KLIT - Kick Low In Tulsa
(2025. Self Released)
Szeretem amikor érdekes anyagba futok bele neten. A KLIT egy egyszemélyes projekt Oklohamából, amire az ajánlás, hogy amatőr projekt és nem zenész az alkotó, hanem "csak" eszközökön "játszik". Én mindkettővel vitatkoznék. Egyáltalán nem amatőr, hanem nagyon más strktúra, mint amiket lehet hallani. Az meg egyáltalán nem fontos, hogy zenész-e a KLIT-et készítő úriember vagy sem. Már pedig azért, mert van benne elképzelés és utóbbi miatt meg nem is "ketrecebe szorított" zene. Nem túl nagy rajongó tábora van, de pont azért kell meghallgatni, hogy legyen. Akkor mégis milyen zene is? Az biztos, hogy az elektronika dobinálja és vannak benne bizonyos hatások.
A lemezen hat felvétel van. Az első szám eleve megfogott, mert éreztem az elektornikába valamit, ami megidézt a '80-as évek elejének elektro-industrialjának kísérletezését, olyan SPK, Coil és hasonlókra kacsintva. Teljesen világos volt számomra, hogy ezt az anyagot végig fogom hallgatni. A második Blind Spot nekem nagyon industrial ihletettségű és bele is kalapált az agyamba. Nagyon erős, fémes elektornika dominál benne. A következő Acceptence egy kísérletezősebb darab, mert valahogy a kísérő elektronika kicsit álomszerű, az ütem pedig, egy monoton dobgép alap. Az ének meg emlékeztet valamire, de nem tudom megmondani pontosan mire. A négyes Strange Fire alapja nekem totál EBM, a gitár meg minimál industrial metal(?). Végül is két riff és nem több, az ének meg egy eltorzított szöveg mondás. Néhol nagyon furcsa, de valahogy mégis megmaradtam a dal mellett. Ami nagyon izgalmas benne azok a háttér hangminták. Nagyon hideg az egész, meg egyszerű, de nekem nagyon bejött. Az utolsó előtti dal talán kicsit hasonló az előzőhöz. Nekem ez is tetszik, a hangzása visszanyúlik a '80-as évekbe. A dobhangzások lehetnének szerintem nem ennyire analógok és akkor még vastagabb lenne az egész. Ezt úgy értem, hogy némi effekt elfért volna rajta. Engem egyáltalán nem zavar, hogy egyszerű gitárokból áll, de a zene alatti hangminták nagyon tetszenek. Ennek ellenére egyáltalán nem untam a darabot. A záró szám egy feldolgozás a Psychic TV Farwell-je, ami a zenekar 1984-es Pagan Day albumának egyik legismertebb dala. Na, ez nagyon tetszett! A keverésnél egy kicsit én azért az éneket bátrabban előre toltam volna. Szerintem tök jó, mert nem veszett el az elredeti dal, csak valahogy símább lett, de még is megmaradt a "varázsa". Szóval ezért is jár a pirospont! Érdekes lemez. Nem hiszem, hogy ezzel a mainstreambe belehet törni, meg lehetnek rá fanyalgók. Viszont részemről hatalmas tisztelet a bátorságért egy "nem zenésztől", a hangulatért, meg a feldoglozásért. Ilyen az, amikor valaki a zene és stílus szeretet miatt csinál valamit. További jó munkát!
