(2015, 2007, Prikosnovénie)

A nyáron 8 év után megjelent  a bolgár Irfan új lemeze. Mi még az aktualitás? Az, hogy 2015. november 18-án Budapesten a Dürer kertben játszanak.

Az új, The Eternal Return lemezen nem változtatnak semmit a zenei hagyományokon és hatásokon. Hiába telt el 8 év, a jól bevált recept szerint dolgozott a bolgár csapat. A 2007-es lemezről való írásomat is ide teszem, mert abban szinte mindent leírtam, amit gondolok róluk. A 2015-ös lemez is jó és igazán hidegrázós pillanatok is vannak benne a gyönyörű hangszerelés és közel - keleti hagyományokra épülő ének miatt. Pörög a derbuka, sír a ney - közel  - keleti furulya - és az egyiptomi furulya, dallamokat játszik az arab lant - úd -, az ének a tradicionális hagyományokat idézi. Nekem továbbra is a Dead Can Dance Toward the Within-jét idézi az egész lemez hangulata. Szép zene, felemelő; hallgassátok meg!

Koncerten nézzétek meg! 

Itt bele hallgathattok: https://irfan.bandcamp.com/album/the-eternal-return

Ez a lemez nem napjainkban jelent meg, de mivel hozzám csak most jutott el, azért említést teszek róla. Az Irfan egy bolgár zenekar, amely nemzet zenekarai közül én nem sokat ismerek, így mindig meglep, hogy léteznek különböző stílusú és jó zenekarok arrafelé is. Persze, tudom: miért ne létezne?  Ez az én korlátoltságom!

Az Irfan változó felállásokban játszik élőben, de a törzstagság változatlan felvételen és élőben egyaránt. Milyen a lemez? Sohasem szerettem a címkézést, főleg a világzene kifejezést nem. Szerintem a hatásokkal sokkal jobban le lehet írni az Irfan zenéjét. Zenekari szinten Dead Can Dance, Arcana, a zenekultúra hatásai szerint bizánci, perzsa és közel-keleti arab zenei motívumok dominálnak. Megjegyezném, a felsorolt zenekarokra is hatással voltak ezek a zenei hagyományok. A címben a Seraphim is ismerős lehet, egyrészt a Gerrard – Perry páros munkásságából, másrészt meg elég erős utalás volt számomra, hogy egy, a szellemiség, vallás, és érzelmek felé ható anyagot fogok hallgatni.

A 2007-ben megjelent album kilenc felvételt tartalmaz. Már az indító Simurgh is komoly hatást gyakorolt rám a maga 7 perces hosszával, amiről tényleg a már említett Dead Can Dance ugrott be, ennek ellenére nagyon megfogott. Gyönyörű női ének, amit Ana Ivanovától kapunk meg, keleti ütős hangzás, éteri szárnyalás, ismétlődő refrének, hidegrázás. A második, Invocation egy bizánci templomi énekre hasonlít, amit egy másik énekesnő Vladislava Todorova tolmácsol. Varázslatos szerzemény ez is. A következő, Hagia Sofhia ötvözi a bizánci és a közel-keleti hagyományt. A negyedik, Vernal Garden a perzsa hagyományok felé kalandozik. Az ezt követő Fei egy szép szintetizátorral, hegedűvel kísért, a bizánci, görögkeleti keresztény hagyományok felé vivő dal. A fennmaradó négy szerzemény hasonló hangulatban telik el, mint az eddigi, de nem válik unalmassá. Töményen összefoglalva: szól az örmény fúvós hangszer, a duduk, az ütősök hullámzanak és kalapálnak, a szintetizátorok, hegedűk képeket festenek, valamiféle spiritualitás lenyomatokat a közel-keleti, zsidó, perzsa, arab, szúfi, örmény, bolgár zenei és spiritualitás hagyományokból.

Nem maradt bennem kétség, hogy az Irfan egy remek bolgár zenekar. Ugyanakkor a Dead Can Dance sokszor bevillant nekem, és szerintem nektek is befog. Ennek ellenére, ha szeretnétek egy utazást Kelet felé tenni, hangulatban, zenében és magatokban, akkor hallgassátok meg őket. Azt hiszem, megéri!

http://www.prikosnovenie.com/groupes/Irfank.html

Íme az egész lemez a youtube-ról: