluk: http://boningen.info/

20180804_220435.jpg

20180804_220508.jpg

 

Kicsit fellélegezni belenéztem a norvég énekesnő AURORA koncertjébe. Bocs, de amíg el nem kezdődött, végig a magyar Auróra járt a fejembe, meg a: "csőrepedés van ömlik a szar..." klasszikus soruk. Gyönyörű hangú a kislány a maga 22 évével, de élőben nekem nem tetszett. Jó volt, jó volt, de valahogy nem illet a fesztiválra, plusz a nagyon sokat beszélt, a kis fura magas hangján. Először azt hittem, hogy valaki más beszél az éneklés után.  Az utolsó lemezét meghallgattam és magányomban bejött néhány dala, de itt nekem egy nagyon jó hangú énekesnő, nagyon jó dalai eltűntek ezen a koncerten. Bevallom, nem is néztem végig. Remélem nem sértettem meg senkit, mert nem azt írtam, hogy rossz, hanem nekem az OFF-on nem jött be! Egy kis klubban talán, de ott is a közönséggel való túl aktív kommunikációs sallang nélkül élvezném.

A nap utolsó koncertje, CHARLOTTE GAINSBOURG koncertje volt, a City of Stage-en. A hölgy egyébként eredetileg színésznő számos díjjal, olyan filmekben játszott, mint a 21 gramm, Hajsza vagy a botrányt kavaró Lars von Trier film A Nimfomániás. A színpad kép a '80-as éveket idézte, led fényekből épített négyzetek között ültek a zenészek. Egy dob, egy gitár és két szintetizátor felállásban. Charlotte énekelt és billentyűs hangszereken játszott. Tetszett a hangja, meg az elhangzó számok nagy része is A zene is tiszta '80-as, '90-es évekbeli new-wave és popzene keveréke volt, de nagyon igényesen és volt benne valamiféle egyedi, kicsit borongós, romantikus íz.. Korábban nem ismertem a számait, de tetszettek, mert könnyed volt és igen igényes. Rendesen bele - bele merengtem. 

img_20180805_010357.jpg

A második napot vele zártuk!

Köszi a feltöltőknek a lenyúlt videókat!

Amikor időm lesz, jön az utolsó napi lezárás.

Címkék: Beszámolók