(2025. Controlled Burn Records)

Ez a megjelenés egy igazi meglepetés számomra. A new-yorki The Austerity Program  nagy kedvencem. Nagyon örültem, hogy a 2019-es, SUMAC-al közös budapesti koncertjük után sikerült szinte mindent megszerezzek tőlük fizikai formátumban is ami  náluk volt a kiadványaikból. Thad Calabrese basszusgitáros és Justin Foley gitáros, énekes zenekarát a 2012 körül ismertem meg és mindegyik lemezükre rá voltam csúszva. A lemez elsőrésze a Bible Songs 1 2019-ben jelent meg, szóval nem tegnap. Nem is gondoltam, hogy egyszer elkészül a második rész. Erre itt van. Ezt a posztot már előre elkezdtem írni, de  a lemez csak május elsején jelent meg. A beharangozó számokból már örömmel töltött el, hogy a "nyersessége", a dobgép és a tépő gitárok megmaradtak. Szóval a poszt többi része, majd a megjelenés után fog megíródni.

Nagyon vártam, hogy a teljes anyag fent legyen. Az előre meghallgatható számokból már lejött, hogy ez az album tényleg egy folytatása az egyesnek. Nem csak a cím és a számok bibliai címei miatt, hanem mert a szöveg is ugyan úgy az idézet részekre refelektálnak. Kifejezetten örültem, hogy a szövegek a számok mellé felkerültek a bandcampre. Érdemes az eredeti forrás szövegeknek is utána nézni, amik a számok címében szerepelnek, mert úgy még súlyosab az üzenetük. A zenei részben a feszes, néhol tört basszus már védjegye a zenekarnak, ami meg is maradt, ahogy a gitárok megszólalása izgalmas maradt a korábbi anyagokhoz hasonlóan. Nagyon jó már a nyító Lamentation 4:7-11 elején is,  mint egy kifeszített drót pattog a basszus, az ütemek töredeznek, a gitár akkor szólal meg amikor kell... A végefelé meg "beleverik a szeget" a srácok fejedbe. A második dalban pörög a pergődob, szeletel a magashangú gitár, az énekes meg "mondja a magájét", aztán  lesúlytanak. A végére egyre erősebb a feszültség,  a basszus tolja tovább a mélyeket és lecsapnak a srácok újra, meg újra.

A hármas Joshua 7:6-29 megint nagyon erős feszes basszussal indít, ahol az ének meg a basszus megágyaz a  gitárzajnak, aztán egy kiállás után már lehet érezni, hogy valami nagy kalapálás lesz. Lesz is. Nagyon erős zaklatott, feszültség generáló őrület kerekedik ki. Itt már teljesen megvett magának a Bibel Songs 2. Nagyon erős felvétel, csak tekertem egyre feljebb a hangerőt. Amennyiben Itt vége lenne a lemeznek már elégedett lettem volna, de nincsen. A negyedik szerzeményt a változatosság kedvéért a gitárral kezdik, ami igazi noise-rockos nyúzás, ahol a háttérben pereg a dob, majd lassan ráerősödik a basszus. Frankón töri a ritmust, de aztán csak beindul a gépezet és egy igazi daráló lesz. Itt a basszus  keményen helyre rakott, mert a második hallgatásra csak arra állt rá a fülem, meg azért persze a dobra. Azt hiszem erre mondják, hogy zenekar tekert még egyet a felfelé az amúgy sem laza hangulatú húrokon. Amit persze a gitár és az ének súlyossága is húz. Még két szám volt, de már összezavarták az agyam. Az utolsó felvétel szinte  párban is lehetne. Sok kiállás, kalapáló dob, feszült ének és úgy szól, hogy elég nehéz  volt ülve végig hallgatni. Komolyan mondom a dob néhol szétvert mindent a fejemben, amit gondolatnak hívnék. Elképesztően durva, pedig nincs három gitár, meg mélyre hangolás. Eszméletlen daraló. Azt hittem majd az utolsó darabban leültetnek, hogy lenyugodjak. Hát nem. Nagyon nem.  Aztán az utolsó szám címe persze a Jelenések Könyvére (Revelation 8:7-13) utalva, meg olyan is mint az említett bibliai rész. Totális őrület és apokalipszis. Annyira hogy egy metál rajongó is beleszakadhatna, ha nyitott rá. A gitár vág, a basszus dörömből, a dob meg azt is kipumpálja belőled, ami még éppen benned maradt. Ez a legdurvább felvétel a lemezen úgy is, hogy sok váltás  is van benne, de valahogy nem tudtam kiesni a hangulatából, mert végig "piszkáltak, hergeltek" a gitárral, meg az egész összenyom és "feldarabol". Nagyon durva, fejben maradó lemez lezárás.

Igen a The Austerity Program új albumára is jellemzőek a noise-rock megszólalás jegyei, de ahogy haladunk a lemez végkifejlete felé mégis csak változik az egész. Ez pedig kiemeli Őket a standard hasonló bandák közül  számomra továbbra is. A plusz még ebbe a kiemelésben a számok szerkezete és a hangzásuk is meghatározó. Az énekben mindig is teszett, hogy Justin nem akarja a jól bevált üvöltözős sablont hozni, hanem teljesen érthető és nem feszíti túl a hangját, hogy erőt adjon a mondani valónak. Ettől függetlenül a helyén van. Sokkal inkább a zenével együtt feszültem be tőle. A dobgép egyébként nekem nagyon bejön ahogy szól. Egyrészt, mert néha elfejetődött nálam hogy gép, másrészt meg azért, mert úgy egyensúlyoz hogy ráébredj néha arra, hogy ez még sem dobcucc.  Ez az a lemez, ahol számonként "emelik a tétet" a srácok. Egyre inkább szívott magába, hengerelt le és a végén kiköpött magából. Tényleg úgy álltam fel mellőle, hogy: "Uuhhh!"  Szóval én nem csalódtam megint csak a new-yorki kedvenceimben. Jó erős folytatás még ha sokat is kellett várni rá. Azért remélem lesz Európában distrójuk, mert a tengerntúlról megrendelni sajnos több, mint a lemez ára. Bár igazán egy koncerten vásárlás lenne számomra az örömünnep. Azt hiszem van még egy - két ismerősöm akinek szintén. Hallgassátok, rendeljétek és nem csak noise-rock rajongóknak ajánlom.

 Bandcamp: https://austerityprogram.bandcamp.com/album/bible-songs-2

Fbook: https://www.facebook.com/theausterityprogram