A DerTanz utolsó számára értem oda, nem gondoltam, hogy pontos kezdés lesz. Biztosan jó volt, engem anno a Viet Cong előtt meggyőztek.

Este kilenckor kezdett a holland GOLD.

Meglepett az élő, három gitáros felállás, a basszus, dob és ének mellett, mivel a lemezen csak két gitáros van. A koncertprogram az október 22-én megjelenő No Image lemezre épült. A zene egyfajta dark-rock, ami nekem közelített kissé A Place To Bury Strangers felé, kissé a régi Gathering-hez, de igazán viszont egyikhez sem. Milana Eva énekesnő bábszerű fehér arca és teátrális mutogatásai, mimikája eleve elvitte a produkciót, plusz jött hozzá a három gitár elszállása, súlya, ereje. A hangosítás eleinte nem tetszett, de a végére valamennyire összeállt. Az ének rendesen meg volt effektezve, attól is működött a dolog, bár élőben nem tűnt annyira erősnek az énekesnő hangja, mint a felvételeken. Élveztem a koncert 45 percét, ugyan néztem még volna belőle egy – két számot, de nem volt hiányérzetem, mert lehet egyhangúságba fulladt volna, ha még húzzák.

Utána eszembe is jutott a  barátommal való egyik beszélgetésem:

- Miért nem játszunk a koncerten 40 percnél többet?

- Elég ennyi, én ennyi idő után szoktam unni az egy stílusú zenekarokat. Egyébként meg engem ne unjon senki!

Valahogy most ezt éreztem. Pont rendben volt a 45 perc.

Nagyon jó kis koncert volt, így kedd estére, ráadásul háromnegyed tízkor időben vége volt, csak szomorú, hogy egy ingyenes koncerten sincs száz fős közönség.

Természetesen a megjelenő lemezből is vásároltam, így hamarosan arról is írni fogok.

https://www.facebook.com/thebandGOLD