(2018. Self Released)

Ezen a néven működött már néhány zenekar, de nekem az 1977-ben alakult brit CRISIS mindig nagy kedvencem volt. Ez a  koncert lemez tavaly jelent meg, de mégis írok róla. Miért? Azért, mert a zenekar újra működik és magyar cikket egyet sem találtam róluk. Plusz, a  '90-es években rongyá hallgattam a nagyon nehezen megszerzett HOLOCAUST című lemezüket, amit azóta egyébként 2005-ben  kiadtak újra CD-n Holocaust Hymns címmel. A zenéjük brit punk, egész pontosan ma punknak és post-punknak hívnák és elég nagy áthallás van néhol a korai Joy Division-al (Warsaw). A zenekar 1977-ben alakult, a következő felállásban: Phrazer ének, Lester Jones ritmus gitár, Douglas Pearce gitár (Death In June), Tony Wakeford (Sol Invictus) basszus és Insect Robin dobok. Ez a felállás 1981-ben szétszéledt. Douglas P. és Tony Wakeford létrehozta a neofolk két alapzenekarát és egy stílust teremtettek ezután. Hogy jön ez ide?

Tony Wakford 2015-ben újra alakította a zenekart, de az eredeti tagságból, csak Tony Wakeford maradt basszuson és beszállt mellé Lloyd James (Neavus) ének, Clive Giblin (Alternativ TV) gitár és Igor Olejar (Autorotation) dobok, utóbbit ezen a poszton Aurora Lee váltotta 2018-ban. Több koncertet is adtak, Wakeford tavaly fel is oszlatta a Sol Invictus-t, hogy csak a CRISIS-el foglalkozzon. Az újra alakulással kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy a mondanivaló és a stílus is újra aktuális lett. Leginkább arra gondolhat, hogy a zenekar erősen baloldali szövegekkel bír és a zenei stílus is elég menő mostanában. Az tény, hogy nem mai "srácok" bandája ez, meg nem is az eredeti tagság! Utóbbi  tényt, véleményezz mindenki maga! 

A koncertet 2018-ban Párizsban rögzítették élőben, amelyen a 2005-ben CD-n megjelent HOLOCAUST HYMNS-en elhangzó összes CRISIS számot eljátsszák. Ráadásul nagyon élvezhető és frissnek is hat, pedig a megszólalás időutazás 1979-be. Hogy lehet friss? Szerintem úgy, hogy eléggé pörög ez a post-punk vonal most és sok túl steril banda van benne, ez meg nem az. Talán azért is, mert a 40 évvel ezelőtt összerakott számok a színpadtechnika fejlődésével valahogy dinamikusabbak és jobban is megdörrennek. A szövegek eléggé politikusak és  furcsa, hogy 40 évvel az aktív működésé után is van néhány ami elég aktuális. Bár azt hiszem nem furcsa, hanem inkább tragikus. Mondjuk nem pont a Back In The USSR-a gondolok. 

A koncerten 18 dalt játszanak és mivel elfogult is vagyok a CRISIS zenéjével, ezért nekem nem is tűnt soknak. Viszont, ha valaki nem hallotta még őket, lehet hogy sok lesz elsőre. Mert ugye: élőben ezek a zenék az energia miatt, szerintem jobban átjönnek, még ha hosszú egy műsor is. Rendben, ez is egy élő felvétel, de mégsem ugyanaz az élmény, mint látni is együtt a helyszínen. Mi az ami, nagyon zavaró nekem ezen a párizsi felvételen? Nem keverőről van felvéve, hanem gyanítom, hogy a közönség soraiba berakott nagy érzékenységű mikrofonnal. Ez onnan jön le, hogy nagyon sokszor  belehallatszik a közönség beszélgetése - nem taps, meg kiabálás -  a zenébe. Engem zavart! Értem én, hogy punk, meg minden, de azért egy keverőről vagy valahogy máshogy csak  csak meglehetett volna oldani, hogy a zenéről ne vonják el a figyelmet. Mondjuk nem feltételezem, hogy a nem fiatal, "mesteremberek" véletlenül csinálták, de akkor is. Na! Ezt leszámítva jó kis koncert anyag!

Egyébként ajánlom ezt a koncertet meghallgatni, de én a HOLOCAUST HYMNS CD verzió meghallgatásával kezdeném, hogy ismerd meg a számokat abban a hangzásban, ahogy anno felvették!

Fbook: https://www.facebook.com/one98four/

Bandcamp: https://crisisuk.bandcamp.com/album/paris-18

Például ezeket:

Íme, egy teljes koncert felvétel 2018-ból!