BEASTS - The Shearing
(2025. La Base ASBL/ Rockerill Records)
Ezt a lemezt már jóval a megjelenése előtt megkaptam, minden infóval együtt. Nem sokkal ezután meg is hallgattam. Tetszett, de egy elég rossz számítógép hangfalon, így úgy voltam vele, hogy ennek lemeznek újra neki fogok futni. Így tettem és azóta a lejátszóm állandó albumai között van. A belga BEASTS Antoine Romeo (ex-run SOFA) első szóló projektje, ami nem is teljesen szóló, mert talált maga mellé két nagyon határozott társat, Tijl Van de Castelle (Whorses) dobos és Francois Huntson basszusgitáros személyében. Ez egy elképesztően erős lemez szerintem. Legalábbis nekem nagyon tetszik, nem tudom megszámolni hányszor hallgattam meg az utóbbi időben. Elsőre azt hittem egy noise-rock lemez lesz, de csak hittem mert ez kicsit azért több annál.
A nyitó The Shearing volt az, aminél tudtam hogy ezt végig hallgatom. Leginkább azért, mert az elején az ének hangminta adott egy alaphangulatot, ezután a dob - basszus - ének egysége, meg úgy fejbe kólintott, hogy egyből magamhoz tértem a nagy unatkozásból. Az igazi "bombázás" viszont csak azután jön. A második Deep South olyan basszussal indít, hogy minden izmom megfeszült. Aztán jön egy olyan zaklatott ének, hogy még kicsit kényelmetlen is volt nekem, de az összhatásban nagyon egyben van és kellett hozzá. Gondoltam ennél jobb már nem lehet. Jelentem: lett. A Beasts indítása még nem is csapott meg annyira, de ami után jött... Marha jó az ének, mert kicsit ötvözi a rap-et, a hard-core énekléssel. Napokig gondolkodtam, hogy hol hallottam hasonlót, amikor beugrott: a new - yorki Show Me The Body-nál. Viszont itt valahogy sokkal finombban "pengeti a feszültség húrjait" Antoine. De ha már a húroknál tartunk. Ezen a lemezen piszkosul tetszik, hogy nincs gitár. Pontosabban van basszus, ami néha hozza a gitár szerepet, de mégsem az a hangzás. Egyébként elsőre azt gonoltam, hogy valami minimális villanygitározás van benne, de nincs. A legdurvább, hogy nem is hiányzik belőle nekem. Azért sem mert van bennne egy háttér elektronikai támogatás, ami tökéletesen kitölti azt a részt, ahova másoknál a "szokásos hangzású", ehhez a műfajhoz illő gitárok szoktak beférni. Ettől meg nagyon izgalmas az egész! Kíváncsi voltam, hogy ez a "recept" kihül-e a lemezvégére. Jelentem megint csak: nem, nagyon nem. Az ének egyébként végig erőteljes a The Searing-en, ötvöz sok mindent. Egyébként a szövegek témái, a migrációról, oszályharcról, generációk közötti konfolktusokról szólnak. Kicsit sajnáltam, hogy a szövegeket nem kaptam meg a hiányos angol tudásom miatt. Ennek ellenére nagyon átjön a zaklatottság, a bizonytalanság és a düh az énekből. Ezeket az énekes nagyon jól is használja, hogy fokozza a hangszeresek amúgy is feszes nosie-rock, punk, minimál doom-os dühét, sötétségét a hallgatóban. Azon agyalgatok, hogy nagyon megkellene rendelni. Szerintem noise-rock ez, de annál mégis csak kicsit izgalmasabb, erőteljesebb. A nem sablonos zenékre bukóknak kitűnő választás.
(u.i: Megrendeltem, 100 db vinyl fog megjelenni. A posta a szokásos nem olcsó kategória, de nekem "muszáj egy a polcra". Amennyiben rendelnél és elakadsz, irj a BEASTS-nek, segítenek.)
WEB és rendelés: https://beastsinme.com/
