COFFEE OR NOT - Mintha a Bang-Bang bárból jönnének
Szerző: Broci
(kicsit megkésett ajánló a nyári fesztivászezonból)
Az idei revistei SAL fesztiválon (http://salfest.sk/) nehéz lett volna a nem hétköznapi csapatok közül kiemelni valakit, leginkább mert stílusban sem volt két összehasonlítható. Itt volt szerencsém belebotlani a remek felhozatalon belül a Coffee Or Not duóba, akik Brüsszelből tették tiszteletüket a szlovák fesztiválon európai turnéjuk keretében. Saját elmondásuk szerint már léptek fel Magyarországon is Miskolcon a Tinta fesztiválon, Budapesten és Sopronban a Búgócsiga Akusztik Garden rendezésében. A tíz éve együtt dolgozó belga páros ( Soho Grant, Renaud Versteegen) fellépését a pszichedelikus dalokból felépített hullámzás, a XX. sz-i minimal zene monoton, lassan felépülő ritmusvilága, valamint a férfi és női énekszólam helycseréiből adódó, sokszor behatárolhatatlan bizonytalanság jellemezte. Egyértelműen koncert zenekarról van szó, akiknek fontos a közönséggel közös ezoterikus erőtér és érezni lehetett a turnézásból jövő húzást is.
Tavaly ősszel megjelent 5. lemezük a 10 éves pálya ívébe szervesen illeszkedő anyag. Eredetileg még tényleg klasszikus pszichedelikus 2 akusztikus gitár, 2 ének megszólalásban elkészült első lemezük óta folyamatosan dúsult zenéjük.
Kezdetben nem is akartak az elektronika irányába nyitni, idővel viszont lassan beszivárogtak billentyűs és effekt elemek. Ez azonban csak segítette a hangulati koncepció alakulását a negyedik lemezükre és mostani anyagukra ugyanúgy egyértelműen jellemző az elektronika aktív használata, ami nem csak a hangzásban, hanem a hangszerszólamok kiegészítésére, arpeggiok futtatásáraés a loop technikában rejlő repetíció kiaknázására egyaránt épít.
https://coffeeornot.bandcamp.com/album/everything-is-falling-down
Zenéjük sokban változott 10 év alatt, mégis talán kimondható, hogy pont az új effektek és elemek használatával igazán ugyanaz a hangulat és atmoszféra került új köntösbe. Soho elmondása szerint nagyon szomorú dolog lenne, ha 10 év után ugyanazt adnák elő, mint az elején. „Olyan lenne, mint egy üveggolyóba zárt aranyhal”. Utolsó két lemezük már tele az amerikai kortárs minimal zenéből ismerős ringlispil mozgásával szédítő loopolt gitártémákkal, amik Renaud szellős dobjával megadják az utazós hangulatot. Rendszeresen dolgoztak más barát session zenészekkel, azonban lassan az utolsó, 5. albumra elkoptak a többiek, összesen 1 számot játszott fel a Csehországban megismert Jíri Gresak basszusgitáros. A turnékat Soho és Renaud viszi. Mindketten énekelnek, Soho billentyűzik, Renaud egyszerre játszik a színpadon gitáron és dobokon, amiben looper pedálok és elektronika segíti, valamint lenyűgöző hangon énekel tenor és akár afölötti tartományban, ami rendszeresen átcsúszik Soho alt szólamán, ezzel teremtve egy olyan hullámzó, lebegő atmoszférát, amivel el lehetne őket helyezni a Twin Peaks utolsó szériájának zárózenekarai közé. A szürrealista látásmód és maga Lynch sem áll távol tőlük saját bevallásuk szerint. Szövegeiket alapvetően Soho írja, leszámítva az utolsó lemezt, ahol a saját szólamait Renaud szerezte. Tartalmuk Soho személyes indíttatású, olvasmány élményekkel kiegészülő, idő és tér inspirálta pszichedelikus érzelmi történetei.
Az albumok grafikái és a zenekarhoz kapcsolódó artworkök szintén Soho munkái, bár maga nem professzionális grafikus. Videóik rendszeresen fekete-fehérek, ami egyfajta archaikus retro hangulatot hoznak a zenéhez. Képi tartalmaik nem feltétlenül kapcsolódnak a szövegekhez, inkább sokszor a kontrasztokon keresztül segítik a zene sejtelmes hangulatának kiterjesztését. Utolsó lemezük Slo-Mo című számához, ami egy meditatív lassú dal például hidegháborús oktatófilmekből készült videoklip, mit is tegyünk atomtámadás esetén.
Máskor minimalizmusuk a videóban is megjelenik:
Mindenképpen ide tartozik részemről, hogy beleszerettem abba a valódi, jó értelembe vett naiv underground hangulatba, amivel mindig boldogság számomra találkozni. Őszinte érdeklődéssel és szeretettel kommunikálnak a közönséggel, egy pillanatra sem lehet rajtuk színpadon kívül sem látni „turnéfáradtságot”. Érdeklődve nézték a többi zenekart és örömmel válaszoltak minden kérdésre úgy élőben, mint írásbeli megkeresésre. Bátran ajánlom, ha utazás során meglátod őket valahol, menj a koncertjükre, nem fogsz csalódni! Remélem eljönnek újra hazánkba is!
