AEAEA – Drink the New Wine
(2014, Twilight Records)
A legutóbbi Jarboe koncert után vettem egy Helen Money albumot, amihez kaptam egy Twilight Records kiadványt. Mivel semmit nem tudtam erről az argentin kiadóról, meg a titokzatos nevű AEAEA-ról, egyből ki is csomagoltam, amikor hazaértem. Aztán kinyitva kiderült, hogy ez talán valami izgalmas dolog lesz.
A lemez Anni Hogan angol producer, DJ, zeneszerző hölgy köré épül, aki korábban együtt dolgozott a következő zenészekkel a teljesség igénye nélkül: Marc Almond, Cabaret Voltaire, The The, Nick Cave, Test Dept, Einstürzende Neubauten… tovább nem is sorolom. Impozáns kis lista szerintem, ajánlólevélnek mindenképpen. Mellette közreműködik a lemezen Meredith Yayanos hegedűs és az Amber Asylum énekesnője Kris Force, aki egy remek énekesnő, zenész, és aki ismerős lehet még a Neurosis lemezekről és Jarboe anyagairól is. Az albumon a harmadik fő közreműködő – ezek után nehéz kitalálni – természetesen Jarboe maga.
A lemez tizennégy felvételt tartalmaz. Az első Whelm Prelude egy indító hegedűs, rövid szárnyalós darab, ami után az Another Day átengedi a szerepet a zongorának, Kris Force énekének és egy hegedűnek, amelyektől kapunk egy szép kis zenei darabot. A harmadik Climb egy éteri merengős darab, ütősökkel kezdődik, majd Jarboe éneke viszi magával a hangulatot, valamint Zoe Keating csellista is szerepet vállal, így leginkább kettőjük játékára épül a szerzemény. Újabb zongorával, elektronikával fűszerezett tétel jön, ahol mindhárom hölgy aktívan tevékenykedik. Kris Force a szöveget, Jarboe a vokálokat, míg Anni Hogan a zenei alapokat adja. Az ezt követő Vision Doll effektekből, hegedűből és zajokból épül fel, egyfajta rituális zeneként is felfogható az ismétlődései miatt, a folytatás a Cine, ami még mélyebbre húzott ebbe a meditatív háttérbe. Egyszerű darab, de nagyon mély elmerülős három perc. A címadó Drink the New Wine egy törzsi dobbal kezdődik, amit Jarboe vokálja erősít a háttérben érdekes zajokkal, a végén egy nagyon furcsa női hanggal megspékelve. Szerintem a legerősebb hat perc a lemezen, majd jön a nyolcadik darab a The Light is All vonósokkal és az énekesnőkkel. Az ezt követő Gaze-ben olyan szépen, de egyben fájdalmasan énekel Kris Force, hogy szinte befordultam tőle, ráadásul a háttérzajok is inkább dark-ambientnek tűntek, mint egyszerű kíséretnek. Ezután mi jöhet még? Egy abszolút elektronikára felépített darab, thereminnel kísérve és a következő Labyrinth is ezen a vonalon megy tovább és nem perdülünk táncra tőlük, de elértek és belém másztak. Az ezeket követő Timestry egy misztikus dráma zenéje is lehetne, ami egy kolostor falain belől játszódik. A két korábbi szerzemény inkább utazós ambient volt, de ettől szabályszerűen féltem! A Whelm Postlude tisztít kicsit a képen Meredith Yaynos hegedűinek köszönhetően, de az utolsó Lost at Sea-vel a művésznők ismét egy sötét erdőbe visznek kézen fogva és a közepén elengedik a kezem és el is tűnnek. Legalábbis én úgy éreztem!
Akik ismerik a felsorolt hölgyeket, szerintem az írás nélkül is nagyjából tudják, milyen lehet ez a lemez! Olyan! Nem könnyű…
Érdekes anyag, mert ugyan tényleg nem könnyű az AEAEA, de nagyon mély részek vannak benne, ami miatt mindenképpen végig akartam hallgatni. Túlmutat a zenei határokon akár az ambientet, akár a kortárs komoly zenét, akár az experimentalt nézem: a Drink the New Wine kicsit mindegyik, de igazán egyik sem. Érdekes egy órát fog tudni adni, ha meghallgatjátok!
