Voychech - #F_ckingProfessional
(2017. Self Released)
A mai napig büszke vagyok rá, hogy a seattle-i Voychech zenekar 175. rajongója én voltam a facebookon. Arra meg végképp, hogy én írtam róluk szerintem talán először Európában, a This Ain’t No Joy Joy bemutatkozó anyaguk kapcsán.
Majdnem két év után itt az új, teljes nagylemezük 10 számmal. Sok lemezt hallgatok egyébként is, de kevés ver oda egyből úgy, mint ez az album. Szóval, megérdemelték a bizalmam! Mit is írtam róluk korábban? Valami olyasmit, hogy izgalmas és feszes. Jelentem, az új lemezen még csavartak ezen egyet felfelé. Egyszerű, de briliáns megszólalású gitártémák, ahol kell, ott teker a gitár, ahol vissza kell venni, ott visszavesz belőle Jimmy Eager gitáros, de csak azért, hogy utána belehajítson ugyanabba a pocsolyába, ahonnan azt megelőzően kihúzott. A dob – basszus párosában - Jeremy Anderson és Jake Reisenbichler - ugyan az a feszesség és fegyelem van, mint a bemutatkozó lemezen. Nagyon rendben van a ritmus-szekció is. Ja, igen a Shellac hatás nagyon érződik, de nem vesznek el benne, mert jön még hozzá egy kis koszos rock beütés is. Utóbbiak valahonnan az Államokból, a Clutch felől és a The Jesus Lizard oldal vizeiről. Nem tiszta noise-rock cucc, de profin eltaláltak az arányok. Chas Roberts éneke, üvöltése szerintem totál kiforrott az elmúlt év alatt. Annyira viszi az egészet, hogy le a kalappal előtte. Nálam a stílus legjobb énekesei közé pakolta magát. Totálisan passzol a zenekar által felépített zenéhez. A leírás szerint a szövegek egy történetet foglalnak keretbe. Mivel az angoltudásom elég gyenge, sajnálom, hogy szövegek nincsenek mellékelve. Minek a története? „ A történet a háborús üzlet története: ott ahol ez az üzlet virágzik.” Szóval elég kritikusnak és izgalmasnak hangzanak. Az utolsó a Strong Man című szerzemény az egyetlen, ami kilóg a sorból, de azzal sincs baj, mert gyanítom, nem véletlenül a „történet” része. Pontosabban a történet lezárása, mert a tizedik száma a már ötödikként elhangzott Behemoth radio edit verziója.
Elfogulatlanság nélkül mondom, hogy ebben a műfajban ez a „kis” seattle-i zenekar teljes albuma az év egyik legjobb lemeze nálam. Eddig! Tényleg: fucking professional!
Sajnálom, hogy nincs fizikai formátum belőle, mert a 10 dolláros letöltési ár kicsit sok a magyar fizetésekhez. Amennyiben lenne lemezen, biztosan megrendelném ennyiért a polcra! Ennek ellenére online megtudjátok hallgatni és érdemes lehet a letöltésbe is beruházni a bandcamp-en.
