NULLACONTA - Tutto Nero
(2025.Solium)
Nem tudom magamtól megtaláltam volna az olasz NULLACONTA anyagát, de szerencsére valahogy megtalálták a blogot és elküldték nekem. Nagyon ritkán szoktam sajtóanyagokat végig nézni és olvasni, ha van a lemezekhez. Főleg amiatt, hogy ne befolyásolja az anyagról a véleményemet. Amit ők küldtek megnéztem, mert eleve fennakadtam a stílus megnevezésen. A NULLACONTA Matteo Zanin szóló projektje. Az nevezett úriember játszik egyéb hangszerken is, de beleszerelmesedett az elektronikába és elkezdett "egy kicsit" vele foglalkozni. Ennek a "foglalkozásnak" az eredménye a nyolc számos Tutto Nero. De térjünk csak vissza az említett stílus fennakadásomhoz. Én eddig harsh-noise-ról hallottam csak, de harsh-pop-ról nem. Itt ragadtam le, és kezdett igazán érdekelni a hanganyag.
Ezután még olvastam olyat is benne, hogy hardcore techno, meg breakbeat. Hogy jön ez össze? Ez spoilerezés lesz, de már most azt javaslom, hogy senki se a belehallgatással, hanem a végiggel kezdje ezt a lemezt. Főleg akkor, hogy a következő dolgok beindítanak valamit nála: hardcore techno, noise, break, experimental... Szóval! A zenei alapoknál a harsh-popot néhány szám után már tudtam értelmezni, mert zaklatott, "recsegő", tört, vágott hangok, hangkíséretek adják az "alapzajt". Viszont nem uralja a zaj a textúrát. Erre mennek rá az ütemek és egyéb hangok. Utoljára ilyen dobokat hardcore techno lemezeken hallottam, amiket annyira nem bírtam, mert túl durva és túl gyors volt nekem. Itt viszont vissza vannak véve a bpm-ek kicsit és sokkal jobban megfoghatóak és valahogy nem is felületesek és egysíkúak. Aztán az is igazán érdekes, hogy néhol nekem bevillant az Underworld Borny Slippy-e az énekről. Viszont a NULLACONTA zenéjében sokkal inkább a gitáros hardcore zene ének témái köszönnek vissza. Sőt néha a post hardcore-é is. Ettől meg sokkal különlegesebb is. Egyébként ahogy egyre haladtam a lemezen befelé, úgy egyre jobban élveztem az egészet, mert valahogy emiatt a stílus, érzés, "keverés" miatt elkezdett magába szívni. Egyáltalán nem elszállós, hanem nagyon masszív anyag és elég sötét is. Nagyon jó egyensúly van benne, mert nehézsége ellenére valahogy engem vitt magával, abban az értelemben, hogy érdekeljen mi lesz a következő szám. Persze vannak benne nagy gépdob "darálások", amik ijesztőek lehetnek, de mégsem ennyire egyszerű megfejtés Tutto Nero! Igazából most írtam is valamit, meg nem is. Ami nem véletlen, mert ez a lemezt fel kell dolgozni, amennyiben meggyőzi a hallgatót, hogy végig menjen. Engem meggyőzőtt, bár azt gondolom ez nem mindennapi hallgatásra való lemez. Zaklatott, erős, mély, súlyos elektornika néhol egyszerűen húsba vágó ének és ettől jó. Mást nem is írnék róla. Hallgasd meg és ne ijedj meg a nyitánytól!
