(2024. Self Released)

Kevés  magyar metált hallgatok mostanában, mert egyrészt nem jut el hozzám vagy mire eljut már nem írok róla, mert mindeki "kiírt" belőle mindent. Mondjjuk a GYILKOSt követem egy ideje és  mindegyik lemezüket hallottam. Igaz, az utolsó megjelenésük jó régen volt már. Na, most itt van a Mortality Echo címen futó új EP. Szóval mihelyt "szembejött" velem rá is fordultam. Azt hiszem jól is tettem, mert úgy "odavágtak", hogy egy félmosolyt is megengedtem magamnak. Plusz azt hiszem ilyen gyorsan nem írtam az utóbbi időben frissen  megjelenő anyagról. Valahogy ez nagyon kiakart belőlem szakadni. Egyébként meg nagyon kellett, hogy felrázzák a napom. A trió felállás tagjai: Sefcsik Márton - gitár, ének, Hudák Máté - basszus és Markó Dávid - dob. Végülis erős csapaton ne változtass. 

A nyitó The Body Aint már eleve nem hagyott kétséget bennem, hogy minden inam megfog feszülni ezalatt a majdnem negyed óra alatt. Ha az első szám az ajtó berúgás, a második meg az, hogy ki is szakadt a helyéről. Nagyon erős riffek és tényleg stoner és sludge metal keveréke a zene. Viszont ez a kettő frankón összeengedve.  Mindkét szám szövege elég súlyos és sötét is. Egyébként nekem az úgy is átjött, hogy nem beszélek frankón angolul. Baromi feszes volt mind a két szám. Ha már az ajtó berúgásnál tartunk, akkor maradjunk is ott. A harmadik The Corma Wall meg olyan volt, mintha az ajtó mögött egy kiégett szoba lenne és keresni kellene nagyon gyorsan bent valamit, ezért kénytelen vagy bemenni, de nincs ott semmi. Nagyon jók a számban a váltások. Piszkosul tetszett a basszus kiállás, amúgy is bírtam mindig Máté basszus hangzását -  nem csak itt, hanem a másik zenekarában az On Graves-ben is -, plusz a gitárban is van sokszor olyan "elmebeteg" kavarás (bocs!), hogy nem nagyon tudtam leülni. Azt gondolom ebben a dalban nagyon érződik, hogy nem ma kezdtek a srácok együtt játszani. Nagyon egy egységként működik ez a "gépezet" minden hangszeres frontján. Első hallgatás után azt gondoltam, hogy "na ez a legjobb" felvétel, aztán meg mégsem. Jó és vadállat ez mindegyik. A záró Our Mortality Echos, meg ha még mindig a szobában vagyok, akkor takarodás kifelé, mert ott ragadok ebben a sötétségben. Itt mintha összesűrösödne az elmúlt 10 perc masszája, dühe, a kiégett hely bűze és füstje és figyelem felhívás a menekülésre. Irgalmatlan feszes, zakalatott és lenyomó dal. Viszont nagyon ott van, mert engem totál kitolt a komfortzónámból. Azért ebben a "szobámban" valami belém éghetett, mert ugyan fellélegeztem és leültem a végen, de azért néhány óra múlva csak meghallgattam újra. Nem lett kényelmesebb szerencsére.

Nekem nagyon tetszik ahogy szól az EP. Szűcs Szabolcs nagyon jó választás volt a keveréshez és mastereléshez is. Nagyon bejön, hogy érzéseim szerint direkt nem "polírozta" ki azt amti amúgysem kell. Nem tudom, ha több hasonló magyar lemezt hallanék, akkor is ezt gondolnám-e, de nekem ez az év legsúlyosabb EP-je amit hallottam itthonról. Egyáltalán nem nem azért, mert régóta követem a zenekart, hanem mert állat, agyas és kész. 

Meghallgatás, letöltés itt: https://gyilkosband.bandcamp.com/album/mortality-echo

Fbook: https://www.facebook.com/GYILKOSband